2010. június 24-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt fogadott el a Magyarország által az EUMSz 259. cikkére hivatkozással Szlovákia ellen kezdeményezett kötelezettségszegési eljárás tárgyában. Magyarország szerint Szlovákia megszegte az európai uniós jog rendelkezéseit azáltal, hogy 2009 augusztusában megtagadta a magyar elnöktől, hogy Szlovákia területére lépjen.
Mielőtt egy tagállam keresetet nyújt be egy másik tagállam ellen az Európai Unió Bíróságához, a Bizottság indokolással ellátott véleményt ad ki. A Bizottság elemzésének az a végkövetkeztetése, hogy sem a Szerződés, sem a másodlagos jogforrások rendelkezései nem vonatkoznak valamelyik tagállam államfőjének egy másik tagállamban tett látogatására. Ezért a Bizottság véleménye szerint a kötelezettségszegésre történő hivatkozás a jelen esetben megalapozatlan.
Valójában a Szerződés és a másodlagos jogforrások szövegéből, összefüggéséből, valamint céljából következik, hogy a szabad mozgás joga kizárólag magánjogi jogalanyként (a személyek alapvető joga) nem pedig egy tagállam vagy egy harmadik ország államfőjeként illeti meg a polgárokat. Az államfőkre ugyanis a nemzetközi jog szabályai vonatkoznak. Továbbá, az intézmények nem rendelkeznek hatáskörrel arra vonatkozóan, hogy a tagállamok közötti kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat szabályozó nemzetközi jogi normákat módosítsák.
A tények
Magyarország nehezményezi, hogy Szlovákia 2009. augusztus 21-én megtagadta, hogy Magyarország elnöke szlovák területre lépjen, hivatkozással az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv rendelkezéseire, mindez által megsértve a vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat.
2009. augusztus 21-én Magyarország elnöke azzal a céllal kívánt volna ellátogatni Szlovákiába, az első magyar király (és védőszent), Szent István szobrának avatóünnepségén, amit egy révkomáromi (Komárno, Szlovákia) magánegyesület szervezett. A szlovák hatóságok úgy értékelték, hogy az elnök látogatásának időpontja, amely Csehszlovákia Varsói Szerződés általi megszállásának 41. évfordulójára esett, közbiztonsági kockázatot jelentett. Ezért úgy döntöttek, hogy a 2004/38/EK irányelvre hivatkozással nem engedik be az elnököt az ország területére.
2009 októberében a magyar hatóságok panasszal fordultak az Európai Bizottság elnökéhez, amelyben kérték, hogy a Bizottság indítson kötelezettségszegési eljárást Szlovákiával szemben a 2004/38/EK irányelv megsértése miatt.
A Bizottság azt válaszolta, hogy az adott körülmények között nincsen lehetősége kötelezettségszegési eljárást indítani, mivel az egyik tagállam államfőjének egy másik tagállamban tett hivatalos látogatására nem vonatkoznak az uniós jog rendelkezései. A tagállamok egyedüli joga a saját kétoldalú diplomáciai kapcsolataik irányítása.
Magyarország ezután hivatalosan is a Bizottsághoz fordult az EUMSz 259. cikkével összhangban, amely ezt az előterjesztést írja elő előfeltételül ahhoz, ha az egyik tagállam végül keresetet kíván benyújtani az Európai Unió Bíróságához egy másik tagállam ellen.
Magyarország folytatja a Szlovákia elleni eljárást
A Külügyminisztérium álláspontja szerint Szlovákia 2009. augusztus 21-én nem tagadhatta volna meg, hogy Sólyom László köztársasági elnök belépjen az ország területére, így Magyarország folytatni fogja a Szlovákia ellen indított eljárást az Európai Bíróság előtt – közölte a tárca szóvivői irodája csütörtökön.
A Külügyminisztérium indoklásul a személyek szabad mozgásáról szóló irányelvre hivatkozik.
Mint írják, Magyarország nemcsak arra szeretne választ kapni, hogy a szlovák hatóságok döntése sérti-e az uniós szerződéseket, hanem arra is, hogy az irányelvet minden uniós polgárra ugyanúgy kell-e alkalmazni, vagy van-e olyan személyi kör (például közjogi méltóságoké, hivatalos delegációké), akikre az irányelv szabályai nem érvényesek.
A Külügyminisztérium szerint nem lehet eltekinteni attól, hogy Szlovákia kizárólag az uniós irányelvre hivatkozott, amikor Sólyom László államfő belépését megtagadta. Mivel arról, hogy az uniós jogot kellett volna-e alkalmazni, csak az Európai Bíróság dönthet, így Magyarország folytatja az eljárást – olvasható a közleményben.
