Ha a nyomozók egy másik uniós országban kívánnak bizonyítékot beszerezni, 50 éves szabályhalmaz alapján kell eljárniuk. Az eltérő bizonyítékok beszerzéséhez különféle formanyomtatványokat és eljárásokat kell használniuk. A külföldi hatóságok figyelmen kívül hagyhatják a megkeresést, vagy pedig saját maguk tűzhetnek ki határidőt annak teljesítésére. Az Európai Bizottság elfogadta hét uniós tagállam európai nyomozási határozatról szóló javaslatára vonatkozó véleményét.
Az európai nyomozási határozat olyan rendszer, amely megkönnyíti az igazságügyi hatóságok munkáját a bizonyítékok beszerzése során a több országra kiterjedő büntetőeljárásokban (vagy nyomozásokban). A javaslat lehetővé tenné, hogy a hatóságok nyomozások lefolytatására, valamint bizonyítékok megosztására és gyűjtésére kérjék partnerszervezeteiket. Ha például svéd nyomozók Spanyolországban bujkáló bűnözök után kutatnak, felkérhetik spanyol kollégáikat, hogy végezzenek házkutatást. A Bizottság augusztus 24-én közzétett véleménye elismeri, hogy a nyomozati intézkedések jelenlegi széttagolt rendszerének egységes jogi kerettel való felváltása hozzáadott értékkel bír. Megállapítja továbbá, hogy olyan világos és részletes szabályokra van szükség, amelyek teljes mértékben összhangban állnak az EU Alapjogi Chartájával. Az említett intézkedések kiterjednének a bizonyítékgyűjtésre vonatkozó minimumszabályokra, amelyek alapján nem vonható kétségbe a bizonyíték bíróság előtti elfogadhatósága, továbbá az érzékeny információkkal kapcsolatos magas szintű adatvédelmi normákra.
„A nemzeti hatóságoknak világos és bürokráciamentes együttműködési szabályokra van szükségük a határokon átnyúló bűnözés hatékony üldözéséhez. A nyomozók nem fecsérelhetik az idejüket különféle formanyomtatványok kitöltésére, ha egy nemzetközi bűnözői hálózat felgöngyölítésén dolgoznak, vagy olyan személy után kutatnak, aki több országban követett el nemi erőszakot. Ugyanakkor gondoskodnunk kell arról, hogy megfelelő eljárási biztosítékok álljanak rendelkezésre a nyomozás alá vont személyek, kiváltképpen az ártatlannak bizonyult gyanúsítottak alapvető jogainak tiszteletben tartásához.” – jelentette ki Viviane Reding alelnök, uniós jogérvényesülési biztos. „Kényes, de fontos feladat, hogy az igazságügyi hatóságokat rávegyük a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködésre. A Bizottság már terjesztett elő javaslatot annak érdekében, hogy Európa-szerte erősítsék a gyanúsítottak jogait, és megszilárdítsák az eltérő nemzeti igazságszolgáltatási rendszerekbe vetett bizalmat. Figyelemmel fogjuk kísérni az európai nyomozási határozat vitáját. Készen állunk arra, hogy segítséget nyújtsunk a tagállamok számára annak biztosításához, hogy javaslataik megvitatásuk, majd később az említett uniós jogszabály gyakorlati alkalmazása során egyaránt megfeleljenek az Unió Alapjogi Chartájának.”
A Bizottság elemzést fogadott el a bizonyítékok megosztására vonatkozó javaslatról (az elfogadhatósági követelmények kivételével), amelyet hét uniós tagállam (Ausztria, Belgium, Bulgária, Észtország, Spanyolország, Svédország és Szlovénia) terjesztett elő 2010. május 21-én. Az Egyesült Királyság szintén jelezte azt a szándékát, hogy alkalmazni kívánja a javasolt irányelvet.
A Bizottság rámutatott, hogy az uniós tagállamok egyszerűbb, egységesebb rendszerre irányuló javaslata akkor volna előnyös, ha megfelelő eljárási és alapjogi normák egészítenék ki. A nyomozók bármilyen bizonyítékfajta esetében egyetlen szabványos formanyomtatvány segítségével kereshetnék meg partnereiket, akár a tanúk vallomásainak megosztásáról, akár házkutatás elrendeléséről legyen szó. A javaslat elősegítené továbbá, hogy megkíméljék az áldozatokat az ismételt megpróbáltatásoktól, illetve videokapcsolat biztosítása révén a másik tagállamba való utazástól.
A hatóságok kizárólag korlátozott számú körülmény fennállása esetén (pl. nemzetbiztonsági aggályok miatt) tagadhatnák meg a végzések elismerését vagy végrehajtását.
A Bizottság mindazonáltal megállapította, hogy a hatóságok vonakodni fognak a megosztott bizonyítékok – pl. banki adatok, lehallgatott telefonbeszélgetések vagy DNS – felhasználásától, ha előbb nem alakul ki kölcsönös bizalom azok beszerzésének módját illetően. Ezért a javaslatot az egész Unióban való bizonyítékgyűjtésre vonatkozó minimumszabályoknak kell kiegészíteniük a bíróság előtti elfogadhatóság, valamint az alapvető és a tisztességes eljáráshoz fűződő jogok tiszteletben tartása érdekében. Az összes adatcserének az uniós adatvédelmi szabályoknak megfelelően kell történnie.
Mostantól mind a 27 tagállam tárgyal a végleges javaslatról, majd pedig az Európai Parlament a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően szavaz arról. A Bizottság ezt követően fogja eldönteni, hogy szükség van-e különálló javaslat megfogalmazására, különösen a bizonyítékok beszerzése/elfogadhatósága vonatkozásában. Az uniós szabályokra irányuló valamennyi javaslatnak összhangban kell állnia az Unió Alapjogi Chattájával.
Előzmények
A 2008 decemberében elfogadott európai bizonyításfelvételi parancs lehetővé teszi egyes nyomozók számára, hogy igényeljék egymástól a meglévő bizonyítékok megosztását, új bizonyítékok gyűjtését azonban már nem. Mindazonáltal egyetlen ilyen parancsot sem adtak ki (szemben a 2008-ban kiadott 14 000 európai elfogatóparanccsal), mivel az csupán egyetlen tagállamban (Dániában) van hatályban.
Tavaly decemberben az európai vezetők jóváhagyták a stockholmi programot. A Bizottság e politikai célkitűzésekből cselekvési tervet készített a 2010–2014-es időszakra (IP/10/447).
A meglévő megállapodások csak az igazságügyi hatóságok kölcsönös segítségnyújtásának alapját fektetik le, nem pedig egymás határozatainak elismeréséét. Az Európa Tanács 1959-ben elfogadta a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezményt. A 2000. május 29-i kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény alapján az EU Miniszterek Tanácsa ösztönözni próbálta az igazságügyi, rendőri és vámhatóságok közötti spontán együttműködést.
További tájékoztatás:
A Bizottságnak az európai nyomozási határozatról szóló irányelvre vonatkozó véleménye az alábbi internetcímen érhető el:
http://ec.europa.eu/justice/news/intro/news_intro_en.htm
Maga a javasolt irányelv az alábbi internetcímen található meg:
http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/10/st09/st09288-ad01.hu10.pdf
Viviane Reding alelnök, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztos honlapja:
http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/reding/index_en.htm
