Ötven éve nem újították fel az épületet. Vagy fűtés van, vagy meleg víz. Zsúfoltak a még egyáltalán használható kórtermek. Az egyetlen liftben hol az ételt, hol a halottakat szállítják. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a büntetés-végrehajtás tököli központi kórházának viszonyait vizsgálta és a visszásságok hosszú listáját állította össze.
A börtönök vizsgálatsorozatát Szabó Máté a közelmúltban a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában folytatta, abban a különleges intézményben, amelyben a gyógyító-megelőző és a speciális büntetés-végrehajtási tevékenységek összehangolása jelentős figyelmet, a szakterületek szoros együttműködését igényli. Mindezt sokszor nehezíti, és a jogállami elvárásoknak sem felel meg, hogy az országos feladatokat ellátó kórház pénzügyi-gazdálkodási szempontból nem önálló, a szomszédságában működő Fiatalkorúak Intézetétől függ.
Az eredetileg nem kórház céljára épült létesítményt az elmúlt mintegy 50 év alatt nem újították fel, még a fűtést is a Fiatalkorúak Intézete szolgáltatja. Rekonstrukciója, korszerűsítése soron kívüli feladat lenne. Az őszi, váratlanul hideg időben az intézeti kazánok műszaki állapota nem tette lehetővé a meleg víz és a fűtés egyidejű biztosítását, pedig jogszabály írja elő, hogy a huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiségekben legalább húsz fokos hőmérsékletet kell garantálni. Egyes kórtermek már használhatatlanok, az ápolásra szoruló fogvatartottakat “összetömörítik” a még használhatókba. A fürdőhelyiségek sem alkalmasak emberi tartózkodásra, a fertőtlenítésük sem biztonságos. Akadálymentesített kórterem, megfelelő sétaudvar, sportolásra alkalmas terület sincs. Mindezek nemcsak a fogvatartottakat, hanem a személyzetet is túlságosan megterhelik, feszültségeket keltenek. A kórház egyetlen liftjében szállítanak mindent, az ételtől a halottakig. Az ügyvédi beszélő helyiség a biztos szerint nem teszi lehetővé, hogy a védő egészséges környezetben, ellenőrzés nélkül találkozhasson az ügyfelével. A fogvatartottak szabadidős tevékenységét csak a könyvtár és néhány szakköri foglalkozás, női ápoltak esetében filmvetítés támogatja. A kórházban elhelyezett fogvatartottak számával nem arányos a nevelők és a felügyelők létszáma, a kórháznak nincs pszichológusa. Azt is megállapította az ombudsman, hogy a büntetés-végrehajtás rendszerének fogvatartotti nyilvántartása nem pontos, ami negatívan befolyásolhatja a döntést a fogvatartottal szemben alkalmazható mozgáskorlátozó eszköz – magyarul a bilincselés – alkalmazásának módjáról. A rabszállító járművek sem biztonságosak, nincs bennük például biztonsági öv.
A biztos összegzésképpen egyszerre és együtt látja sérülni a jogállamiság elvét, az emberi méltósághoz, a tisztességes eljáráshoz és az egészséges környezethez való jogot. Megelégedéssel fogadta viszont, hogy a fogvatartottak egyáltalán nem panaszkodtak a kapcsolattartás hiányára. Sőt: az apák vasárnaponként meglátogathatják a börtönkórházban született gyermeküket – ez az emberi méltósághoz, a házasság és a család védelméhez való jog érvényesülését jelenti.
Minderről Szabó Máté tájékoztatta a közigazgatási és igazságügyi minisztert, egyebek között azt javasolva, hogy kötelező érvénnyel szabályozzák az egy zárkában elhelyezhető fogvatartottak létszámát és körülményeit, valamint a rabszállító járművek biztonsági előírásait. A belügyminisztert arra kérte, hogy tekintse soron kívüli, kiemelt feladatnak a kórház teljes felújításának, átalakításának már 2002 óta húzódó ügyét. Fontolja meg, hogy pénzügyi-gazdálkodási feladatainak ellátásában is függetleníti a kórházat a Fiatalkorúak Intézetétől, majd ennek megfelelően emeli a felügyelői és nevelői státuszok számát, illetve létesítsen a börtönkórházban pszichológusi státuszt. A büntetés-végrehajtás országos parancsnokának azzal a kéréssel küldte meg jelentését, hogy szereltessen fel a sétaudvaron sportolást lehetővé tevő – orvosilag megengedett – eszközöket, javíttassa meg a fűtési rendszert, és teremtse meg a büntetés-végrehajtás központi nyilvántartásának hitelességét. A kórház főigazgatójánál az ombudsman kezdeményezte, gondoskodjon arról, hogy a fogvatartottak változatosabb lehetőségekhez jussanak a szabadidő eltöltésében.
