Jó, megfontolt és jól átgondolt közoktatási törvényre van szükség, nem gyors jogszabályalkotásra – mondta Pokorni Zoltán kedden Rákosmentén.
Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának fideszes elnöke a XVII. kerületi tanévnyitó rendezvényen úgy fogalmazott: szükség van változásra az oktatásban, és nagy a felelőssége a jelenlegi döntéshozóknak.
Az oktatáspolitikus az egyik legsúlyosabb problémának azt nevezte, amelyet mint mondta, mérések is alátámasztanak, hogy Magyarországon a legszelektívebb az iskolarendszer, így az otthonról hozott különbségeket nem képes kiegyenlíteni. “Szégyenpadon ülünk e téren” – fogalmazott, hozzátéve: ennek egyik oka a szétaprózott iskolarendszer. Jelenleg a közel 3200 önkormányzatból több mint kétezer tart fenn iskolát, de ezek fele ezer fő alatti település.
Pokorni Zoltán szerint szükség van az állam nagyobb szerepvállalására különösen a kistelepüléseken, de az sem lenne helyes, ha az állam venne át minden iskolát.
Kitért arra is, hogy az oktatás GDP-arányosan alulfinanszírozott, már az óvodától kezdve, tehát szükség lenne a források növelésére, ugyanakkor mint megjegyezte: az eredményességet tekintve nem egyedül ez a meghatározó.
Mint kifejtette: alsó tagozaton a ráfordítások még megegyeznek az OECD-átlaggal, felső tagozaton ennek felét, középiskolában 40 százalékát, a felsőoktatásban harmadát költjük oktatásra.
Megállapította, hogy azok az oktatási rendszerek eredményesek, és jobbak, ahol arra koncentrálnak, hogy a gyerekek számára egyenlő esélyeket biztosítsanak. Sikeresebbnek jellemezte még azokat az oktatási rendszereket, ahol minél később kényszerítik a gyerekeket iskolaválasztásra, és minél tovább tart az egységes iskola. Minden iskolaváltás egyben társadalmi szelekciós pont is – mutatott rá.
Pokorni Zoltán azt mondta, azt látták minden mérésben, hogy sokkal inkább érdemes a pedagógusokra költeni, mint az infrastruktúrára. Sokkal fontosabb, nagyobb jelentőségű tényező, hogy jól kifizetett és jól kiválasztott pedagógusok tanítsák a gyermekeket, mint hogy milyen épületben, és hogy ez kis létszámú csoportokban történik-e.
Szembe kell nézni azzal is, hogy megalázóan alacsonyak a pedagógusbérek, egyre kevésbé vonzó a pálya, és egyre többen kénytelenek másodállással kiegészíteni jövedelmüket. Eközben nagyon kis osztályokban, szétaprózott iskolaszerkezetben tanítanak. Kitért arra is, hogy 150 ezer pedagógus van állásban, a foglalkoztatási szerkezet abszurd, pedagógusokat foglalkoztatnak a menzán gyerekfelügyeletre és gyerekek kíséretére is, eközben nincs pedagógusi “asszisztentúra”.
Az életpálya-modellnek ebben kell radikális fordulatot megvalósítania, és nem a meglévő rossz viszonyokat konzerválnia. Fordulat kellene, arra kell koncentrálni, hogy több munka esetén jobban megfizetett pedagógusok legyenek, és kevesebb számban. Ehhez egy tisztességes megállapodásra lenne szükség a szakszervezetekkel.
Beszélt arról is, hogy a demográfiai adatokra nincs stratégiai válasza a magyar oktatásnak.
A szakképzés átalakítása kapcsán kiemelte: azt az elképzelést, amit az iparkamara hangoztat, hogy adminisztratív eszközökkel korlátozzák az érettségit adó intézmények számát, kapacitását és erővel tolják a gyerekeket a szakmunkásképzés irányába, mélységesen ellenzi. Ez egy rossz irány, különösen ha együtt jár a szakmunkásképzés négy évről háromra történő redukálásával – szögezte le.
A bizottsági elnök azt mondta, hogy ő maga még nem látta a legújabb oktatási koncepciókat, bár kérte Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárt, hogy küldje át neki azokat, de ez nem történt meg.
