A közelmúltban az Országgyűlés a kormánytöbbség és részben az ellenzék szavazataival a politikai pártok költségvetési támogatásának 15%-os csökkentéséről döntött (T/420.). A lépést az előterjesztő indokolása szerint a takarékosság teszi szükségessé.
Az Eötvös Károly Intézet (EKINT) szerint az ilyen módon megtakarítható kiadás elhanyagolható, ezért a döntés értékelésénél nem ebből, hanem a pártfinanszírozás rendszerére gyakorolt hatásából kell kiindulni.
Az EKINT évek óta küzd a pártfinanszírozás átláthatóságáért és ésszerűsítéséért. Álláspontja szerint: az állami támogatás csökkentése egyik célt sem szolgálja. A szakértők szerint bizonyítható, hogy a parlamenti pártok az eddigi költségvetési támogatásból, a törvényesen gyűjtött tagdíjakból, valamint a magánadományokból nem tudták fedezni a választási kampányaikat, működésüket így azokat döntő részben láthatatlan, következésképp illegális, és gyaníthatóan korrupciós eredetű forrásokból finanszírozták. Az állami támogatás rendszerének egyik elsődleges célja, hogy csökkenjen a pártok és az általuk jelölt állami döntéshozók függése a fekete pártpénzektől, és hogy ösztönözze a legális magánadományok gyűjtését. Az eddig is inkább szűkmarkú állami támogatás jelentős csökkentése – az EKINT álláspontja szerint – még inkább az illegális források felé löki a parlamenti pártokat, ami tovább rontja a pártpénzügyek áttekinthetőségét. Ez a lépés a mai körülmények között még a politikai erőviszonyokra is befolyással lehet, hiszen a kormányzatot és az önkormányzatok zömét uraló pártnak sokkal kiterjedtebb lehetőségei vannak arra, hogy a törvényes támogatásokat nem törvényes forrásokból egészítse ki.
Ezért az Eötvös Károly Intézet megállapítja, hogy a döntés tovább rontja a pártfinanszírozás állapotát, és végső soron elvezethet a közintézmények tekintélyének további hanyatlásához.
