A jogszabályok előírásait követő, ám megoldást ezzel együtt nem hozó intézkedések veszélyeztetik a gyermekek oktatáshoz, valamint védelemhez és gondoskodáshoz való jogát. Nem elegendő, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer formálisan jól működik, ha nem képes a feltárt problémák kezelésére. Az állampolgári jogok biztosa, Szabó Máté konkrét ügyből vonta le elvi következtetéseit.
A sajtóban megjelent hírek szerint a bíróság kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény miatt letöltendő szabadságvesztésre ítélt egy szülőpárt, mivel több tanköteles gyermeküket nem járatták iskolába. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa – úgy is mint gyermekjogi szakombudsman – hivatalból indított vizsgálatot. Kiderült, hogy a gyermekek igazolatlan mulasztásainak nagy számát a kistelepülés iskolája jelezte először a jegyzőnek és a gyermekjóléti szolgálatnak. A gyermekjóléti szolgálat munkatársai alapellátásban gondozták a családot: rendszeresen látogatták, elbeszélgettek a szülőkkel, a gyermekekkel, de a szülők nem hajlottak az együttműködésre. A jegyző ezután határozott a gyermekek védelembe vételéről, a szülők ellen pedig négy év alatt összesen 16 szabálysértési eljárást indított. Ezek sem vezettek eredményre, ezért az ügyészséghez fordult. A szülők ellen három büntetőeljárás folyt, a bíróság harmadjára ítélte őket letöltendő szabadságvesztésre. A kiskorú gyermekek gyámja a nagymama lett, az egészségügyi, tisztasági körülmények ugyan javultak, de az igazolatlan mulasztások továbbra is rendszeresek.
A biztos hatásköre szerint az állami, önkormányzati működés, vagyis a hatóságok és a közszolgáltatók eljárását vizsgálhatja, az állampolgárok – jelen esetben a szülők – esetleges jogsértéseit, kötelezettségszegéseit, mulasztásait nem. Ugyancsak nem járhat el olyan ügyben, amelyben a határozat felülvizsgálatára bírósági eljárás indult, vagy amelyben jogerős bírósági határozat született. Az ombudsman tehát azt vizsgálta, hogy büntetőeljárásokra okot adó évek alatt megfelelően volt-e biztosítva a gyermekek jogainak védelme, és az állam erre létrehozott intézményei segítségével megtett-e minden elvárhatót a gyermekek jogainak érvényesüléséért.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy mind az iskola, mind a gyermekjóléti szolgálat, mind a jegyző eleget tett a jogszabályban előírt jelzési és intézkedési kötelezettségeinek (önmagában már ez is előrelépésként értékelhető a korábbi vizsgálati tapasztalatokhoz képest), ám ez nem hozott valódi eredményt.
A mindenkori alapjogi dilemmát elsősorban az jelenti, hogy hol húzódnak az állami beavatkozás határai és milyen jogi eszközök alkalmazhatók a megoldás érdekében. A tankötelezettség teljesítése például a szülővel, a törvényes képviselővel szemben is kikényszeríthető, mert különben az alapszintű oktatás elmaradása súlyos, később behozhatatlan hátrányba taszíthatja a gyermeket. A negatív hatások nem azonnal, hanem közép- vagy hosszú távon jelentkeznek, ezt a szülők gyakran nem is látják előre. Az is fontos, hogy a sokszor rejtetten maradó rossz bánásmód problémáját a jelzőrendszer feltárja. Ez azonban messze nem elegendő, ha a gyermekvédelmi rendszer egyúttal nem alkalmas a már megismert bajok kezelésére. Szükséges épp ezért a gyermekvédelemben dolgozók szakmai támogatása, a képzések, és a komplex, több területet átfogó problémamegoldás ösztönzése.
A gyermekek jogainak érvényesülése érdekében az államnak elsősorban a családban való nevelkedéshez kell segítséget nyújtania. Ez nem csupán pénzbeli támogatást, ellátásokat, jelentene, hanem például a szülők munkaerő-piaci foglalkoztatását, életvezetésükhöz nyújtott tanácsadást, mentális gondozást is. A gyermekek jogainak érvényesülése sem képzelhető el pusztán a jogi keretek megteremtésével. A jogszabályokban előírt intézkedéseket a gyermekvédelmi szervek megtették, azonban ez nem vezetett el a megoldáshoz, vagyis a gyermekvédelmi rendszer a mai keretek között nem tudja betölteni a funkcióját – vonta le a következtetést a biztos. Szerinte a formális cselekvés helyett a problémák átfogó, komplex kezelése, szakmai programok kidolgozása szükséges. Növelni kell a gyermekvédelmi rendszerben dolgozók létszámát, szakmai képzéseken kell fejleszteni a tudásukat, képességeiket.
Szabó Máté ezért a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot vezető, a gyermek-és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásáért is felelős miniszterhez fordult. Arra kérte őt, hogy a szakmai módszertan kidolgozására illetékes intézettel együttműködésben dolgozzon ki országosan alkalmazható elvárásokat és előírásokat annak érdekében, hogy a gyermekvédelemben dolgozók időben felismerjék a gyermekek veszélyeztetettségét és annak kezelésére megfelelő komplex szakmai programokat tudjanak kínálni.
