Az Alkotmánybíróság a február 28-i, március 1-i teljes ülésén megtárgyalta a napirendjén szereplő előterjesztéseket.
A testület tagjai az alábbi döntéseket hozták. A többi ügyben, így a magán- nyugdíjpénztárakat érintő ügyben a hatáskör-értelmezés kérdésében döntés nem született, ezek tekintetében az Alkotmánybíróság tovább folytatja a munkát.
- az Országos Választási Bizottság 15/2010. (I. 14.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozat (211/H/2010. AB határozat);
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az Országos Választási Bizottság 15/2010. (I. 14.) OVB határozatát, és az OVB-t új eljárásra utasította. Az OVB hitelesítette annak az aláírásgyűjtő ívnek a mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár ne haladhassa meg a 62 évet?” Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérdés nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét, megállapítva, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az alkotmánybírák a határozat indokolásában arra is rámutattak, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapításakor a biztosítottak születési évéhez mérten különböző életév betöltéséhez köti az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt. Márpedig ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazási kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen
értelmezhetı legyen, a kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni.
- a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény és az indítvány benyújtásakor hatályban lévő, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat (861/B/2001. AB határozat);
Az Alkotmánybíróság elutasította a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvénnyel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat. Az Alkotmánybíróság megállapította: önmagában az, hogy a jogalkotó határidőt állapított meg a perújítás kezdeményezésére nem érinti az érdemi bírósági felülvizsgálat lefolytatását. Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy következetesen érvényesített álláspontja szerint a szabálysértési jog mind anyagában, mind pedig eljárásában jelentős eltéréseket mutat a különleges garanciákkal övezett büntető eljáráshoz képest, a szabálysértéseket a hatályos jog nem tekinti bőncselekményeknek.
- a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat (826/B/2004. AB határozat);
Az Alkotmánybíróság elutasította a büntetıeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 28. § (3)-(4) bekezdése, a 35. § (1)-(2) bekezdése, valamint a 165. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A határozat indokolása szerint a törvény támadott rendelkezései nem sértik az Alkotmányt, azok a jogbiztonság követelményei szempontjából kielégítő határozottsággal, megismerhetőséggel rögzítik az ügyész és a nyomozó hatóság döntési kompetenciáját, szakmai felelősségi szabályait. Az Alkotmánybíróság szerint a törvény 165. § (7)-(8) bekezdésének rendelkezései lehetőséget teremtenek a nyomozó hatóság és az ügyész közötti vitás kérdések elbírálására.
- a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek a felek személyében történő változásra és az eljárás félbeszakadására irányadó rendelkezése, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénynek a perfeljegyzésre vonatkozó szabályai tekintetében felmerülő mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés tárgyában készült határozat (496/B/2007. AB határozat);
Az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányult. Az indítványozó a polgári eljárásnak a felek személyében történő változás kapcsán az eljárás félbeszakadásával kapcsolatos rendelkezése, valamint a perfeljegyzés ingatlan-nyilvántartási törlése vonatkozásában kérte a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó által jelölt mulasztás a polgári perrendtartásról, illetve az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvények rendelkezéseiben nem áll fenn.
- a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény családegyesítésre vonatkozó szabályainak alkalmazása során felmerülı, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés tárgyában készült határozatot (68/E/2004. AB határozat);
Az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányult. Az indítványozó szerint mivel az azonos nemű párok házasságot nem köthetnek, ezért a letelepedési eljárás során a szexuális orientáció szerinti különbségtétel valósul meg az azonos nemű és a különnemű együttélés vonatkozásában. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: a jogalkotó ésszerű indok alapján tett különbséget, amikor a törvényben csak a házastársat vonta a családtag fogalma alá. A határozat indokolása szerint a jogalkotó nem a különböző nemű személyek szerint tesz különbséget, hanem – mint ahogy az a törvény koncepciójából következik – a migrációs szabályozást nem kívánta olyan szélesre nyitni, hogy az élettársakra is irányadó legyen a családegyesítési célú könnyített eljárás. Ez a „kizárás” azonban nemcsak az azonos nemű, hanem a különböző nemű élettársakra is irányadó. A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró különvéleményt csatolt.
- a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 44. § (1)-(2) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozatot (1336/B/2010);
Az Alkotmánybíróság elutasította bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 44. § (1)-(2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A törvény támadott rendelkezése szerint a végrehajtó szükség esetén az adós lezárt lakását, a tartózkodási helyéül szolgáló vagy egyéb helyiségét, a hozzájuk vezetı bejáratot, továbbá az adós bútorát vagy más ingóságát felnyithatja. Amennyiben ez csak a zár vagy lakat eltávolításával lehetséges, a végrehajtó az új zár, lakat kulcsát az ingatlan fekvése szerinti rendőrkapitányságon helyezi el, ahol azt az adós vagy a vele együtt lakó nagykorú családtagja átveheti. Az Alkotmánybíróság már több határozatában megállapította, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. A tulajdonjog magánjogi korlátja nem esik szükségképpen egybe az alapjogi korlátozással, másrészt a szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának nincs polgári jogi megfelelője.
A határozatok teljes szövege az Alkotmánybíróság honlapján.
