Május 15-re halasztották a döntést a bankok új tőkekövetelményeiről szerdán az uniós pénzügyminiszterek, miután 16 órán át nem sikerült áttörést elérniük az érzékeny dossziéról. A kompromisszumos javaslattal szemben elsősorban Nagy-Britannia és Svédország hangoztatott erős fenntartásokat.
Többszöri nekirugaszkodásra sem sikerült áttörést elérnie a dán soros EU-elnökségnek a pénzügyi szektor újraszabályozásának sokak szerint talán legfontosabb kérdésében, a bankokkal szemben támasztott tőkekövetelmények megszigorításában. A szakzsargonban Bázel 3-nak nevezett új nemzetközi szabályrendszer arra kényszerítené a rendszer stabilitása szempontjából fontos pénzintézeteket, hogy körültekintően megfelelő puffereket képezzenek a sokkhatások kivédésére.
Az EU Tanácsa elé került jogszabályi javaslatok mindenekelőtt a bázeli bizottságnak azt a megállapodását veszik át, amely minimum 7 százalékra emeli a bankok tőkemegfelelési rátáját. És bár a G20-as szinten megszületett egyezség értelmében ezt a rendelkezést elvileg csak 45 határokon túli tevékenységet folytató európai bankra kellene alkalmazni, az EU úgy döntött, hogy a 8300 európai bank mindegyikére kiterjeszti az új szabályokat.
A dán elnökség abban reménykedett, hogy tekintettel a dosszié tárgyalása során elért előrehaladásra, a szerdai rendkívüli pénzügyminiszteri ülésen politikai megállapodást érhetnek el, ami megnyitná az utat a jogalkotásban ugyancsak résztvevő Európai Parlamenttel folytatandó alkudozások előtt. Annál is inkább, mert az Európai Unió meghirdetett célja, hogy a G20-as csoport tagjai közül elsőként, június végéig átvegye a Bázel 3. szabályozást, példát mutatva ezzel más országoknak is.
A szerda délelőtt kezdődött és csütörtök hajnalig tartó, több mint 16 óra hosszúra nyúlt vitán mégsem sikerült áttörést elérni, elsősorban a brit és a svéd delegáció komoly fenntartásai miatt. És bár a banki tőkekövetelmények új szabályainak megszavazásához a tagállamok minősített (körülbelül kétharmados) többsége is elegendő lett volna, a dán elnökség jobbnak látta, ha az Európa legnagyobb pénzügyi központjának otthont adó Nagy-Britanniát is rá tudják venni az alkura, ami végül nem sikerült. George Osborne brit pénzügyminisztert ugyanis nem elégítették ki a felkínált engedmények és a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy a brit szabályozó hatóságok az uniósnál magasabb, szigorúbb tőkekövetelményeket támaszthassanak a szigetországi pénzintézetekkel szemben, megakadályozva egy súlyos banki válságot.
Osborne a kamerák által közvetített vita végső szakaszában látványosan kifakadt kollégáira, és azt mondta, hogy amennyiben a szerinte felvizezett uniós szabályokra a javasolt formában rábólintana, akkor „perceken belül idiótának” tüntetné fel magát. A brit pénzügyminiszter szerint a kompromisszumos javaslat ugyanis nem ültetné át a Bázel egyezmény előírásait, és „ezt bárki megmondja, aki rápillant a tervezetre”. Osborne mellett Anders Borg svéd pénzügyminiszter is kötötte az ülésen az ebet a karóhoz, hogy a nemzeti pénzügyi felügyeletek az európai szabálykönyvben rögzített előírásoknál szigorúbb követelményeket támaszthassanak bankjaikkal szemben.
A vita lényege, hogy mekkora mozgásteret kapjanak a tagállamok az uniós szintű banki tőkekövetelményektől való eltérésben. A javaslattevő Európai Bizottság és számos ország, köztük Franciaország és Németország úgy véli, hogy a tagállami sajátosságokra való tekintettel lehetnek eltérések a főszabálytól, ezeket azonban európai szinten, vagyis a meglévő európai struktúrák bevonásával kell koordinálni és védzáradékokkal körülbástyázni, különben az eltérő tagállami gyakorlatok kikezdhetik a belső piac egységét. Brüsszelben példaként hozzák fel a közép- és kelet-európai országokat, amelyek legtöbbjében 70 százalék fölötti a külföldi tulajdonrész a pénzügyi szektorban. A Bizottság szerint elsősorban ők ihatnák meg annak a levét, ha egy nagy bankcsoporttal rendelkező nyugati tagállam hatóságai tovább szigorítanák a banki tőkekövetelményeket, ennek ugyanis a szóban forgó bankok keleti fiókjaitól és leányaitól való nagyfokú tőkekivonás lehet az eredménye, veszélybe sodorva a fogadó országok pénzügyi és gazdasági stabilitását.
Az érintettek többségét ugyanakkor mintha különösebben nem nyugtalanítaná ez a probléma, Magyarországot megfigyelők szerint már csak azért sem, mert nálunk nem számottevő a brit és a svéd banktőke jelenléte, így a probléma is elhanyagolható. Másfelől az új szabályok a fogadó országok pénzügyi felügyeleteinek is nagyobb hatásköröket adnak a bankok tőkéjének ellenőrzésében.
A szerdai tárgyalások során felmerült egyik kompromisszumos megoldás szerint a tagállamoknak a kockázatos eszközök esetében legfeljebb két évre akár nagyobb eltérést is engednének a 7 százalékos szinttől felfelé. Így szóba került a 10-12 százalékos ideiglenes szint alkalmazása is.
A dán elnökség a véleménykülönbségek láttán úgy döntött, hogy ezúttal már csak a nyitott kérdések szűk körében május 15-én újabb fordulót tartanak, és addig technikai szinten próbálják meg közelíteni az álláspontokat.
