A Consensus Humanus Mediációs Központ pályázatot nyert az Ökotárs Alapítvány kiírásán, melynek keretében közösségi mediációkat szervezett Solymáron a helyi konfliktusok feloldása érdekében.
A probléma
Solymár főútján, a falu centrumától távol, de mára már sűrűn lakott területen egy műanyaggyár működik, az általa kibocsátott bűz és zaj elviselése nem kis erőfeszítést igényel a lakosság részéről, de egy országos élelmiszerlánc hűtőberendezésének zúgása és az áruház mindennapos áruszállításának hajnali zaja is mind jobban elnehezíti a helyben lakást. A megnövekedett forgalom és az önkormányzat azon döntése, mely szerint egy hangosnak bizonyult telefon átjátszó tornyot az eredeti kertes, házas helyéről áthelyeznek a gyár területére, komoly indulatokat váltott ki a környéken élőkből. Úgy vélik, hogy a településrészre további zajforrás nem telepíthető. Az általános felháborodás aláírásgyűjtést, illetve néhányak részéről birtokháborítási per kezdeményezését eredményezte. A lakossági kezdeményezések azonban sikertelenek maradtak, a konfliktusos felek közötti párbeszéd lehetősége – az indulatok, s a közös érdekek homályba veszése miatt is – saját erőből kivitelezhetetlenné vált.
A módszer: települési, közösségi mediáció
A mediáció, azaz a harmadik pártatlan fél bevonásával történő közvetítés módszere, a világ számos országában régmúltra, hazánkban azonban csak mintegy pár évre tekint vissza. Kerete lehet egy megromlott házasság, egy szétbomló család, egy bűncselekmény sértettje és elkövetője közötti viszony, egy lakóközösség vagy akár konkrét település is. Lényege, hogy egy konfliktus minden érintettje – saját problémáját felismerve, majd azt szűk és demokratikus időkeretek között artikulálva – a perrel vagy más jogi úton sokszor meg nem oldhatót, mediátorok segítségével megoldja. A konfliktusban állók megismerhetik, hogy a problémamegoldásnak van saját erőforrásra alapított eszköze is, amikor nem kívülről kell várni a segítséget. Az egyeztetés több találkozást is jelenthet, s így egy folyamat révén eredményezi a konfliktus megoldását. Az érdekeltek tényleges találkozását megelőzően egy koordinátor alapozza meg a mediáció sikerét, ő bontja ki ténylegesen a konfliktust, s annak minden aspektusa tekintetében próbál információt, majd a mediációban résztvevő személyeket, entitásokat összegyűjteni.
A megoldások
Solymár esetében az érintettek két körben, két egymást követő héten ültek le egymással. Jelen voltak a helyi lakosság képviselői, helyi civil szervezetek, a műanyaggyár vezetősége és tanácsadói, a polgármester és az önkormányzat képviselőtestületének tagjai (a kezdetben távol maradó áruház képviselői – látva a konstruktivitást – a második körhöz már csatlakoztak), más szóval a koordinátor által előzetesen lefejtett konfliktushálózat minden pontja. A mediáció kezdetén a résztvevők beszámoltak arról, hogy mit éreznek problémának a településen. A közösség szájról szájra terjedő rémhírei és különféle mítoszai hamar szertefoszlottak, s számos, kezdetben kenyértöréssel fenyegető probléma láthatóan háttérbe szorult.
Ezt követően arra kérték a mediátorok a résztvevőket, hogy kis csoportban egyeztetve, jelöljék meg a lényegesnek tartott konfliktusokat. Második alkalommal kezdődhetett meg a tényleges problémák megtárgyalása és a közös kiscsoportban történő konstruktív javaslatokon való gondolkodás. Minden fél részéről született aktív vállalás. Míg az áruház képviselői vállalták az általuk okozott zajprobléma központjuk felé történő jelzését és az áruházi szemétszállítás hajnali időpontjának későbbre tételét, addig a műanyaggyár vezetői a cég zajkibocsátásának konkrét csökkentésére tettek ígéretet, sőt a főmérnök felajánlotta a gyár működésében tapasztalt rendellenességekről szóló bejelentések azonnali és bármikori felvételét. Javaslatot tett továbbá a település veszélyeshulladék-gyűjtésének a gyár területén történő átmeneti engedélyezésére is.
Ígéretek születtek a lakossági kommunikációs eszközök fejlesztésére, illetve a csendrendelet hétvégi betartásának közterület-felügyelő általi ellenőrzésére, a helyi civil szervezetek képviselői és a lakosok emellett vállalást tettek a csendrendelet nyomtatott példányainak a helyi postaládákban történő elhelyezésére is.
A cégek, lakosok és az önkormányzat képviselői ezt követően elégedetten, oldottan térhettek haza, hiszen a jogi út helyett saját erőből sikerült konfliktusaikat rendezni. Egyenlők voltak a konfliktusok ütköztetésénél, s közösségnek érezhetik magukat feloldásukban és ezzel megalapozták jövőbeli együttműködésüket.
A jogászok körében inkább családi és büntetőjogi ügyekben ismerten alkalmazott mediáció nagyobb, települési szinten is ismét bizonyított.
