Még az informális szakaszban lezárulhat a magyar médiatörvény európai uniós vizsgálata, így az ügyben várhatóan nem indul kötelezettségszegési eljárás Magyarországgal szemben az MTI által megkérdezett politológusok szerint.
Szánthó Miklós, a Nézőpont Intézet elemzője a médiatörvény lehetséges vizsgálataira kitérve emlékeztet: míg az Európai Parlament csak politikai nyomásgyakorlásra képes, addig az Európai Bizottságnak már jóval szélesebb eljárási jogköre van, amelybe természetesen számos politikai szempont is vegyülhet.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján a bizottság kizárólag a közösségi jog valamely elemének megszegése esetén indíthat úgynevezett kötelezettségszegési eljárást, amelyben jelen esetben megvizsgálhatja például, hogy a magyar médiatörvény beleütközik-e az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvbe, a letelepedés vagy a szolgáltatások szabad áramlásának alapelvébe, esetleg az Alapjogi Charta előírásaiba – fejti ki az elemző.
A Nézőpont Intézet munkatársa ugyanakkor a hivatalos eljárás előtti informális szakaszt tartja a vizsgálat leglényegesebb pontjának, hiszen a bizottság ekkor – a jelenlegi esethez hasonlóan – tájékoztatást kér az érintett tagállamtól, amelyre az érdemben reagálhat.
Szánthó Miklós úgy látja, közösségi jogi szempontból a médiatörvény körüli vitának “nagyobb a füstje, mint a lángja”. Az elemző Neelie Kroes médiaügyi biztos és a magyar kormánytagok elmúlt időszakban tett megállapításai alapján azt feltételezi, hogy már a vizsgálat informális szakaszában rendeződhet a médiatörvény körül kialakult vita, mivel a biztos által felhozott kifogások közül csak a származási ország elvével kapcsolatos probléma okozhat “komolyabb fejtörést”.
A Nézőpont Intézet munkatársa szerint nem érinti a törvény lényegi elemeit, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye alól kikerülnek-e a lekérhető médiaszolgáltatások, vagy hogy lazítanak-e a korábbi szabályozásnál egyébként enyhébb regisztrációs kötelezettségen. A felmerült problémák pedig technikai értelemben – ahogy arra a kormány ígéretet is tett – hamar orvosolhatóak a törvényalkotás által – fűzi hozzá.
Kiemeli: amennyiben a bizottság a kabinet válaszlevele után csak a fent említett pontokban kér módosítást, az bizonyíték lehet a kormány számára, hogy nincs érdemi gond médiatörvénnyel, az ellenzék pedig a továbbiakban legfeljebb az Alkotmánybíróság eljárásában bízhat.
Szánthó Miklós ugyanakkor azt is megjegyzi, ha egy tagállam a vizsgálat egyetlen szakaszában sem tesz eleget a bizottság megállapításainak, akkor a brüsszeli testület az Európai Bírósághoz fordulhat, amely végső esetben bírságot is kiszabhat a tagállamra.
A Nézőpont Intézet elemzője szerint a legradikálisabb politikai eszköz az lenne, ha az Európai Tanács megállapítaná, hogy Magyarország megszegi az unió alapvető értékeit, azonban véleménye alapján sem ilyesmire, sem bírósági szakaszba jutásra nem kell számítani a médiatörvény ügyében.
Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője szintén azon az állásponton van, hogy Magyarországnak nem kell kényszerítő bírság kiszabásával számolnia, mivel ez csak egy rendkívül hosszadalmas folyamat eredményeként történhetne meg, ami alatt az “érzékelhetően meghátrált” kormány nyugodtan tehet a szankciók elkerülése érdekében.
Kiemeli ugyanakkor, hogy Neelie Kroes – magyar kormánynak írt levelében – azt állítja, hogy a magyar médiatörvény ellenkezik az ország uniós kötelezettségvállalásával, vagyis amennyiben a kormány a kiszabott határidőre nem teljesíti a szükséges lépéseket, a bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat az Európai Bíróságnál.
A Magyar Progresszív Intézet munkatársa szerint a médiatörvény ügyében mindenekelőtt az Európai Unió Alapjogi Chartája bír kitüntetett jelentőséggel, amelynek 11. cikkelye deklarálja a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát.
Filippov Gábor szerint a médiatörvény egészének visszavonására nagyon kevés esély látszik, “egyrészt azért, mert az elmúlt hónapok elkeseredett belpolitikai csatái után az igen súlyos presztízsveszteséggel járna a kormányra nézve, másrészt pedig, mert ilyen drasztikus lépésre várhatóan egyik uniós intézmény sem szólítja a kormányt”.
Az elemző szerint azonban a törvény egyes részeinek “nem az ellenzék, hanem egy magasabb tekintély nyomására történő érdemi módosítása” akár a kompromisszumkészség képzetét is keltheti a kormánnyal szemben, ami kisegíthetné a kabinetet a december óta tartó, nyomasztó nemzetközi és belpolitikai légkörből.
Filippov Gábor aláhúzza, hogy a bizottsági vélemény “kurucos félresöprése súlyos diplomáciai és politikai rövidlátás lenne, és komoly következményekkel járhatna”. A magyar kormánynak ugyanis a soros elnökség során amúgy is érzékeny kérdésekben, ügyes érzékkel kell kompromisszumokra törekednie a tagállami érdekek között, eközben pedig nem engedheti meg magának, hogy normaszegése miatt “ellenszélben próbáljon egyensúlyozni” – fejti ki az elemző.
Hozzáteszi: nem véletlen, hogy Orbán Viktor a múlt heti strasbourgi EP-vita óta feltűnően készségesnek mutatkozik a médiatörvény módosításában és a héten a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár után Martonyi János külügyminiszter is hangsúlyozta a kormány megegyezésre való törekvését.
A Magyar Progresszív Intézet elemzője megjegyzi, a jelek szerint a módosítások nem érintik az “új médiaszabályozás egyik legérzékenyebb elemét”, a tisztán kormánypárti médiatanács összetételét.
