A népszámlálás mind társadalomstatisztikailag, mind a népesség tagjai szempontjából kiemelt fontosságú esemény, amely a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogot mélyen érinti.
Tekintettel arra, hogy 2011. október 1. és 31. között mindenkinek kötelezően nyilatkoznia kell, a TASZ néhány kritika észrevételt fogalmaz meg a tervezett lebonyolítással kapcsolatban a rendelkezésre álló információk alapján.
A TASZ az Eötvös Károly Intézettel és egy független adatvédelmi szakértővel közösen 2010. novemberében a KSH megkeresésére egy levélben hívta fel a figyelmet arra, hogy a népszámlálás terveinek egyes elemei nem felelnek meg a személyes adatok védelméhez való jog szabályainak. Az adatvédelmi garanciák a népszámlálás azon jellemzői miatt különösen jelentősek, hogy egyrészt a népszámláláson a válaszadás kötelező, másrészt az adatfelvétel teljes körű, harmadrészt az adatfelvétel szenzitív adatokra is kiterjed. Bár néhány kérdésben történt előrelépés, sajnos kulcsfontosságú kérdésekben nem tapasztaltunk pozitív irányú változást. Melyek a kifogásolt elemei a népszámlálásnak?
A népszámlálással – és általában a statisztikai célú adatgyűjtéssel – szemben támasztott legfontosabb követelmény az anonimitás, azaz, hogy a kérdőíven szereplő adatok ne legyenek köthetőek pontosan meghatározható személyekhez. A népszámlálásról szóló törvény (2009. évi CXXXIX.) és annak végrehajtási rendelete alapján azonban úgy tűnik, hogy a népszámlálás nem tesz eleget az anonimitás követelményének. A lakásokra vonatkozó kérdéseknél meg kell jelölni a pontos lakcímet (település, irányítószám, közterület neve, lépcsőház száma, emelet és ajtószám). Ez önmagában vagy más adatokkal összekapcsolva azonosíthatóvá teszi a válaszadó személyét. A KSH-hoz eljutatott állásfoglalásban azt javasoltuk, hogy a lakcímet kizárólag a kérdezés teljeskörűségének biztosítása végett rögzítsék, a kérdőívektől elkülönítetten, és az később ne lehessen a kérdőívhez kapcsolható semmilyen kapcsolati kód segítségével. Ez nem zárja ki, hogy a lakóhelyre vonatkozó lényeges információkat a lakáskérdőív kitöltésével a KSH megszerezze és feldolgozza. Természetesen nem vitatjuk, hogy a lakóhelyre vonatkozó adatok alapvető fontosságúak, azonban ezt a legitim célt össze kell hangolni az anonimitás követelményével. (A munkáltatóra vonatkozó kérdéseknél vagylagosan a munkáltató megnevezése vagy tevékenységének részletes körülírása között választhat a válaszadó. Az eredeti elképzelésekhez képest adatvédelmi szempontból a választási lehetőség mindenképpen előrelépés, hiszen a 2010-es próbakérdőíven kötelezően a munkáltató cégszerű megnevezését kellett beírni, amely – a pontos lakcímhez hasonlóan – lehetővé teszi a válaszadó személyének azonosítását. A KSH-val való egyeztetéskor azt javasoltuk, hogy a kérdőív elsősorban a munkáltató jellegére kérdezzen rá, és a munkáltató megnevezése alternatív lehetőségként álljon a válaszadók előtt nyitva.)
Azegészségi állapotra, a fogyatékosságra, a vallásra, az anyanyelvre és a nemzetiségre vonatkozó adatok fokozott törvényi védelemben részesülnek. A ma is elterjedt súlyos diszkrimináció, tragikus történelmi tapasztalatok miatt – érthető okokból – sokan félnek ilyen tartalmú információkat megosztani magukról. Ezt méltányolva a törvény önkéntes adatszolgáltatást ír elő. Ugyanakkor kiemelten fontos társadalmi érdek, hogy a lakosság etnikai összetételéről, egyes etnikai csoportok életkörülményeiről valós képpel rendelkezzünk. Az egészségügyi és szociális ellátás tervezéséhez nélkülözhetetlenek a megbízható statisztikai információk az egészségi állapotról, fogyatékosságról. (Lelkiismereti- és vallásszabadság alapvetően magánügy, és lakosság vallásával kapcsolatos statisztikai adatok egy világnézetileg semleges államban nem bírnak nagy jelentőséggel.) A polgárok válaszadási hajlandóságának és a valóságnak megfelelő adatszolgáltatásnak alapvető feltétele, hogy bízhassanak abban, hogy a kérdőíveken az érzékeny adataik anonimek maradnak. Célszerű tehát, hogy a kérdőívet kitöltő személy érzékelje, hogy az ilyen jellegű adatait fokozott gondossággal kezelik, ellenkező esetben meg fogja tagadni az adatszolgáltatást.
A KSH jogi és fizikai biztosítékokat köteles nyújtani ahhoz, hogy az etnikai csoporthoz, nemzetiséghez való tartozással, az anyanyelvvel és a vallással kapcsolatos válaszok alapján a válaszadók ne legyenek azonosíthatóak. Álláspontunk szerint a bizalmat – és ebből következően a népszámlálás eredményességét – az segíthetné elő, ha már az adatfelvétel során egyértelműen elkülönítve kezelnék a különleges személyes adatokat. Emellett fontos lenne, hogy a kérdezőbiztos se ismerje meg az adatokat. Az adatvédelmi biztos 2009-ben kiadott javaslatával egyetértve azt javasoljuk, hogy a válaszadó a népszámlálási kérdőívtől független külön lapon, a kérdezőbiztos által nem ellenőrzötten maga töltse ki az érzékeny adatokra vonatkozó részt, és azt lezárt borítékban adja át a kérdezőbiztosnak. A szenzitív adatokra vonatkozó kérdőívnek a többi – az 1. pontban ajánlottaknak megfelelően anonímmá tett – kérdőívvel való összekapcsolhatósága belső azonosítóval biztosítható.
Komoly hiányosságok láthatóak a válaszadás önkéntességének feltüntetésével kapcsolatban is. A próbakérdőív V. pontja esetében mindössze egy alig észrevehető kitétel („999 –nem kíván választ adni”) jelzi a válaszadás önkéntességét. Ennek a feltételnek szerves része, hogy az adatalany tisztában legyen azzal, hogy az adatszolgáltatás önkéntes. Ez akkor teljesül, ha az önkéntesség kellő módon fel van tüntetve a kérdőíven. Az adatvédelmi szabályok értelmében az érintettel az adat felvétele előtt közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező. Kielégítő megoldást az jelentene, ha a kérdéscsoport előtt a kérdések betűméreténél nagyobb, vastag betűs tájékoztatásban hívnák fel a válaszadók figyelmét az önkéntességre. Emellett természetesen fontos, hogy a kérdezőbiztos is megfelelő tájékoztatást adjon az adatfelvétel megkezdése előtt.
