Jóri András adatvédelmi biztos továbbra is határozattan ellenzi a pozitív adóslista, illetve az ún. teljes lista (nem fizetők és rendszeresen törlesztők) létrehozását. Meggyőződése, hogy az üzletág szabályozása nem alapulhat a pénzügyi szervezetek által önkényesen meghatározott szerződési feltételeken, hanem csak törvényen.
Az ombudsman vizsgálni fogja a hozzájárulás valós önkéntességét, mert kérdéses az önkéntesség ott, ahol a gazdasági erőfölényben lévő hitelező áll szemben a hitelfelvevővel. Ha az új parlament megkezdi működését, a szabályozással kapcsolatos országgyűlési vita folytatását kezdeményezi a biztos.
A formális önkéntességre alapozott, de valójában a gazdasági kényszer miatt nem önkéntes jogkorlátozást eredményező megoldások ellen elődeihez hasonlóan Jóri András is következetesen fellép. Az ombudsman a sajtóból úgy értesült, hogy a szándékok szerint példátlanul széles körű, a közüzemi szolgáltatók és a telefontársaságok listáival összevont teljes körű adóslista kialakítására törekszik több magáncég.
A pozitív vagy teljes adóslista létrehozása mellett az üzleti szféra a következő érveket sorakoztatta fel: a cél a lakossági eladósodás, a hitelezési kockázat csökkentése, a társadalom egészének pénzügyi stabilitásának elősegítése. További érvek a kamatlábak várható csökkenése, a jó adósok lehetséges privilegizálása (a rájuk terhelt kockázati felár csökkentése). Ezen érvelés szerint a pozitív hitelinformációs rendszer megteremtése nem a bankok érdeke, hanem – különösen a pénzügyi válság körülményei között – közérdek.
A teljes adóslista megvalósítását lehetővé tevő előkészítő munka azonban jóval a pénzügyi válság kirobbanása előtt megkezdődött, vagyis a törekvés a pénzügyi válsághoz nem köthető.
Jelentős közérdek természetesen a túlzott lakossági eladósodás, a csődöz vezető hitelfelvételek megakadályozása. A lakossági eladósodás korlátozására a pozitív adóslista vagy teljes lista azonban alkalmatlan. Franciaországban, ahol kizárólag negatív lista, tehát a rossz adósok adatait tartalmazó adatbázis működése engedélyezett, a lakossági eladósodottság mértéke Európában az egyik legalacsonyabb szinten áll (2005: GDP 60 %-a alatt), míg a teljes körű hitelinformációs rendszerek egyik őshazája, Nagy-Britannia ugyanezen adata 100% felett van (2005). Ez nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a lakossági eladósodottság mértéke más eszközökkel is korlátozható.
A kamatlábak csökkenésével, a hitelezés költségeinek leszorításával kapcsolatban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2006-ban készített háttéranyagot a pozitív adóslista magyarországi alkalmazási lehetőségeiről, amelyben az áll: „a pozitív adósnyilvántartásoknak a hitelköltségeket csökkentő hatását megfelelő számítási módszer hiányában nem lehet kimutatni”.
Felmerül azonban a lista létrehozásának hátterében a nagyvállalatok által használt adatbányászati eljárások terjedésére és tökéletesedésére. Egy adatbányászattal foglalkozó cég szerint: „Mostantól nem csak a negatív, de a pozitív adóslistát is lehet elemezni. Ebben nem csak értékesítési és termékfejlesztési szempontból van potenciál. Nem csak a termékfejlesztésre, a kedvezményekre vagy a keresztértékesítési elemzésekre gondolhatunk itt: a módszerrel költségmegtakarítást és az ügyfélkezelési rendszer tökéletesítését is el lehet érni.”
A szakirodalom szerint a hitelképesség megállapítására szolgáló algoritmusok (credit scoring) mellé felzárkózik a profitability scoring: a létrejövő adatmennyiség elsősorban a profitábilis ügyfelek (akik pl. hitelkártya-tranzakciók esetén kifejezetten nem a jó adósok) azonosítására szolgálhatnak, vagyis félő, hogy a fentiekben bemutatott – kellően nem alátámasztott – célok mögötti valós cél egy üzleti cél.
Nem jó irányú folyamat az, ha a társadalom széles rétegeit érintő adatbázisok kialakításának gyakorlatát kizárólag üzleti szempontok határozzák meg, az ilyen vitáknak a parlament előtt kell lezajlaniuk – szögezte le Jóri András.
Az adatvédelmi biztos ezért a parlamenti vita folytatását fogja kezdeményezni az új országgyűlés megalakulása után.
További kockázatot jelent adatbizonsági, nemzetbiztonsági szempontból az, hogy az állampolgárok rendkívül széles köréről érzékeny adatokat tároló adatbázis kezelője egy magáncég, tekintettel az adatok érzékenységére és a személyi kör szélességére – hangsúlyozta a biztos.
