A július 21-én Görögország pénzügyi megmentése érdekében kidolgozott újabb hitelcsomag, illetve általában az euróövezet stabilitását szolgáló intézkedések gyors tagállami megerősítését sürgette kedden Brüsszelben José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Donald Tusk, az EU soros elnökségét ellátó Lengyelország miniszterelnöke.

A nyári politikai uborkaszezon lezárultával a lengyel elnökség – amely hivatalosan július elsején vette át Magyarországtól a soros elnöki teendőket – lényegében ezen a napon kezdte meg a hangsúlyos európai politizálást: Tusk megbeszélést folytatott Barrosóval, majd közös sajtótájékoztatót tartottak, ezután pedig mindketten átvonultak az Európai Parlament (EP) brüsszeli székháza előtti térre, ahol nagyszabású szabadtéri rendezvénnyel mutatkozott be Lengyelország.

Ez utóbbi helyszínen jelen volt és beszédet mondott Jerzy Buzek, az EP – történetesen lengyel – elnöke, valamint Yves Leterme ügyvezető belga miniszterelnök is. Megjelent a francia Simone Veil, aki az első közvetlenül választott Európai Parlament elnöki tisztét töltötte be 1979-től. Az ünnepség részvevőinek jókívánságait küldte Lech Walesa volt lengyel államfő, a Szolidaritás szakszervezet egykori elnöke. A színpadon a brüsszeli Európai Iskola “Solidarnost” feliratú munkássisakot viselő diákjai jelenítették meg a legendás szabad szakszervezeti mozgalmat. Az ünnepség keretében avatták fel az EP-székház előtti térségben a “Szolidaritás 1980 sétányt” és “Simone Veil agórát”. Este nagyszabású koncertet tartanak a téren.
Ami az elhangzott beszédek politikai tartalmát illeti, azokból kitűnt, hogy az uniót ma leginkább izgató kérdések pénzügyi természetűek, és azzal kapcsolatosak, miként lehet kilábalni az euró adósságválságából, miként lehet beindítani a markánsabb gazdasági növekedést. A görög mentőcsomag ratifikálásának sürgetésén túl szóba került az úgynevezett “hatos csomag” ügye is – itt azokról az uniós jogszabályokról van szó, amelyek az uniós tagállamok gazdasági és költségvetési politikájának szorosabb összehangolását célozzák, és amelyek szövegében a magyar elnökség végéig csaknem teljes megállapodás született a tagországok kormányai és az Európai Parlament között. A még nyitva maradt kérdések lényege az, hogy az EP a felelőtlenül gazdálkodó tagországok szankcionálásában több automatizmust szeretne látni, mint ami egyes tagországok számára egyelőre elfogadható.

Barroso szavaiból az is kitűnt, hogy az EU végrehajtó testülete az elkövetkező hónapokban nagy hangsúlyt kíván helyezni a 2014 és 2020 közötti időszak költségvetési kereteinek – az úgynevezett pénzügyi perspektívának – a kialakítására. E tekintetben Tusk azt hangsúlyozta, hogy a pénzügyi válság idején is kell és lehet – értelmesen és megfontoltan – pénzeket szánni olyan projektekre, amelyek egész Európa fejlődését szolgálják.

A lengyel kormányfő szavai mögött azok a kérdőjelek húzódnak meg, amelyek az EU mezőgazdasági, illetve felzárkóztatási támogatási politikájának a jövőjével kapcsolatosak: számos északi, illetve nyugati tagállam szeretné csökkenteni a gazdák támogatását, és ehelyett főként a technológiai innovációt pénzelné. A viszonylag fejletlenebb tagországok közé tartozó Lengyelország azonban érdekelt az agrárszektor támogatásának fenntartásában és a kohéziós politika folytatásában.