Az alkotmány előírja, hogy a parlamenti bizottságok munkáját mindenki köteles azzal segíteni, hogy megjelenik a testület ülésén, és válaszol az ott elhangzott kérdésekre. Az erről szóló alkotmányhatározat azonban hiányos, mivel az Országgyűlés nem alkotott olyan eljárási szabályokat ehhez, amelyek kikényszeríthetővé teszik a megjelenési kötelezettséget, és meghatározzák a válaszadási vagy megjelenési kötelezettség korlátait. Magyarországon a közvélemény sem ítéli el a távolmaradókat.
Szabó Máté Dánielt és Miklósi Zoltánt, az Eötvös Károly Intézet munkatársait az MTI annak kapcsán kérdezte, hogy Szilvásy György volt titokminiszter az MSZP-frakció döntésére hivatkozva nem jelent meg a 2002 és 2010 közötti jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság ülésén szerdán.
Szabó Máté Dániel szerint ha meglenne a szükséges – szankciókat és korlátokat egyaránt tartalmazó – részszabályozás, akkor valószínűleg a közhatalom-gyakorlóknak és bizonyos korlátok között a volt közhatalom-gyakorlóknak biztosan meg kellene jelenniük a bizottság előtt, és ezen tevékenységükkel összefüggésben feltett kérdésekre válaszolniuk kellene. Így valószínűleg Szilvásy György esetében is kikényszeríthető lenne, de most nem az, mivel nincsenek erre vonatkozó jogszabályok.
A meghallgatásnak természetesen lennének korlátai, nem kérdezhetnének tőle bármit. Így az ő esetében is érvényes lenne az önvád tilalma, tehát nem kötelezhető arra, hogy saját magára nézve terhelő vallomást tegyen.
Szabó Máté Dániel elmondta: “kell, hogy legyenek korlátai a megjelenési és válaszadási kötelezettségnek, másrészt szankciói a megtagadásnak”. Ezeket eljárási szabályokban kellett volna tisztázni, de az Országgyűlés ezeket elmulasztotta. Hozzátette: 2003-ban az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy ezek a részletszabályok hiányoznak, melyeket aztán 2004. március 31-ig kellett volna pótolni az Országgyűlésnek, de ezt azóta sem tette meg.
Az erről szóló határozat (az alkotmány 21. szakaszának 3. bekezdése) nemcsak a vizsgáló, hanem az összes országgyűlési bizottságra vonatkozik. Ebben azonban sem a működőképességükre vonatkozó garanciáik nincsenek meg – amelyeket törvényben kellene szabályozni -, sem a megjelenési kötelezettség, valamint a vallomástétel korlátai nincsenek meghatározva.
Amíg nincsenek meg ezek a kikényszerítő szabályok, addig az alkotmányi szabálynak nincsenek meg az érvényesüléséhez szükséges rendelkezései. Igaz, az alkotmány nagyon ritkán tartalmaz szankciókat, ezért ezeket alacsonyabb jogforrási szinten, mondjuk törvényekben kell meghatározni – tett hozzá.
Szabó Máté Dániel végül hozzátette: még a közügyek megvitatásához való jogot is sértheti, hogy ez a bizottsági jogosítvány nem kényszeríthető ki, mivel így az országgyűlési bizottságokban nem deríthető ki, hogy mi történt.
Az Eötvös Károly Intézet másik munkatársa, Miklósi Zoltán elmondta: “a parlamenti bizottságok a politikai elszámoltathatóság fontos intézményei, amelyeket a politikai versengés részének kell tekinteni”. A szabályokat viszont meg kell erősíteni, különösen a közhatalmat korábban gyakorlókra vonatkozóan.
Jelenleg a parlamenti képviselők egyötöde kezdeményezheti a vizsgálóbizottságok létrehozását.
Korábban parlamenti többség kellett, de 1994-ben az akkori kétharmados többségű kormánykoalíció gesztusaként módosították ezt a házszabályt, így az ellenzék is kezdeményezhette a vizsgálóbizottságok létrehozását. A 1994-1998-ig tartó időszakban működtek ezek a bizottságok, ekkor vizsgálták többek között a Tocsik-ügyet is.
A következő ciklusban, 1998 és 2002 között az akkori kormánytöbbség viszont eljárási trükkökkel megakadályozta, hogy létrejöhessenek az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságok, olyan módon, hogy a napirendre vételhez továbbra is parlamenti többség kellett, amelyet nem tudtak összeszedni.
A következő kormány idejében, 2002-től ismét alakultak ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságok is.
Miklósi Zoltán megjegyezte: van rá példa a liberális demokráciában, hogy az országgyűlési bizottság idézése ugyanolyan jogkövetkezményekkel jár, mint a bírósági idézés. Így távolmaradás esetén akár elzárással is büntethetik az illetőt, ennek következtében általában meg szoktak jelenni. Ez a gyakorlat jellemző például az angolszász országokban. Hozzátette: Magyarországon az a probléma, hogy a közszereplők, politikai szereplők rutinszerűen nem jelennek meg a bizottságok előtt, és így ennek már nem csak jogi szankciója nincs, hanem a közvélemény sem ítéli el emiatt őket.
Hozzátette: ez olyan probléma, amelyet az országgyűlésnek kellene kezelnie.
Szilvásy György volt titokminiszter szerdai távolmaradására a 2002 és 2010 közötti jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság üléséről Gulyás Gergely, a bizottság fideszes elnöke korábban úgy reagált: nemcsak a parlamentáris demokráciát, de az alkotmányt is megsértette az MSZP, illetve Szilvásy György azzal, hogy a volt titokminiszter az MSZP döntésére hivatkozva nem jelent meg az ülésen.
Az emberi jogi bizottság a 2002 és 2010 között, és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottsága május 20-án jött létre. Az ellenzék három pártja közül kettő részt vesz az albizottság munkájában, Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) a testület egyik alelnöke, továbbá Morvai Krisztina, a párt Európa Parlamenti képviselője is rendszeresen részt vesz az albizottság ülésein. Az LMP is delegált képviselőt a testületbe, ugyanakkor az MSZP bojkottálja a testület munkáját.
