Európa „sokkal átfogóbb és mélyebb választ ad” a gazdasági válságra, mint azt korábban gondolni lehetett, az állam-, illetve kormányfők „a jövő európai gazdasági rendszerének a pilléreit” jelölték ki – értékelte az Európai Tanács március 25-én véget ért kétnapos ülését Orbán Viktor brüsszeli sajtótájékoztatóján. A magyar miniszterelnök a hatos gazdasági jogszabálycsomagról született megállapodást az elnökség „jelentős részsikerének” nevezte.
Az EU-csúcs eredményeit összefoglalva a magyar miniszterelnök elmondta, „az európai gazdasági és szociális modell teljes megújítása” zajlik, az EU-nak egyszerre kell választ adni a válságra és a globális versenyképessége romlására is. Az Európai Tanács által elfogadott záródokumentumból Orbán mindenekelőtt azokat a pontokat emelte ki, amelyek a növekedést szolgáló szerkezeti reformok irányait jelölik ki. Ezek: a munkavállalás vonzóbbá tétele; segítségnyújtás a munkanélkülieknek abban, hogy újra munkába tudjanak állni; a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi befogadás elősegítése; befektetés az oktatásba és a képzésbe; a biztonság és a rugalmasság közötti egyensúly megteremtése; a nyugdíjrendszerek reformja; a magántőke bevonása a növekedés finanszírozásába; a kutatás és az innováció előmozdítása; valamint a megfizethető energiaellátás és az energiahatékonysági intézkedések fokozása.
„Ebből jól látszik, hogy Európa a versenyképesség felé mozdul el, és szakít néhány régi tabuval. Teljesen új módszereket és eszközöket fog alkalmazni, ezek a középpontjában a foglalkoztatás növelése van” – hangsúlyozta a kormányfő. „Ha Európa versenyképes akar lenni, akkor olyan szavakat kell ismét használnia, mint ipari termelés, ipari kapacitás, munka, bér – tette hozzá. – A posztindusztriális blablának vége van”. Kimondatott, hogy „munka nélkül nincsen érték, munka nélkül nincs növekedés, munka nélkül nincs versenyképesség”, Orbán szerint elsősorban ebben volt az Európai Tanács ülésének jelentősége.
Áttörés a hatos gazdasági jogszabálycsomag ügyében
Orbán Viktor emlékeztetett arra, hogy a márciusi EU-csúcs úgy szerepelt az elnökség naptárában, mint „az egész félév legnehezebb eseménye”. A miniszterelnök elégedetten nyugtázta, hogy az Európai Tanács az első ülésnapján jóváhagyta a gazdasági kormányzás reformját, azaz a fiskális és makrogazdasági felügyelet megerősítését célzó hat jogszabályról a tagállamok között a gazdasági és pénzügyminiszterek március 15-i ülésén létrejött politikai megállapodást. Orbán utalt arra, hogy alig három héttel korábban a hatos jogszabálycsomag 15 pontjában még markáns véleménykülönbség volt. „Nagyon kevesen adtak volna akár egy lyukas fityinget is” azért, hogy olyan kompromisszum alakul ki, amelyre a csúcson az állam, illetve kormányfők rábólintanak, de végül ez megtörtént, mondta Orbán.
A magyar kormányfő hozzáfűzte, hogy a hat európai parlamenti jelentéstevővel folytatott megbeszélése alapján „reális esélyt” lát arra, hogy júniusban sikeresen lezáruljon a hatos jogszabálycsomag vitája. „Én ezt tekintettem mindig is a magyar elnökség legnagyobb missziójának”, jelentette ki Orbán. A magyar elnökségnek vannak még „szép feladatai”, például a roma-keretstratégia, a Duna-stratégia, a közös energiapolitika, de azért ez a hat jogszabály jelentette a legkomolyabb kihívást, és ebben Orbán szerint „jelentős részsikerről beszélhetünk”. Talán nem túlzás, ha áttörésnek nevezem” – tette hozzá.
Euró Plusz Paktum: Magyarország nem csatlakozik
A gazdaságpolitikai koordinációt új szintre emelő Euró Plusz Paktumról szólva Orbán Viktor megerősítette, hogy Magyarország egyelőre nem csatlakozik ehhez a kormányközi megállapodáshoz, mert annak hat pontja közül eggyel, az adóharmonizációra vonatkozó kötelezettségvállalással nem ért egyet.
„Nem az a kérdés, hogy gyorsan vagy lassan menjünk az adóegységesítés irányába, hanem el sem szabad indulni ebbe az irányba. Ez a határozott magyar álláspont” – közölte Orbán. Azzal indokolta a magyar kormány döntését, hogy a Bizottság egy hatástanulmánya szerint a konszolidált társaságiadó-alap bevezetése évi egy százalékponttal fogná vissza a gazdasági növekedést Magyarországon.
Az elnökség félidei mérlege
A magyar elnökség félidejéhez közeledik, ezért Orbán Viktor megragadta az alkalmat, hogy megvonja az utóbbi három hónap rövid mérlegét. „A dolog úgy fest, hogy az eltervezett munkát lényegében elvégeztük” – közölte a miniszterelnök. A fontos eredmények között példaként említette az egységes szabadalmi oltalom létrehozását, a nemek közötti egyenlőségről szóló paktummal kapcsolatos tanácsi záródokumentum elfogadását, a közös energiapolitikáról szóló tanácsi megállapodást, és az észak-déli energia-folyosóról szóló megállapodást.
Ugyanakkor Orbán szerint a schengeni övezet kibővítése rosszabbul áll, mint az elnökség szerette volna; „részleges, de nagyon erős tagállami ellenállásba ütközik” Bulgária és Románia csatlakozása. „Nem adtuk fel a küzdelmet” – fogalmazott a magyar kormányfő, de elismerte, hogy a dosszié „magyar elnökség alatti lezárásának az esélye nagyon vékonyka”. Orbán azt is elmondta, hogy „a horvátországi csatlakozás ügye pengeélen táncol”, azaz kérdéses, hogy a magyar elnökség alatt sikerül-e befejezni a tárgyalásokat Horvátországgal. A miniszterelnök úgy vélte, döntő lehet a Bizottság elnökének április elején esedékes horvátországi látogatása. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar elnökség felrajzolt egy olyan forgatókönyvet az Unió számára, amely – elfogadása esetén – lehetővé tenné a horvát csatlakozási tárgyalások júniusig történő lezárását.
Líbia: a civileket meg kell védeni
Orbán Viktor felidézte azt az uniós körökben gyakran emlegetett gondolatot, hogy egy elnökség általában azon méretik meg, hogy miként kezeli a váratlan eseményeket, amelyekre felkészülni elég nehéz. A magyar elnökségnek már két ilyen nem várt esemény is kijutott. Az egyik „az egész arab világ átrendeződésével járó kihívás”, a másik pedig a Japánban bekövetkezett természeti katasztrófa és nukleáris baleset. „Nem tudjuk, hogy ez a lista teljes-e, vagy várnak ránk újabb meglepetések a következő negyedévben” – tette hozzá a kormányfő.
Líbia kapcsán Orbán szerint „elég határozott álláspontot” foglalt el az Európai Tanács. A miniszterelnök úgy vélte, hogy a beavatkozás körülményeiről lehet vitatkozni, de arról nem, hogy „az Európai Unió azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a civileket meg fogja védeni”. Orbán utalt arra, hogy az EU „nem akar túlterjeszkedni ezen a feladaton”, ezért az Európai Tanács a cél tekintetében „egyértelműen és határozottan”, a bevethető eszközök tekintetében viszont „megengedően és nyitottan” fogalmaz.
A sajtótájékoztatón elhangzott egyik kérdésre válaszolva, Orbán úgy fogalmazott, hogy a líbiai válság „az egyik legbonyolultabb ügy, amit valaha látott”. Az 1956-as magyarországi forradalmat felidézve elismerte, hogy a hasonló helyzetekben „nem lehet megmondani, ki civil, ki nem; a zsarnokság elleni fellépéseknek ez tiszta velejárója”. „A feladat az, hogy megakadályozzuk, hogy azok, akik inkább civilek, tízezerszámra meghaljanak” – tette hozzá.
A magyar miniszterelnök rámutatott, hogy a líbiai katonai beavatkozásnak egy sor megszorító feltétele van. Helyeselte azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a műveletbe „arab politikai szereplőket” is bevonjanak.
Japán: az Európai Unió gyorsan reagált
Japánnal kapcsolatban a miniszterelnök aláhúzta, hogy Európa érintettsége rendkívül nagy, ezért az együttérzés és a szolidaritás kinyilvánítása mellett gyors reagálásra volt szükség, amit az elnökség meg is tett az energiaügyi miniszterek rendkívüli ülésének összehívásával március 21-én.
A miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy az EU-n belül két koncepció áll szemben egymással: az egyik irány teljesen elutasítja, a másik üdvösnek tartja a nukleáris energiát. Kiemelte, hogy a választók félelmeit komolyan kell venni, ezért az Unióban azonnali stressztesztnek kell alávetni az atomerőműveket, „hogy átfogó képünk legyen az európai atomenergia-biztonság helyzetéről”. Orbán elmondta: a Fukusimában történtekről az az álláspont alakult ki az Európai Tanács ülésen, hogy a veszélyes balesetet valójában nem a földrengés, hanem a szökőár okozta, ezért külön kell vizsgálni a tenger közelében lévő atomerőműveket.
