Az Európai Bíróság C-340/08. számú ügyben hozott ítélete szerint az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal gyanúsíthatóan összeköttetésben álló személyek pénzeszközeinek befagyasztása nem terjedhet ki a házastársaiknak folyósított bizonyos társadalombiztosítási ellátásokra.
A C-340/08. sz. ügyben hozott ítélet – M és társai
Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal gyanúsíthatóan összeköttetésben álló személyek pénzeszközeinek befagyasztása nem terjedhet ki a házastársaiknak folyósított bizonyos társadalombiztosítási ellátásokra.
A pénzeszközök befagyasztását elrendelő rendelet csak azon vagyonra alkalmazandó, amelyet terrorista tevékenységek támogatására használhatnak fel.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete egyes határozatainak végrehajtása érdekében a Tanács rendeletet1 hozott, amely elrendelte az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló, az ENSZ által összeállított listán szereplő egyes személyek pénzkészleteinek és egyéb pénzügyi forrásainak befagyasztását. A rendelet konkrétan megtiltja, hogy közvetlen vagy közvetett módon pénzeszközöket bocsássanak rendelkezésre e személyek részére vagy javára. A rendelet azonban kivételt enged meg, ha a tagállamok úgy vélik, hogy e pénzeszközök alapvető kiadások fedezéséhez, például élelmezéshez szükségesek.
A brit államkincstár úgy vélte, hogy a rendelet tiltja a listán szereplő személyek házastársai számára juttatott társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátások – mint például jövedelem-kiegészítés, rokkantsági pótlék, családi támogatás, lakhatási támogatás, helyiadó-kedvezmény – nyújtását. E pénzösszegek ugyanis a háztartás alapvető kiadásainak, így például a közös étkezésekhez szükséges élelmiszervásárlás költségeinek fedezésére szolgálhatnak. Ebben az esetben pedig közvetve a listán szereplő házastársak javára bocsátják rendelkezésre azokat.
Mindazonáltal a brit államkincstár úgy határozott, hogy a listán szereplő személyek házastársai kivételt képezhetnek, és bizonyos feltételek mellett megkaphatják ezen ellátásokat. Először is e házastársak a háztartás minden tagja után csak 10 GBP-t (körülbelül 11 euró) vehettek fel készpénzben arról a bankszámláról, amelyre az ellátásokat utalták. Másodszor a házastársaknak havi elszámolást kellett küldeniük a kincstár részére, amelyben részletezték a megelőző hónapot érintő valamennyi kiadásukat, mellékelve a megvásárolt árukra vonatkozó számlákat és a vonatkozó havi bankszámlakivonatok másolatát. Harmadszor az engedély figyelmeztette az érintett házastársat arra, hogy bűncselekménynek minősül az, ha készpénzt, pénzügyi követelést vagy egyéb gazdasági erőforrást ad át a listán szereplő házastársa részére.
Az érintett házastársak vitatták e határozatot, azzal érvelve, hogy a szóban forgó ellátások nem tartoznak a tilalom hatálya alá. Az ügyben eljáró House of Lords azt kérdezte a Bíróságtól, hogy a megjelölt személy házastársa részére folyósított ilyen társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátásokra vonatkozik-e annak tilalma, hogy közvetve vagy közvetlenül pénzeszközöket bocsássanak a megjelölt személyek rendelkezésére.
A Bíróság megállapítja, hogy mivel a rendelet és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa e rendelet által végrehajtani kívánt határozatának különböző nyelvi változatai között bizonyos eltérések vannak, a rendeletet a célja, azaz a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem alapján kell értelmezni. A pénzeszközök befagyasztásának célja annak megakadályozása, hogy az érintett személyek hozzáférjenek bármilyen jellegű gazdasági vagy pénzügyi erőforráshoz, amelyet terrorista tevékenységek támogatására használhatnának fel. E célt pontosabban úgy kell érteni, hogy a pénzeszközök befagyasztása csak arra a vagyonra terjed ki, amely terrorista tevékenységek támogatására használható pénzeszközökre, árukra vagy szolgáltatásokra váltható.
A Bíróság szerint a brit államkincstár által adott értelmezés, amely szerint az államtól támogatásban részesülő házastársak közvetve pénzeszközöket bocsátanak a házastársaik rendelkezésére, nem alapul semmiféle olyan veszélyen, hogy a kiutalt összegekkel visszaélve azokat terrorista tevékenységek támogatására használják fel.
Nem támasztották alá, hogy az érintett házastársak továbbadnák e pénzeszközöket a házastársuknak ahelyett, hogy háztartásuk alapvető kiadásaira fordítanák azokat. A pénzeszközökkel való ilyen visszaélésre egyébként kiterjed a rendelet által előírt tilalom, és az a hatályos nemzeti jog szerint bűncselekmény.
Nem vitatták, hogy az érintett házastársak a kérdéses pénzeszközöket ténylegesen azon háztartás alapvető szükségleteinek fedezésére használták fel, amelynek a listára felvett személyek is tagjai.
Márpedig nehezen hihető, hogy e pénzeszközök terrorista tevékenységek támogatására alkalmas eszközökre válthatók, hiszen az alapeljárásban szereplő ellátások mértékét úgy határozták meg, hogy azok szigorúan csak az érintett személyek létszükségleteit fedezzék.
Így a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy azon előny, amelyhez a listán szereplő személy közvetve juthat a házastársának folyósított szociális juttatásokból, nem veszélyezteti a rendelet céljának elérését.
Következésképpen a Bíróság megállapítja, hogy olyan körülmények között, mint amelyek a jelen esetben is fennállnak, a rendelet nem alkalmazandó a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listára felvett személyek házastársainak juttatott társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátások nyújtására.
1Az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, a 2003. március 27‑i 561/2003/EK tanácsi rendelettel (HL L 82., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 2. kötet, 91. o.) módosított, 2002. május 27‑i 881/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 139., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 294. o.).
