Biztosi munkára alkalmasnak ítélte az EP foglalkoztatási és szociális bizottsága Andor Lászlót – jelentette be szerdán késő este a szakbizottság elnöke. A meghallgatásáról készülő zárójelentést ugyanakkor a hírek szerint három frakció még nem fogadta el, mivel annak szerdai megfogalmazása szerintük nem tükrözte a jelölt szereplése kapcsán elhangzott bírálatokat.
Pervenche Beres (francia szocialista) szakbizottsági elnök szerda késő este közölte, hogy a testületben jelenlévő frakciók koordinátorai zárt ülésen értékelték a magyar biztosjelölt szerda délutáni szereplését, amelynek végső konklúziója az volt, hogy Andor rendelkezik a biztosi munka végzéséhez szükséges képességekkel. Méltatta a magyar jelölt rálátását a területre, világos nézeteit a készülő ’EU2020’ stratégia kapcsán, és úgy vélte, hogy megvan benne az adottság a feladatkör ellátásához.
A meghallgatásról készülő értékelő levél – amelyben a szakbizottság vezetője az EP elnökének beszámol a jelöltről kialakult többségi véleményről – szerdai megfogalmazásában távolról sem nyerte még el minden frakció támogatását. Őry Csaba, aki a zárt ülésen a Néppártot képviselve volt jelen, utóbb újságírói kérdésre elmondta, hogy három frakció is hiányolta a levéltervezetből annak jelzését, hogy Andor szereplése – egyes konkrét kérdésekre adott, felszínesnek ítélt válaszai miatt – sok képviselőben elégedetlenséget keltett. Másfelől viszont úgy tudni, hogy az említett három frakció sem magának a biztosi kinevezésnek akarja útját állni, csupán jobban szeretnék tükröztetni az értékelés szövegében a meghallgatás nyomán támadt bírálatokat is.
Andor meghallgatása a magyar képviselők körében is ellentétes reakciókat váltott ki. Őry Csaba rögtön a befejezés után azzal kezdte értékelését, hogy „látszott a biztosjelöltön: nincs gyakorlati tapasztalata”, és emiatt „nem volt képes arra, hogy konkrétumokat mondjon, nem kötelezte el magát, sokszor mellébeszélt”. Az is bebizonyosodott – „hiszen maga a jelölt utalt rá többször is”, tette hozzá a magyar néppárti honatya -, hogy a leendő biztosi portfólió „erősen korlátok közé van szorítva, amelyek között csak csekély önálló kezdeményezésre van lehetőség”. Kósa Ádám (néppárt) is arra panaszkodott, hogy úgy érzi: nem kapott választ (a fogyatékkal élők segítésével kapcsolatos) kérdésére. Göncz Kinga, a foglalkoztatási szakbizottság szocialista párti póttagja viszont nagyra értékelte Andor válaszaiban, hogy „elméletben láthatóan nagyon felkészült volt”, a konkrétumok elvárása pedig szerinte irreális volt egy ennyire széles spektrumot lefedő megbízatás kapcsán. „Ez egyébként sok jelölt esetében hasonlóképpen felmerült” – jegyezte meg.
Andor a válság utáni helyzetről
Andor László a maga részéről bevezetőjében is, majd pedig számos válaszában is arra helyezte a hangsúlyt, hogy a gazdasági válság a korábbiaknál súlyosabb helyzetet teremtett a foglalkoztatásban, ami szükségessé teszi az eddigi célok újragondolását. Utalt rá, hogy nemcsak a válság jelent meg váratlan, foglalkoztatási környezetet módosító tényezőként, de például az ökológiai változások, a zöld gazdaság előtérbe helyezése – ezzel egy időben mások fokozatos leértékelődése – is értelemszerű kihatással vannak a lehetséges munkavállalási szerkezetre, amire nyilván készülni kell. Emlékeztetett a társadalmi elöregedés általános problémájára, amit a válság nyilván szintén még súlyosabbá tett. A globális és strukturális kihívásokra adott válasznak is értelemszerűen átfogónak kell lennie, és pontosan ezt szolgálja majd az egyelőre még leendő bizottsági javaslat formájában készülő majdani új gazdaságpolitikai stratégia – a 2010-ben lejáró „lisszabonit” felváltó „EU2020” program -, amiben a foglalkoztatási és szociálpolitikai kérdéseknek megfelelő súllyal kell helyet kapniuk.
Ez utóbbi gondolat később is sokszor visszatért, például amikor Robert Helmer, Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakcióhoz tartozó brit képviselő arra figyelmeztette a jelöltet, hogy a szociálpolitikai és munkaerő-piaci intézkedések túlhajtása irreális többletterhet jelent az üzlet számára, gátolva ezzel annak tartós növekedési pályára állását. Válaszában Andor leszögezte: nem ért egyet azzal a szemlélettel, „amely a munkaerőben csak költségtényezőt lát”. Szerinte ennél sokkal többről van szó, és a munkavállalót másként kell tekinteni, mint egy bizonyos árba kerülő árucikket. Ugyanilyen alapon óvott attól, hogy a válság következményeit enyhíteni hivatott állami beavatkozásokat túl hirtelen szüntessék meg (utalással a sokat vitatott „kihátrálási stratégia” majdani mibenlétére). Az adott körülmények között ezt szerinte a kormányok „csak igen lassan, és nem is egy, de mindkét szemüket a foglakoztatási állapotokon tartva” szabad, hogy végrehajtsák.
Elvi szinten hasonlóan szociálisan elkötelezett kijelentéseket tett egy sor más terület vonatkozásában is. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy a gyengébb, kiszolgáltatottabb társadalmi csoportokra (mint amilyenek a fogyatékkal élők is) hárítsák a válság következményeit (szűkítve például munkavállalási lehetőségeiket). A túlórázás önkéntes megengedését csak akkor tartotta elfogadhatónak, ha még ilyen feltételek mellett is bizonyos szabályokat és fékeket építenek be a munkavállaló egészsége védelmében.
Bokros Lajos (ECR) azon felvetésére válaszul, miszerint problémákat vethet fel a foglalkoztatás és a szociálpolitika egyazon portfolióhoz kötése – lévén, hogy az utóbbi a követeléseivel felhajthatja a munkaerő költségét, azaz a két oldal könnyen egymás ellen dolgozhat -, Andor kifejtette: szerinte éppen, hogy jó kombinációról van szó. Úgymond, ha akad is példa arra, amikor az arányok helytelen belövése problémákat vet fel, ám tapasztalatai szerint sok esetben „produktív összhang tud kialakulni a két oldal között, miként ismerünk jó pár olyan európai gazdaságot, ahol jó minőségű foglalkoztatási feltételek mellett is relatíve csak alacsony a munkanélküliség”. Hitet tett amellett, hogy a kis és közepes vállalkozások meghatározó szerepet töltenek be a munkahelyteremtésben. A harmadik országból érkező munkavállalók kapcsán pedig elutasította bármilyen „befogadási kvóták” felállítását, hangsúlyozva, hogy ha a bevándorlók első generációja bizonyos országokban és bizonyos helyzetekben okozhat is társadalmi problémákat, ám a megfelelő megközelítés szerinte az, amelyik a gazdaság normális működéséhez szükséges-lehetséges forrást és megoldást (is) látja megjelenésükben, és éppen ezért korlátozásuk helyett integrálásukra törekszik.
Jogalkotási teendők
Értelemszerűen többször is felmerült a – hat éves vita után tavaly éppen az Európai Parlament végső vétóján megbukott – munkaidő irányelv újjáélesztésének a kérdése is. Andor ennek kapcsán úgy vélte, hogy a téma felmelegítéséhez „új megközelítésre” lesz majd szükség. A maga részéről fontosnak tartja majd, hogy a kérdésben szociális hatástanulmány készüljön, beható párbeszédet folytassanak a szociális partnerekkel, és a kimaradási lehetőséget (opt-out) – amit a maga részéről nem tart jó megoldásnak – csak elkerülhetetlen esetben, akkor is inkább csak ideiglenesen, időben behatárolva alkalmazzanak. Szavai szerint az egész csomagot új oldaláról kell majd megfogni, nem zárta ki például, hogy esetleg szektorális módon (kezdetben csak bizonyos szakmákra vonatkoztatva) térnének vissza hozzá. Rögtön leszögezte ugyanakkor azt is, hogy mindezek kapcsán egyelőre „nem áll szándékában” semmilyen konkrét lépés mellett elköteleznie magát.
Ez a motívum – amit több kérdés kapcsán is kijelentett, hogy ugyanis nem akar „elhamarkodottan kötelezettséget vállalni”, bármilyen majdani döntést, kezdeményezést előre bejelenteni – sok más téma vonatkozásában is visszatért, és láthatóan visszatetszést keltett képviselők között. A női bérek elmaradását a férfi alkalmazottakéhoz képest például elfogadhatatlannak nevezte, és leszögezte: „Mindent meg fogok tenni, ami csak módomban áll, hogy ezen változtassunk”. De azt, hogy erre milyen eszközöket lát mozgósíthatónak, már nem tért ki. Az ilyen, és hasonló megfogalmazásokra válaszul jegyezte meg egy néppárti képviselő, hogy „ön kutató, és láthatóan átfogó nézetekkel rendelkezik sok mindenről. De minket a választóink azért küldtek ide, hogy konkrét ügyekben konkrét megoldásokat keressünk”. Nyilván ezt is tükrözte, hogy meghallgatásának második felében szaporodni kezdtek az olyan képviselői kifakadások, amelyek hiányolták a biztosjelölt „vízióit”, „akciótervét”, konkrét szándékait, „programját”.
„Nem látom, hogy ha önre szavazok, akkor ezzel milyen jövőkép megvalósulásához járulok hozzá” – fakadt ki például Danuta Jazlowiecka (néppárti lengyel képviselő). Emilie Turunen (zöldek, svéd póttag) is arra panaszkodott, hogy „nem világos számunkra, mit akar ön elérni. Ezen a területen csak nagyon kevés közösségi eszköz áll rendelkezésre, igen fontos tehát, hogy azokat innovatív módon használjuk. Jó lett volna tudni, vajon készül-e olyan kezdeményezésekre, mint például fiatal munkavállalók témájával foglalkozó munkacsoport felállítása, közösségi pénzekből ilyen célokra történő címkézése és hasonlók”. Andor az utóbbiakra válaszul annyit mondott, hogy mindezek „jó elképzelések”, amiket kész megvitatni a képviselőkkel.
Hasonlóan többeket irritált, hogy sok kérdést megválaszolva, (merthogy a három óra alatt összesen mintegy 40 kérdést kapott) kitérően úgy fogalmazott, hogy azt megvitatja majd a témában elsősorban érintett biztos kollégájával. Utóbb részben ezt olvasta a fejére egy néppárti holland honatya azzal, hogy „figyelmesen hallgattam válaszait, és megállapítottam, hogy minden kérdésre azzal kezdte a feleletét, hogy: ’mi’ mit fogunk tenni. Nem pedig azzal, hogy: ’én’ mire készülök…”. Aminek magyarázatául Andor mind több téma kapcsán érzékeltette, hogy viszonylagos tartózkodásának alapvető oka, hogy az adott téma kezeléséhez saját portfoliója keretein belül nem igazán rendelkezik majd kompetenciákkal. A munkanélküliség és gazdasági növekedés témakörét taglalva például konkrétan is megfogalmazta, hogy a foglalkoztatás és a munkaerő-piac folyamatait tekintve az általa felügyelt terület „a (munkavállalói) kínálat oldalára, annak körülményeire lehet majd hatással. A keresletet meghatározó tényezők befolyásolása két másik biztos kezében lesz”. Cserében többször is jelezte, hogy jó kapcsolatra és szoros együttműködésre készül valamennyi, témájához valamilyen oldalról kapcsolódó leendő biztossal.
Folyosói beszélgetéseken mindezek kapcsán többen megjegyezték, hogy a magyar biztosjelöltnek voltaképpen nem a tényleges tudása, hanem a konkrét helyzetben a konkrét szereplése hagyott hátra egyesekben hiányérzetet. Ezt volt, aki a rutin és tapasztalat hiányával magyarázta, mások azzal, hogy Andor láthatóan a végletekig igyekezett korrektül ragaszkodni a neki felajánlott munkaterület tényleges adottságaihoz és lehetőségeihez, és nem akart többet mondani és ígérni, mint ami az ahhoz kapcsolódó kompetencia alapján ténylegesen rendelkezésre áll majd.
Nem tett például olyan kijelentést, hogy rögtön első munkanapján valamelyik konkrét problémakör megoldásához lát majd, ehelyett ő maga jelezte, hogy az első munkája a véleménye szerint minden másnak keretet adó majdani ’EU2020’ stratégia előkészítése lesz. „Nem vétett hibát, mindvégig nyugodt, szakmailag korrekt volt. De talán nem ártott volna, ha egy kicsit színesebb, dinamikusabb az előadása” – jegyezték meg a hallgatóság soraiban. Mindezekre is válaszul mondta azt a Bruxinfo kérdésére Pervenche Beres asszony, a szakbizottság elnöke, hogy „nem reális konkrét kérdésekkel bombázni valakit, aki e percben még csak jelölt és még csak eztán fog hozzálátni az adott terület kezeléséhez. Ilyenkor azt vizsgáljuk, hogy a jelöltben megvan-e a képesség majdani területének menedzselésére. És Andorban megvolt” .
