Az ENSZ Emberi jogi főbiztossága 1993 óta építi a nemzeti emberi jogi intézmények globális hálózatát, amelynek országait egy nemzetközi bizottság háromféle státuszba sorol be.
Szabó Máté ombudsman kezdeményezésére 2010 őszén érkezett meg a magyar nemzeti emberi jogi intézmény pályázata az ENSZ főbiztosságára. Annak véleménye szerint Magyarország általános ombudsmanja egyelőre azért kaphat csak B-fokozatot, mert nem a teljes emberi jogi spektrumban vizsgálódik, ugyanis a kisebbségi jogok védelmére külön intézménynek van felhatalmazása. Ez azt jelenti, hogy most nem teljes az ENSZ nagy emberi jogi nemzetközi szerződéses rezsimjei (nők, kisebbségek, fogyatékkal élők, gyermekek, stb. jogainak védelme) végrehajtásának ellenőrzése, valamint a kapcsolattartás az e területeken működő civil szervezetekkel.
Az új alaptörvényről és az ombudsmantörvény tervezetéről kapott tájékoztatás alapján azonban az akkreditációs bizottság azt a véleményét is közölte, hogy amennyiben létrejön az egységes ombudsmani intézmény, lehetőség nyílik az Európában szinte általánosnak mondható A-kategóriás akkreditáció, a legmagasabb fokozat elnyerésére. A törvénytervezet az alapvető jogok területén külön kiemeli az ombudsman kapcsolattartását más jogvédő intézményekkel, illetve a nemzetközi szerződések végrehajtásának ellenőrzése során játszott aktív szerepét, a kisebbségi témát pedig a jelenleg szintén önálló környezetvédelemmel együtt integrálja az egységes biztosi intézménybe.
Az ENSZ-bizottság a B-kategóriás besorolást alátámasztó véleményében kiemelte azt is, hogy az ombudsman hatásköre jelenleg nem terjed ki a nem-állami szférára. Az ombudsmantörvény most egyeztetés alatt álló szövege magánintézményekkel kapcsolatban is bizonyos korlátozott hatáskört adna az ombudsmannak, tehát ebből a szempontból is okafogyottá válhat az indoklásban olvasható kifogás.
