Az Európai Bizottság nyolc tagállamhoz (Ausztria, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, Luxemburg és Magyarország) intézett levelet azzal a kéréssel, hogy adjanak felvilágosítást az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtásával kapcsolatban, mégpedig tíz héten belül.
A Bizottság részben ezen tényfeltáró levelek alapján kíván megbizonyosodni afelől, hogy az összes tagállam nemzeti médiatörvénye minden szempontból megfelelően hajtja végre az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv rendelkezéseit. A felmerült kérdések tagállamról tagállamra eltérnek. A tájékoztatás iránti kérelem nem jelenti azt, hogy kétségbe vonnák az irányelv rendelkezéseinek megfelelő végrehajtását az érintett tagállamokban, mindössze arról van szó, hogy a Bizottság néhány kérdést még tisztázatlannak tart az irányelv végrehajtását illetően.
A Bizottság első körben 2011 márciusában 16 tagállamhoz intézett hasonló írásbeli megkeresést (Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Málta, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svédország és Szlovákia IP/11/373). Szlovénia mindeddig egyetlen átültető nemzeti intézkedésről sem tájékoztatta a Bizottságot, Lengyelország pedig csak részleges végrehajtásról számolt be. E két tagállam ellen jelenleg jogsértési eljárás van folyamatban. A portugál intézkedések bizottsági vizsgálata még nem zárult le.
Milyen területeket érintenek a tagállamokhoz intézett kérdések?
Az irányelv végrehajtását érintően az alábbi szerteágazó területekkel kapcsolatban kér pontosítást a Bizottság (ezekről a MEMO/11/574 szolgál további részletekkel):
- a származási ország elve és az audiovizuális szolgáltatásokat érintő joghatósági kérdések
- audiovizuális kereskedelmi kommunikáció (ezen belül többek között a termékmegjelenítés, a szponzorálás, a televíziós reklám és a távértékesítés)
- az irányelvből fakadó alapvető kötelezettségek (például az azonosítási követelmények, a gyűlöletkeltésre és a hozzáférhetőségre vonatkozó szabályok, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye, valamint a lekérhető szolgáltatások nyilvántartása)
- a kiskorúak védelme
- az európai alkotások népszerűsítése
- kiemelten jelentős események közvetítése ingyenesen fogható tévécsatornákon és rövid híradásokban
- szabályozói együttműködés.
Előzmények
Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (2010/13/EU) egységes piacot és jogbiztonságot teremt Európa televíziós és audiovizuális ágazata számára azáltal, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosít a határokon átnyúló sugárzott, valamint lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások számára, egyúttal előmozdítja a kulturális sokszínűséget, védelmet biztosít a kiskorúaknak és a fogyasztóknak, védi a tömegtájékoztatás sokszínűségét, és küzd faji és vallási alapú gyűlöletkeltés ellen. Az irányelv a „származási ország” elvét veszi alapul, amely szerint az audiovizuális médiaszolgáltatóknak kizárólag a saját származási országukban érvényes követelményeknek kell megfelelniük, a célország szabályait csak az irányelv 3. cikkében meghatározott, rendkívül kivételes esetekben (például a gyűlöletkeltéssel kapcsolatban) lehet a szolgáltatókra alkalmazni. Az EU tagállamai megállapodtak abban, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv rendelkezéseit 2009. december 19-ig átültetik saját jogukba (lásd: IP/09/1983).
A „határok nélküli televíziózásról szóló” eredeti irányelvet 1989-ben fogadták el (IP/91/898) és először 1997-ben módosították (IP/97/552). 2007 decemberében módosító irányelv elfogadására került sor (lásd: IP/07/1809, MEMO/08/803). 2010. március 10-én a „határok nélküli televíziózásról szóló” eredeti irányelv, valamint a módosító irányelv rendelkezéseit egységes szerkezetbe foglalva született meg a jogszabályok kodifikált változata, mai nevén az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv.
Az irányelv itt érhető el →
Neelie Kroes honlapja→
A digitális menetrenddel foglalkozó weboldal→
