Az Európai Unióban megkérdezettek 60% a nem hallott még az egyenlő bánásmódot biztosító hatóságokról. A jogtudatosítás a skandináv demokráciákban a legerősebb, a posztkommunista országok – közöttük Magyarország – az utolsók a rangsorban. A vizsgált kisebbségek közül a romák diszkriminációja látszik a legerősebbnek. Az Európai Unió Alapjogi Intézete a múlt hét végén mutatta be a legújabb kutatásairól beszámoló kiadványait.
A 2007-ben alakult intézet az Unió tanácsadó szerve, információkat és adatokat gyűjt az uniós polgárok alapvető jogairól, ezekkel összefüggő tanácsokat ad az Unió szervezeteinek, kapcsolatokat tart a civil társadalommal, és feladata uniós polgárok alapjogi tudatosságának javítása is.
A kiadványok bemutatóján Magyarországról az Egyenlő Bánásmód Hatóság, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, az Adatvédelmi biztos munkatársai, valamint Halmai Gábor az ELTE professzora – az Intézet tanácsának magyar tagja – és Szabó Máté az ELTE professzora, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vett részt. A kiadvány megállapításairól folytatott vitákban többek között Gál Kinga, az Európai Parlament egyik magyar képviselője, és az Európai Ombudsman, valamint az Európai Adatvédelmi Biztos is elmondta véleményét.
A négy tanulmány közül az egyik az emberi jogi intézmények ismertségét és ezáltal hatékonyságukat mutatja be. A felmérés egybeveti az országonként számított nemzeti átlagokat az adott országban rendszeresen diszkriminációnak kitett csoportok, Magyarország esetében a romák adataival. Az EU átlagában a polgárok 61%-ának nincs tudomása arról, hogy országában törvény tiltja a diszkriminációt. A magyar megkérdezettek 49% a nem tud az EU Alapjogi Chartájáról, a romák körében az arány 82%. Az Unió polgárainak 60%-a sosem hallott még az egyenlő bánásmódot biztosító hatóságokról. A legerőteljesebben diszkriminált romák 47%-a számolt be elszenvedett megkülönböztetésről. Arra a kérdésre, hogy diszkrimináció esetén elmenne-e a az egyenlő bánásmódot segítő hatósághoz, a nemmel válaszolók 63%-a azt a magyarázatot adta, hogy “úgysem ér az semmit “.
Az adatvédelemmel foglalkozó tanulmány szerint az Unió és tagállamai már ma is vezető szerepet játszanak a világban az adatvédelem területén. Az adatvédelmi hatóságok rendszerében a magyar ombudsmant jó, erős jogosítványokkal rendelkező intézményként mutatják be, más országokkal összehasonlítva azonban hiányosságként állapítják meg, hogy nincs bírságolási jogköre. Ez azonban a magyar adatvédelem sajátos megszervezésével függ össze, hiszen ombudsmani intézményként nem láthat el hatósági feladatokat.
Egy másik tanulmány mélyinterjús módszerrel igyekszik képet alkotni arról, mit gondolnak a szociális partnerek a nemzeti, etnikai, faji diszkriminációról. A tanulmányból az állapítható meg, hogy a megkérdezett magyar szervezetek számára ez a kérdéskör nem jelent igazi kihívást, míg a régi EU tagállamaiban például a szociális partnerség és dialógus egyik fontos témája az iszlamofóbia tendenciája, avagy a gazdasági és pénzügyi válság időszakában az Európán kívülről jövő bevándorlók megítélése a munkaerőpiacon.
A “Nemzeti Emberi Jogi Intézmények az EU tagállamaiban” címet viselő kiadvány átfogó képet ad az Unió tagországaiban működő emberi jogi intézmények multifunkcionális és sokrétű mezejéről. Magyarországról a tagolt ombudsmani intézményeket, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóságot mutatja be, azonban felhívja a figyelmet arra a mulasztásra, hogy egyikük sem kezdeményezte az ENSZ-nél, így nem nyerhette még el a világszervezetnél a független nemzeti emberi jogi intézményi besorolást.
