Cruz Villalón főtanácsnok szerint hat tagállam nem teljesíti a Szerződésből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy csak állampolgárai részére teszi lehetővé a közjegyzői szakma gyakorlásának megkezdését.
A főtanácsnok indítványa a C‑47/08. sz. Bizottság kontra Belgium, a C-50/08. sz. Bizottság kontra Franciaország, a C‑51/08. sz. Bizottság kontra Luxemburg, a C‑53/08. sz. Bizottság kontra Ausztria, a C‑54/08. sz. Bizottság kontra Németország, a C‑61/08. sz. Bizottság kontra Görögország és a C‑52/08. sz. Bizottság kontra Portugália ügyekben:
Cruz Villalón főtanácsnok szerint hat tagállam nem teljesíti a Szerződésből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy csak állampolgárai részére teszi lehetővé a közjegyzői szakma gyakorlásának megkezdését.
A közjegyzői szakmának a közhatalom gyakorlásában való részvétele nem igazolhatja az állampolgárságon alapuló, közvetlen hátrányos megkülönböztetést.
Jelentős számú tagállamban, és különösen a jelen ügyekben érintett tagállamokban a közjegyző feladata elsősorban a jogi aktusok hitelesítésében áll. A közjegyző kérelemre jár el, és a hitelesítés révén, miután megállapította a felek jog- és cselekvőképességét, valamint a hitelesítés elvégzéséhez szükséges valamennyi követelmény megvalósulását, elvégzi a hitelesítendő aktus jogszerűségének vizsgálatát. A hitelesítés következtében az aktus megerősített bizonyító erőt nyer, és ezzel egyidejűleg végrehajthatóvá is válik. A közjegyző jogi helyzete megegyezik az államot képviselő köztisztviselőével, jóllehet tevékenységét szabadfoglalkozás gyakorlásának tekintik.
A jelen ügyek alapjául szolgáló kérdés arra irányul, hogy a közjegyzői szakma kapcsolódik‑e a közhatalom gyakorlásához1. Egyrészről ugyanis a Szerződés kimondja, hogy a közhatalom gyakorlásához akár csak időlegesen is kapcsolódó tevékenységekre a letelepedés szabadsága nem alkalmazandó. Másrészről a 2005/36 irányelv2 kimondja, hogy a szakmai képesítések elismerésének általa létrehozott rendszere nem érinti az említett kizáró rendelkezés alkalmazását, mindenekelőtt a közjegyzők vonatkozásában.
A C‑47/08. sz. Bizottság kontra Belgium, a C-50/08. sz. Bizottság kontra Franciaország, a C‑51/08. sz. Bizottság kontra Luxemburg, a C‑53/08. sz. Bizottság kontra Ausztria, a C‑54/08. sz. Bizottság kontra Németország és a C‑61/08. sz. Bizottság kontra Görögország ügyekben
A kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek első csoportjában a Bizottság annak kimondását kéri a Bíróságtól, hogy Belgium, Franciaország, Luxemburg, Ausztria, Németország és Görögország – mivel a közjegyzői szakma gyakorlásának megkezdésére való jogosultságot állampolgársági feltételhez kötötték – nem teljesítették a Szerződésből eredő kötelezettségeiket, továbbá – mivel Franciaország kivételével elmulasztották a 2005/36 irányelvnek a közjegyzői szakmára történő alkalmazását – nem teljesítették az említett irányelvből eredő kötelezettségeiket.
A Bíróság a mai napig más szakmák vonatkozásában hozott határozataiban kimondta, hogy azok nem kapcsolódnak közvetlenül és ténylegesen a közhatalom gyakorlásához. Mindazonáltal jóllehet a közjegyzői tevékenység részt vesz a közhatalom gyakorlásában, Cruz Villalón főtanácsnok ma ismertetett indítványában úgy véli, hogy – figyelembe véve a közjegyzői tevékenységgel a közhatalom gyakorlásában való részvétel fokát – azt is szükséges lenne megállapítani, milyen mértékig szükséges az ilyen állampolgársági kikötés a követett célok eléréséhez.
Ily módon a főtanácsnok először is megvizsgálja, hogy a közjegyzői szakma részt vesz‑e a közhatalom gyakorlásában. E vonatkozásban emlékeztet arra, hogy csak olyan tevékenységek zárhatók ki a letelepedés szabadságára vonatkozó szabályok hatálya alól, amelyek önmagukban vizsgálva közvetlenül és konkrétan kapcsolódnak a közhatalom gyakorlásához, és kizárólag olyan esetekben vonatkozhat e kizárás az egész szakmára, ha a közhatalmi tevékenységek attól elválaszthatatlanok. Ezenfelül a főtanácsnok szerint annak megítélésének meghatározó kritériumát, hogy valamely tevékenység részt vesz‑e a közhatalom gyakorlásában, az állam jogrendszerével fennálló kapcsolatának jellege képezi.
Következésképpen azáltal, hogy olyan aktusokat, rendelkezéseket és magatartásokat ruház fel közhitelességgel, amelyek más esetben nem rendelkeznének több jogi erővel, mint a magánakarat kifejezése, és mivel a hitelesítés minden érdekelt tagállamban a közjegyzői feladat elválaszthatatlan lényegi része, a közjegyzői szakma általában és összességében nézve közvetlenül és konkrétan részt vesz a közhatalom gyakorlásában.
Másodszor a főtanácsnok azt elemzi, hogy a közhatalom gyakorlásában való fent említett részvétel igazolhatja‑e a közjegyzői szakma gyakorlásának megkezdésére való jogosultság állampolgársági feltételhez kötését. E vonatkozásban emlékeztet arra, hogy az a körülmény, miszerint valamely tevékenységet kizárnak a letelepedés szabadságára vonatkozó szabályok hatálya alól, nem mentesíti a tagállamokat az uniós jognak való megfelelés alól. E tekintetben, mivel a közjegyzői tevékenységet és ily módon a természetes személyek közösségét érinti, az említett intézkedést az uniós polgárság fényében kell vizsgálni, amely a gazdasági szabadságok alkalmazási körén kívül írja elő a személyek szabad mozgását.
Következésképpen amennyiben valamely állampolgársági kikötés az állampolgárságot használja meghatározó szempontként, azaz az adott állam szerinti állampolgárságra hivatkozik a tevékenység megkezdésének megakadályozása indokaként, az állampolgárságon alapuló ilyen hátrányos megkülönböztetés az európai polgár jogaiba való olyan súlyos beavatkozásnak minősül, amely kizárólag az arányosság szigorú vizsgálatát követően fogadható el.
E vonatkozásban a főtanácsnok megjegyzi, hogy a közjegyzői szakmához kapcsolódó garanciák és sajátosságok közül egyik sem igazol olyan szigorú és drasztikus intézkedést, mint az állampolgárságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés. Különösen a hivatalba lépésüket megelőzően a közjegyzők által tett esküt illetően a főtanácsnok úgy véli, hogy a hűség fogalma nem követeli meg szükségszerűen az állampolgársági köteléket.
A főtanácsnok arra a következtetésre jut, hogy a közjegyzői szakma konkrét körülményei között a Szerződéssel nem egyeztethető össze olyan tagállami intézkedés, amely állampolgárságuk alapján hátrányosan megkülönbözteti azokat, akik meg szeretnék kezdeni az említett szakma gyakorlását, mivel – tekintettel arra, hogy azt az említett szakmának a közhatalom gyakorlásában való részvételének foka nem követeli meg – aránytalan. Ezért azt javasolja, hogy a Bíróság mondja ki, miszerint azáltal, hogy a közjegyzői szakma gyakorlásának megkezdését kizárólag az állampolgárok részére teszi lehetővé, a hat tagállam nem teljesítette a Szerződésből eredő kötelezettségeit.
Végül a 2005/36 irányelv megsértését illetően a főtanácsnok rámutat, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a Bizottság feladata annak bizonyítása, hogy a tagállam megsértette az uniós jogot. Márpedig a főtanácsnok úgy véli, hogy a Bizottság nem hozott fel elegendő érvet az említett irányelvnek a közjegyzői szakmára történő alkalmazásával kapcsolatban, és ezért a Bíróságnak a kereset fennmaradó részét el kellene utasítania.
A C-52/08. sz. Bizottság kontra Portugália ügyben
A jelen keresettel a Bizottság Portugália kötelezettségszegésének megállapítását kéri a Bíróságtól, de a fenti ügyektől eltérően kizárólag azon az alapon, hogy a szakma gyakorlásának megkezdésére vonatkozóan olyan rendszer áll fenn, amely ellentétes a 2005/36 irányelv előírásaival. Jóllehet ugyanis Portugália állampolgársági feltételt nem ír elő, négy feltételt kell teljesíteni a szakma gyakorlásának megkezdéséhez, amelyek között szerepel a portugál törvényhozás által elismert jogi diploma megszerzése, meghatározott idejű szakmai gyakorlat teljesítése és a közjegyzői kamara által szervezett felvételi vizsga teljesítése.
Cruz Villalón főtanácsnok először is a portugál ügyet megelőző ügyekben alkalmazott érvelést alkalmazza. Ennek alapján úgy véli, hogy a hitelesítés a portugál közjegyzőség keretében is közvetlenül és konkrétan része a közhatalom gyakorlásának, és mivel az a közjegyzői feladat elválaszthatatlan lényegi része, a közjegyzői szakma általában és összességében nézve közvetlenül és konkrétan részt vesz a közhatalom gyakorlásában.
Másodszor a főtanácsnok megjegyzi, hogy azon körülmény, miszerint az irányelv nem érinti a közhatalom gyakorlásában részt vevő tevékenységeknek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezések hatálya alól történő kizárását, azzal jár, hogy ezen esetekben e kivételt kell alkalmazni, az irányelv rendelkezései tehát nem alkalmazandók. Márpedig mivel a portugál közjegyzőség közvetlenül és konkrétan kapcsolódik a közhatalom gyakorlásához, a főtanácsnok úgy véli, hogy Portugália nem volt köteles a 2005/36 irányelvnek a közjegyzői szakmára történő alkalmazására, és ezért teljesítette az abból eredő kötelezettségeit.
Végkövetkeztetésként a főtanácsnok azt javasolja, hogy a Bíróság utasítsa el a Bizottság keresetét.
