A G20-as csoport tagjai pénteken megállapodtak az IMF forrásainak a növeléséről, miközben Olaszország felkérte a Nemzetközi Valutaalapot arra, hogy három havi rendszerességgel vizsgálja a római kormány által elfogadott reformprogram végrehajtását.
A G20-ak vezetői pénteken Cannes-ban úgy tűnik megállapodtak arról, hogy megnövelik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) rendelkezésére álló forrásokat annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék az eurózónát sújtó államadósság-válság globális tovagyűrűzésének esélyeit. Ezt Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke jelentették be még azelőtt, hogy a világ húsz legnagyobb országának csúcstalálkozója véget ért volna a záróközlemény elfogadásával.
A két elnök közölte, hogy jelenleg három opciót is tanulmányoznak az IMF tőkéjének növelésére, amit – mint hangsúlyozták – nem kizárólag az euróövezet roskatag helyzete, hanem az egész világ pénzügyi stabilitásának fenntartása megkíván. Az egyik lehetőség, mutattak rá, egy olyan pénzügyi alap létrehozása az IMF égisze alatt, amelyhez a tagállamok külön-külön járulnának hozzá befizetésekkel. A további lehetőségek között szerepel az olyan speciális céleszközök (lényegében pénzügyi alapok) létrehozása, amelyek állami- és magántőkét vonzanának magukhoz és a tőkét a nehéz helyzetbe került országok, elsősorban eurózóna-tagok, által kibocsátott állampapírok vásárlására fordítanák. A G20-ak pénzügyminisztereire hárul a feladat, hogy a részleteket kimunkálják.
A Cannes-i csúcs második és egyben utolsó napjának kisebbfajta szenzációja volt, hogy Olaszország – Van Rompuy és Barroso szerint saját elhatározásból és nem rábeszélésre – felkérte az IMF-et, hogy negyedévenkénti rendszerességgel figyelemmel kísérje annak az olasz reformprogramnak a végrehajtását, amit az október 26-27-i csúcson vállalt be hivatalosan Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök. Barroso ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az IMF szerepvállalása nem változtat azon a tényen, hogy az olasz teljesítés részletes ellenőrzését az Európai Bizottság fogja végezni, ahogy arról a vezetők a múlt heti csúcson mnegállapodtak. Mind van Rompuy, mind a Bizottság elnöke úgy vélték, hogy az IMF bevonása növelheti az olasz program végrehajtásának hitelességét a befektetők szemében, akiknél az utóbbi időben érezhetően megingott Róma szavahihetősége. A Bizottság első szakértői küldöttsége már a közeli napokban Rómába utazik – jelentette be a testület elnöke.
Herman Van Rompuy kiemelte, hogy a lépés nem diktátum, hanem a hitelesség megerősítését szolgálja. „Az olasz helyzet teljesen más, mint a görög” – hangsúlyozta.
Barroso egy kérdésre válaszolva elismerte, hogy az euróövezet stabilitása szempontjából kárt okoztak a görög belpolitikai fejlemények, amelyek csúcspontján George Papandreu miniszterelnök előbb mindenki megrökönyödésére népszavazás kiírását jelentette be az október 27-én elfogadott új görög pénzügyi mentőcsomagról, majd másnap visszavonta a kezdeményezést, miután a konzervatív ellenzék vezetője támogatásáról biztosította a csomagot. A Bizottság elnöke ugyanakkor optimista hangot megütve úgy vélekedett, hogy ha nem is segített a görög dráma, a valuutaövezet erősebb ma, mint azelőtt volt. Barroso és Van Rompuy is ismételten nemzeti egységre és konszenzusra szólította fel a görög politikai pártokat az új pénzügyi mentőcsomagról.
A két európai vezető elégedettnek mondta magát a G20-as csúcs eredményeivel. Közölték, hogy a legnagyobb gazdaságok vezetői támogatásukról biztosították az október végi euróövezeti csúcson elfogadott átfogó válságtervet. Üdvözölték a készséget az IMF pénzügyi forrásainak megemelésére, miként Barroso azt is méltatta, hogy bár volt ilyen veszély, a G20-k végül úgy döntöttek, hogy folytatják a tárgyalásokat a dohai világkereskedelmi liberalizációs fordulóról, mégpedig új mandátum alapján. Az első eredményeket decemberre várják a kereskedelmi főtárgyalóktól.
Barroso ugyanakkor elismerte, hogy a Bizottság által nemrég javasolt pénzügyi tranzakciókat terhelő adó világméretű bevezetéséről nincs teljes egyetértés a csoport tagjai között. Ettől függetlenül a záróközlemény kitér az FTT-re, amit a Bizottság elnöke is úgy értelmezett, hogy a kérdés egyáltalán nem került le a napirendről, sőt.
