A jelenlegi gyakorlat figyelmen kívül hagyja, hogy a felnőtt hozzátartozóitól elszakított kiskorú nem azért szorul különleges védelemre, mert a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal őt menekült, oltalmazott vagy befogadott jogállású külföldiként elismerte. A kísérő nélküli kiskorú menedékjogi illetve idegenrendészeti jogállása másodlagos: őt elsősorban gyermekként kell kezelni – fogalmazta meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.
Szabó Máté gyermekjogi szakombudsmanként, előre be nem jelentett látogatáson vizsgálta a Kísérő Nélküli Kiskorúak Otthonában élő fiatalok életkörülményeit. Megállapításai szerint az érintett szervezetek minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy családias, a beilleszkedésüket segítő, az egészséges fizikai és pszichés fejlődésüket biztosító, környezetet teremtsenek a menekülttábori körülmények között élő fiataloknak. Mégis több visszásság is tapasztalható, ami az erőteljesen centralizált magyar menekültügy, valamint a decentralizált gyermekvédelem illetve közoktatási intézményrendszer működésére, kisebb részben a jogszabályok hiányos rendelkezéseire vezethető vissza.
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye értelmében a kísérő nélküli kiskorú ugyanolyan bánásmódra jogosult, mint amilyen a befogadó országban jogszerűen tartózkodó gyermekeket megilleti. Ennek ellenére az érintett kiskorúak nem tudnak hozzáférni a magyar állampolgárságú gyermekek számára rendszeresített nevelőszülői, illetve gyermekotthoni ellátáshoz, mert a helyi, illetve megyei önkormányzatok közoktatási és gyermekvédelmi intézményei nincsenek felkészülve a fogadásukra.
2008. január 1-től a bicskei Befogadó Állomást jelölték ki a Magyarországon tartózkodó valamennyi kísérő nélküli kiskorú elkülönített elhelyezésére és ellátására, amiről azonban a Gyámhivatalt, és a Fejér Megyei Önkormányzat Gyermekvédelmi Központját nem értesítették – állapította meg az ombudsman. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal kísérletet sem tett annak felmérésére, hogy a helyi önkormányzat gyámhivatala rendelkezik-e a gyors és szakszerű ügyintézéshez szükséges szakértelemmel, elegendő számú ügyintézővel. A megyei gyermekvédelmi szakértői bizottság nem, hogy szakmai segítséget nem kapott, de még egy tolmácslistára se futtta a Hivatal támogatásából, pedig a honoráláson túl az egzotikus nyelveken beszélő tolmácsok felkutatása is komoly nehézséget jelent.
Nem tisztázott egyértelműen az sem, ki hivatott ellátni az ilyen gyermek képviseletét. Az ombudsman aggályosnak tartja, hogy a megyei gyermekvédelmi intézményrendszerből kiszoruló kísérő nélküli kiskorúak otthonát, mint gyermekintézményt a gyermekvédelmi törvény nem ismeri, nincs beillesztve a magyarországi gyermekvédelem rendszerébe. Mindezek miatt az ombudsman a szociális és munkaügyi miniszter, valamint az igazságügyi és rendészeti miniszter közbenjárását kérte.
