A megszűnő evás adóalanyt áfa-kötelezettség terheli, a tulajdonában tartott tárgyi eszközökre tekintettel, feltéve, hogy a megszűnéssel a gazdasági tevékenység alól kivont tárgyi eszközökkel kapcsolatban korábban (áfa-alanyiságának ideje alatt, az eva választása bejelentésének évét megelőzően) felmerült levonható áfa az adóalanynál.
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (Eva tv.) 16. §(1) bekezdés b) pontja értelmében az általános forgalmi adó alanya e törvény szerinti bejelentés alapján úgy minősül, mintha általános forgalmi adó-alanyisága a bejelentés napját tartalmazó adómegállapítási időszak utolsó napjával az áfatörvény 17. § (2) bekezdése szerint megszűnt volna, azzal, hogy amennyiben a jogutódlással megszerzett vagyon egy részét az adózó az e törvény szerinti adóalanyiságának időszaka alatt bármely időpontban kivonja a bevételszerző tevékenysége alól, úgy ezután az áfatörvénynek a vállalkozásból történő termékkivonásra vonatkozó szabályai szerinti – e törvény szerinti adókötelezettségén túl – adófizetési kötelezettsége keletkezik.
Amennyiben az evás adóalany megszűnik, illetve gazdasági tevékenységét megszünteti a tulajdonában tartott vagyona kikerül bevételszerző tevékenysége alól. Így, amennyiben a megszűnő evás adóalany olyan tárgyi eszközt tart tulajdonában, melyet korábban áfa alanyiságának ideje alatt – az eva választása bejelentésének évét megelőzően – szerzett, arra a fent hivatkozott rendelkezés értelmében alkalmazni kell az áfatörvény vállalkozásból történő termékkivonásra vonatkozó szabályait. E megítélés azonban nem vonatkozik az eva-választás bejelentésének évében – még áfa-alanyként – beszerzett tárgyi eszközre. Ezen vagyontárgyak után ugyanis az evára való áttéréskor egyszer már keletkezett áfa-fizetési kötelezettség (Eva tv. 16. § (1) bekezdés c) pont), így azok kapcsán az eva-alanyiság megszűnésére tekintettel újólag ilyen kötelezettséget megállapítani már nem lehet.
Az áfatörvény hivatkozott vállalkozásból történő termékkivonásra vonatkozó szabályainak (11. § (1) bekezdés) megfelelően ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek (azaz az áfatörvény 2. § a) pontja alapján adókötelesnek) minősül az is – így áfa-kötelezettséggel jár -, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
Így a megszűnő evás adóalanyt az idézett rendelkezés értelmében áfa-kötelezettség terheli, a tulajdonában tartott tárgyi eszközökre tekintettel, feltéve, hogy a megszűnéssel a gazdasági tevékenység alól kivont tárgyi eszközökkel kapcsolatban korábban (áfa-alanyiságának ideje alatt, az eva választása bejelentésének évét megelőzően) felmerült levonható áfa az adóalanynál. Az áfatörvény 11. § (1) bekezdése hatálya alá tartozó ügyletet (termékkivonást) az áfatörvény eltérő rendelkezésének hiányában 25 %-os mértékű adó terheli, valamint arról az áfatörvény szabályainak megfelelő bizonylat kiállítása kötelező. Az áfatörvény 68. §-a szerint a 11. §-ban említett esetekben az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.
