Jelentős területi egyenlőtlenségek mutatkoznak a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásban, több kistérségben irreálisan magas a készülékek száma az ott élők és a szociálisan rászorultak számához képest, más térségekben pedig egyáltalán nem hozzáférhető ez a szolgáltatás – hívta fel a figyelmet Szabó Máté ombudsman.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa egy panaszügy vizsgálata kapcsán felhívta a figyelmet a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, mint szociális alapszolgáltatás jelentőségére és annak fontosságára, hogy ehhez a szolgáltatáshoz hozzáférhessenek az ápolásra, gondozásra szoruló, egyedülálló, nehéz helyzetbe került időskorúak – olvasható az Országgyűlési Biztos Hivatalának az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében.
A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás lényege: az egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, de otthon élő idősek, fogyatékosok, betegek otthonában egy készüléket helyeznek el. Krízishelyzetben egy gombnyomással értesíthetik az ügyeletet, amely a bajba került emberhez siet és megteszi a szükséges intézkedéseket. A szolgáltatás rendkívül fontos az idős emberek biztonsága szempontjából is, hiszen a jelzőkészülék vagyonvédelmi célokat is szolgálhat. A szolgáltatással azok is segítséget kaphatnak, akiket idősotthonokban nem tudnak elhelyezni, azaz alkalmas lehet a bentlakásos intézményi ellátás kiváltására, akár a várólisták is rövidülhetnek – írták.
A tavaly január 1-jén hatályba lépett jogszabályi változásokkal a szolgáltatás finanszírozása jelentősen átalakult, azóta nem minősül kötelező önkormányzati feladatnak. Az önkormányzatnak azonban saját döntése alapján lehetősége van megszervezni a számára nem kötelező szociális szolgáltatásokat. Az ombudsman információi azonban arra is rávilágítanak, hogy az önkormányzatok ugyan pályázati támogatást is igényelhetnek az ellátás biztosításához, ám a pályázati rendszer nehezen kiszámítható, az ellátottak számára pedig sokszor nehézséget jelent, miként teremtsék elő a szolgáltatásért fizetendő térítési díjat.
Az ombudsman szerint ugyancsak probléma, hogy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásban még mindig jelentős területi egyenlőtlenségek vannak, több kistérségben irreálisan magas a készülékek száma az ott élők és a szociálisan rászorultak számához képest, más térségekben pedig egyáltalán nem hozzáférhető a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás.
A biztos szerint nem vitatható, hogy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás biztosítása olyan állami kötelezettség, amely során alapvetően mérlegelhető az állam teherbíró képessége, az államnak azonban arra kell törekednie, hogy előmozdítsa a hozzáférés esélyegyenlőségét. Szabó Máté ezért felhívta az önkormányzatok működéséért felelős belügyminiszter, valamint a szociálpolitikáért felelős nemzeti erőforrás miniszter figyelmét a szolgáltatás mennyiségi, minőségi fejlesztésének, a társulásos formák ösztönző támogatásának jelentőségére.
Felhívta továbbá a kormány figyelmét annak fontosságára, hogy az ellátás valós szükségleteken alapuljon, igazodjon a területi adottságokhoz, legyen összhang a ténylegesen ellátott emberek száma és a társadalmi szükséglet között, valamint maradéktalanul valósuljon meg az egyenlő esélyű hozzáférés – áll a közleményben.