Az Alkotmánybíróság hatásköre megváltozásának és a változás módjának elemzése, amely megjelent az Élet és Irodalom 2011. szeptember 23-i számában. Innen tölthető le az Alkotmánybíróságról szóló új törvény tervezete is.
A magyar politika nyelvét a háborús retorika giccse uralja, és az ezen a nyelven elbeszélt történet szerint egész Európa, sőt a külső világ egésze, ideértve magát az ENSZ-et is, legyőzött szörnyként hever a magyarok lába előtt. A külső mellett hasonló sikerrel folyik a belső háború a Harmadik Köztársaság elpusztítandó vagy domesztikálandó intézményrendszere ellen. A legfontosabb az új, eszméjét tekintve korlátlan államot még mindig korlátozó utolsó belső monstrum, a sokat támadott, elnöke személyében is többször megsértett Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróságnak viszont a harci teendőkről sem stratégiai sem taktikai elképzelései nem voltak ebben a háborúban, miközben olykor látványosan duzzogott, nem állt ellen, holott erre az eszközei legalábbis eddig, rendelkezésére álltak. Kardját rövid idő alatt szétrágta a rozsda, „Fogason függ, rozsda marja, Rozsda marja, nem ragyog”. És hát: „Munkátlanság csak az élet…”, de ne szaladjunk annyira előre!
