A hazai jogban nem biztosítottak annak feltételei, hogy az önkormányzatok a nemzetközi szerződéses kötelezettségnek megfelelően garantálják a közszolgáltatásaik egyenlő esélyű hozzáférését a fogyatékossággal élők számára.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény rendelkezései nincsenek összhangban egymással, és ez sérti a többi között a jogbiztonságot, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
Szabó Máté egy civil szervezet panaszát kivizsgálva jutott a törvény hiányosságait kimutató következtetésére. A beadvány szerint a szervezet az Egyenlő Bánásmód Hatóságtól hiába kérte, állapítsa meg, hogy Vecsés önkormányzata megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Már 2008 végén lejárt a feltételek megteremtésének határideje, Vecsésen mégsem teszik lehetővé a fogyatékossággal élők egyenlő esélyű hozzáférését a helyi közszolgáltatásokhoz, konkrétan az egészségügyi alapellátásokhoz. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság azonban az eljárást felfüggesztette és állásfoglalást kért, milyen jogot is kell alkalmazni az ügyben.
A magyar jogszabály különbséget tesz a települési és megyei önkormányzatok között, valamint a település lakosságának lélekszáma, és egyes közszolgáltatások szerint abban, meddig kellett megteremteni az egyenlő esélyű hozzáférést a közszolgáltatásokhoz, vagyis a többi között hol mikorra történjen meg az épületek fizikai akadálymentesítése, rámpa, vakvezető sáv, kapaszkodók létesítése, továbbá a mozgás, hallás, látás, mentális és kommunikációs segítő eszközök használatának biztosítása. Az értelmezési nehézséget a különféle településtípusok kötelezettségeit részletező táblázat okozza. Abban ugyanis mindenütt egy egyes számmal jelölik, melyik településnek milyen közszolgáltatás egyenlő esélyű hozzáférését kell megteremteni az ott álló határidőig. Az egyik felfogás szerint az egyes nem darabszámot jelent, hanem csak jelölés, bármilyen más szimbólum is állhatna a helyén. A másik értelmezést követők viszont azon az állásponton vannak, hogy a törvény értelmében a kitűzött határidőig az önkormányzatnak közszolgáltatás típusonként (pl. orvos, óvoda, iskola, gyermekvédelmi alapellátás, önkormányzati ügyfélszolgálat) legalább egy-egy szolgáltatás egyenlő esélyű hozzáférését kellett megteremtenie.
A fogyatékosságüggyel foglalkozó miniszteri biztos, és maga a nemzeti erőforrás minisztere is ezt az utóbbi álláspontot osztja. Az állampolgári jogok biztosa vizsgálati jelentésében azonban nemcsak azt mutatta ki, hogy ily módon a törvény nem egyértelműen szabályoz. Emlékeztetett arra is, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló – és magyar belső joggá tett – nemzetközi egyezmény értelmében az élet valamennyi területén fokozatosan meg kell teremteni az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeit. Tény az is, hogy egyes közszolgáltatások akadálymentesítése nem történt meg, a határidők lejártak és újabbakat nem határoztak meg.
Az állampolgári jogok biztosa mindezek miatt a nemzeti erőforrás minisztert kérte, kezdeményezze a jogszabály felülvizsgálatát, egyértelművé tételét, valamint mérje fel, hogy melyek azok a közszolgáltatások, amelyekben nem garantált az egyenlő esélyű hozzáférés – annak megteremtésére pedig készüljön részletes és átlátható ütemterv.
