A 2010. április 19-től 23-ig, valamint a 26-tól 30-ig tartó munkaheteken többek között TB által finanszírozott gyógyszerek, erőfölénnyel való visszaélés, a tőke szabad mozgása, a közjegyzői tevékenység gyakorlása jogának fenntartása saját állampolgárok számára, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés, ügyvéd-ügyfél közötti kommunikáció védelme, valamint drogturizmus kérdéskörökkel kapcsolatos ügyek is terítékre kerülnek az Európai Bíróság munkarendjében.
Az április 19-től április 23-ig tartó munkahét
Bíróság
2010. április 22., csütörtök
C-62/09 Association of the British Pharmaceutical Industry – Ítélethírdetés
[Egészségügy – TB által finanszírozott gyógyszerek – Orvosok pénzügyi ösztönzése olcsóbb gyógyszerek felírására]
Angliában és Walesben a lakosság gyógyszerekre való kiadásainak jelentős részét az országos egészségügyi szolgálat finanszírozza. A gyógyszerekre fordítandó költségeinek csökkentése érdekében a szolgálat egy pénzügyi ösztönző programot alakított ki a gyógyszereket felíró háziorvosok számára, amelynek lényege az, hogy amennyiben azok az azonos terápiás osztályba tartozó gyógyszerek közül az olcsóbbat írják fel a betegnek, úgy pénzbeli juttatásban részesülnek. E gyakorlat ellen a brit gyógyszeripari szövetség panaszt intézett a brit hatóságokhoz, arra hivatkozva, hogy az uniós gyógyszerirányelv tiltja a gyógyszertermékek promóciója során a gyógyszerfelírási jogkörrel rendelkező orvosok pénzbeli juttatásokkal való ösztönzését. A brit hatóságok azzal utasították el a panaszt, hogy álláspontjuk szerint az irányelv szerinti tilalom csak a kereskedelmi célú promócióra vonatkozik. A gyógyszeripari szövetség ezt követően bírósághoz fordult, és az ügyben eljáró High Court of Justice azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a szigetországi szabályozás összhangban van-e az irányelvvel.
Jääskinen főtanácsnok szerint a vitatott pénzügyi ösztönző program nincs összhangban az uniós gyógyszerirányelvvel.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2010. február 11.
C-280/08 P Deutsche Telekom kontra Bizottság – Főtanácsnoki indítvány
[Erőfölénnyel való visszaélés a német távközlési piacon – Fellebbezés]
2003 májusában a Bizottság 12,6 millió euró összegű versenybírságot szabott ki a Deutsche Telekomra, a németországi telekommunikációs piac legbefolyásosabb szereplőjére azzal az indokkal, hogy a cég visszaélt piaci erőfölényével. A Bizottság megállapította, hogy a Deutsche Telekom túlzottan magas díjat kért a piacra újonnan belépő versenytársaitól az ún. közbenső (hálózati) szolgáltatásokért, a saját előfizetőinek kiskereskedelmi árként kiszámlázott díjhoz képest. A Bizottság álláspontja szerint ezen árpolitika eltántorítja a potenciális versenytárs cégeket a piacra való belépéstől. A Bizottság versenyhatósági vizsgálatát egyébként azután indította meg, hogy számos panaszt kapott a német piacra újonnan belépett telekommunikációs cégektől.
A Deutsche Telekom keresetet indított az Elsőfokú Bíróság előtt a Bizottság versenyhatározatával szemben, azt állítva, hogy az általa alkalmazott árak nem voltak versenyellenesek és hogy a Bizottság visszaélt hatáskörével. 2008. április 10-én meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság elutasította a Deutsche Telekom keresetét. A német távközlési óriás ezen ítélet ellen nyújtott be fellebbezést az Európai Bírósághoz.
C-543/08 Bizottság kontra Portugália – Tárgyalás
[Energetikai ágazat – Aranyrészvények – Tőke szabad mozgása és a letelepedés szabadsága]
A portugál állam az általa birtokolt aranyrészvények alapján különleges jogokkal rendelkezik a legnagyobb portugál energetikai vállalkozásban, az Energias de Portugalban (EDP). Az aranyrészvények lehetőséget biztosítanak a dél-európai államnak arra, hogy korlátozza a társaság közgyűlésében a befektetők szavazati jogát, illetve, hogy a közgyűlés fontosabb döntéseivel szemben vétót emelhessen.
A Bizottság szerint a szavazatok korlátozása és a vétójog biztosítása korlátozzák a tőke szabad mozgását és a letelepedés szabadságát, mivel e különleges jogok eltántoríthatják a potenciális befektetőket attól, hogy a cégbe invesztáljanak. A Bizottság ezért kötelezettségszegési eljárást indított Portugália ellen.
Az április 26-tól április 30-ig tartó munkahét
Bíróság
2010. április 27., kedd
C-47/08, C-50/08, C-51/08, C-52/08, C-53/08, C-54/08 & C-61/08 Bizottság kontra Belgium, Franciaország, Luxemburg, Portugália, Ausztria, Németország & Görögország ügyek – Tárgyalás
[Közjegyzői tevékenység gyakorlása jogának fenntartása saját állampolgárok számára – Letelepedés szabadsága]
A Bizottság azért indított keresetet az említett tagállamok ellen, mert ezen országok a közjegyzői szakma megkezdésére való jogosultságot csak saját állampolgáraik számára biztosítják, illetve Portugália más tagállambeli közjegyzőknek nem engedélyezi a területén e szakma gyakorlását. Mindezzel a brüsszeli szerv szerint e tagállamok a letelepedésnek az uniós jog által előírt szabadságát aránytalanul korlátozzák. A Bizottság ugyan elismeri, hogy a közhatalom gyakorlásához közvetlenül és konkrétan kapcsolódó tevékenységek tekintetében a tagállamok fenntarthatnak korlátozásokat más országok állampolgáraival szemben, de úgy véli, hogy ez a kivételes szabály nem alkalmazható a közjegyzői tevékenységre, mivel az olyan közjegyzői munkák, mint okiratok készítése, azoknak végrehajtási záradékkal történő ellátása, illetve az okiratkészítéshez kapcsolódó jogi tanácsadás, nem tekinthetőek közhatalmi jellegűnek.
A C-52/08 Bizottság kontra Portugália ügyben a tárgyalás – a többi ügytől eltérően – április 28-án, szerdán lesz.
2010. április 28., szerda
C-45/09 Rosenbladt – Főtanácsnoki indítvány
[Idősebb korú munkavállalók foglalkoztatása – Kényszernyugdíjazás meghatározott életkor elérésekor – Életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés]
A takarítónőként foglalkoztatott és hatvanötödik életévét betöltő G. Rosenbladtot munkáltatója arról értesítette, hogy munkaviszonya életkorára tekintettel megszűnik. A munkaviszony megszüntetésének alapjául szolgáló rendelkezést az épülettakarításban foglalkoztatott személyekre vonatkozó kollektív szerződés tartalmazza. Rosenbladt asszony azonban jelezte, hogy ő továbbra is dolgozni akar, mivel csekély összegű nyugdíjából nem tudna megélni.
Az ügyből per lett, és az eljáró német bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy történt-e életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés. A német bíróság tisztában van azzal, hogy foglalkoztatási- és munkaerő-piaci célok, mint például a fiatal munkavállalók elhelyezkedési esélyeinek javítása, igazolhatják az életkoron alapuló megkülönböztetés egyes eseteit, de nem biztos abban, hogy ennek feltételei a jelen esetben is fennállnak. A bíróság álláspontja szerint a munkaviszony életkoron alapuló megszüntetése lehetőségének célja a kollektív szerződésből nem derül ki, azt a konjunkturális és demográfiai fejlődéstől függetlenül határozták meg, és ezáltal szemmel láthatóan nem a konkrét különleges munkaerő-piaci helyzetek megoldására vagy enyhítésére alkalmazzák, ráadásul alkalmazása nem is kötelező.
2010. április 29., csütörtök
C-340/08 M & társai – Ítélethírdetés
[Terrorizmussal kapcsolatba hozható személyek pénzügyi támogatásának tilalma – Házastársak jövedelméből vett áruk és szolgáltatások]
Az Európai Unió az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának eleget téve rendeletben fagyasztotta be az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló személyek és szervezetek vagyonát, valamint tiltotta meg ezek javára pénzeszközök közvetlen vagy közvetett rendelkezésre bocsátását, illetve felhasználását. A tagállamok azonban az érintettek kérelmére engedélyezhetik, hogy azok hozzájussanak az alapvető létfenntartásuk finanszírozásához szükséges pénzeszközökhöz.
A jelen ügyekben a rendelet szerinti szankciók hatálya alatti személyek házastársukkal és kiskorú gyermekeikkel az Egyesült Királyságban élnek. E családok a feleségek által az államtól kapott szociális ellátásokból tartják el magukat. A brit hatóságok miután tudomást szereztek arról, hogy a szociális segélyekből a terrorizmussal kapcsolatba hozható személyek is részesülhetnek, megállapították, hogy e segélyek a rendelet szerinti tilalom hatálya alá tartoznak, és ezért folyósításukat külön hatósági engedélyhez kell kötni. A hatóságoknak az engedély megadása után is lehetőségük van ellenőrizni, hogy az érintett családok valóban csak az alapvető szükségleteik fedezésére szolgáló pénzhez jutnak hozzá, a pénz felhasználásról pedig számlák bemutatásával kell elszámolni.
A férjük terrorista kapcsolatai miatt szankciókkal sújtott házastársak úgy vélik, hogy a rendelet szerinti intézkedések az ő jövedelmeik vonatkozásában nem lehettek volna alkalmazhatók, ennek megállapítása érdekében pedig bírósághoz fordultak. Az ügyben eljáró brit bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a terrorizmus finanszírozása miatt pénzügyi szankciók alatt lévő személyek házastársai által kapott szociális segélyre is vonatkoznak-e a rendelet szerinti korlátozások kizárólag azon az alapon, hogy az érintett személyek együtt élnek és hogy e házastársak a jövedelmük egy részét olyan áruk és szolgáltatások megvásárlására fogják fordítani, amelyeket a terrorizmus támogatásával kapcsolatba hozott családtag fog felhasználni.
Mengozzi főtanácsnok szerint a rendelet szerinti korlátozások hatálya nem terjed ki a terrorizmus támogatásával összefüggésbe hozott személyek házastársai által kapott szociális juttatásokra.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2010. január 14.
C-550/07 P Akzo Nobel Chemicals & Akcros Chemicals kontra Bizottság és társai – Főtanácsnoki indítvány
[Verseny – Ügyvéd-ügyfél közötti kommunikáció védelme – Fellebbezés]
A Bizottság még 2003-ban tartott versenyhatósági vizsgálatot az Akzo vegyipari cég angliai irodáiban, amelynek során egyes dokumentumokat lefoglalt. A Bizottság vizsgálói és az Akzo képviselői között azonban vita alakult ki öt dokumentum lefoglalásával kapcsolatban, mivel azok a cég álláspontja szerint az ügyvéd-ügyfél kapcsolattartás során felmerült olyan bizalmas és védett információkat tartalmaznak, amelyek megismerésére a hatóságok nem jogosultak. A dokumentumok lefoglalása miatt az Akzo keresetet indított a Bizottság ellen az Elsőfokú Bíróság előtt, amely 2007. szeptember 17-én meghozott ítéletében a brüsszeli szervnek adott igazat. Az Akzo és leányvállalata, az Akcros az Elsőfokú Bíróság ezen ítélete ellen nyújtott be fellebbezést az Európai Bírósághoz.
C-137/09 Josemans – Tárgyalás
[Könnyűdrogok hollandiai forgalmazása – Drogturizmus – Coffeeshopok külföldiek általi látogatását korlátozó szabályok – Állampolgárságon alapuló diszkrimináció]
Hollandiában a könnyűdrogok forgalmazása az ún. coffeeshopokban nem von maga után szankciókat. A holland-belga határon fekvő (de Németországtól sem túl távoli) Maastricht városa a drogturizmus visszaszorítása érdekében rendeletet fogadott el, amelyben előírta, hogy a coffeeshopokban a nem Hollandiában lakó személyek nem szolgálhatók ki.
Miután megállapítást nyert, hogy több alkalommal is Hollandiában lakóhellyel nem rendelkezőket szolgáltak ki egy maastrichti coffeeshopban, az üzletet a helyi hatóságok ideiglenes hatállyal bezáratták. Az érintett coffeeshop üzemeltetője a döntést bírósági úton támadta meg, arra hivatkozva, hogy az üzletében kiszolgálható vendégeknek a Hollandiában lakókra korlátozása állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
Az ügyben eljáró holland államtanács azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a helyi coffeeshopok más tagállambeli polgárok általi látogatását lényegében kizáró maastrichti szabályozás összhangban van-e az uniós joggal.
Törvényszék
2010. április 28., szerda
T-446/05, T-448/05, T-452/05, T-456/05 & T-457/05 Amman & Söhne és Cousin Filterie, Oxley Threads, BST, Gütermann & Zwicky kontra Bizottság – Ítélethírdetés
[Verseny – Kartell az ipari cérna piacán – 43,5 millió eurós bírság]
2005-ben a Bizottság közel 43,5 millió euró összegű versenybírságot szabott ki német, belga, holland, francia, svájci és Egyesült Királyságbeli vállalkozásokra, mivel azok az ipari cérna különböző európai piacain kartellt működtettek. Az ipari cérnát különféle termékek, pl. ruhák, bútorok, autóülések és biztonsági övek, bőráruk, matracok, lábbelik és kötelek gyártására használják. A kartell keretében az érintett cégek rendszeres találkozókat tartottak, amelyeken döntöttek az áremelésekről, felosztották egymás között a fogyasztókat és megosztották egymással egyes üzleti titkaikat.
A megbírságolt cégek közül öt a Törvényszékhez fordult, a rájuk kiszabott bírság eltörlését vagy annak csökkentését kérve.
