A feszült viták után szombaton tető alá hozott klíma-megállapodás nem csak tartalmi szempontból vet fel súlyos kérdéseket az európai politikai, környezetvédő és üzleti körök számára, hanem a tekintetben is, hogy van-e tényleges politikai befolyása az Európai Uniónak az olyan multilaterális tárgyalásokon, mint amilyen a koppenhágai klímacsúcs volt.
Szakértők szerint elgondolkodtató az a tény, hogy miután az Európai Unió egész éven át küzdött a nemzetközi porondon egy komoly globális klíma-megállapodásért, a kéthetes koppenhágai végjáték utolsó napján a világ két talán jövőbeli vezető hatalma – amely egyben a két legnagyobb károsanyag-kibocsátó ország is – az EU-t félretolva, zárt ajtók mögött elfogadott egy olyan megállapodást, amely a legoptimistább értelmezések szerint is csak nagyon csekély előrelépést jelent a világ országai által két évvel ezelőtt, Bali szigetén megfogalmazott klímavédelmi célokhoz képest, és köszönőviszonyban sincs azokkal az ambíciókkal, amelyekkel az EU Koppenhágába ment.
„A két hét alatt végig érezni lehetett, hogy az EU vezető politikusai tartanak attól, hogy esetleg marginalizálódnak az Egyesült Államok és Kína hatalmi ’párviadala’ közepette” – nyilatkozta a BruxInfónak a tárgyalások menetét közelről ismerő egyik vezető szakértő. „Ez pénteken meg is történt: először a két ország egymás között, majd Brazília, India és Dél-Afrika részvételével szűk körben elfogadott egy megállapodás-tervezetet, amelyet aztán ’kell-vagy-nem-kell’ alapon odadugtak az EU és a többi résztvevő ország orra alá. Az uniós tagállamok először órákon át vitatták egymás között, hogyan értelmezzék, és egyáltalán elfogadják-e a két és fél oldalas dokumentumot, majd amikor a konferencia valamennyi tagjának részvételével, szombaton lezajlott plenáris vita során megszületett egy többé-kevésbé mindenki számára elfogadhatónak tűnő változat, az EU is beadta a derekát.”
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Fredrik Reinfeldt, az Unió soros elnökségét ellátó Svédország miniszterelnöke órákkal azután tartottak csak sajtótájékoztatót, hogy az öt ország bejelentette a tervezetet. Mindkét politikus elismerte, hogy a megállapodás távolról sem jelent megoldást az éghajlatváltozás lassítására, azonban hangsúlyozták, hogy fontos alapelemeket tartalmaz egy jövőre talán tető alá hozható globális és jogilag is kötelező megállapodáshoz. Ugyanakkor azt is kijelentették, hogy Japán kivételével a konferencia egyetlen résztvevője sem tett az Unióéhoz fogható kibocsátás-csökkentési vállalást, ezért az EU egyelőre marad a tavaly év végén elfogadott, egyoldalú 20 százalékos kibocsátás-csökkentésnél, fenntartva ugyanakkor továbbra is az ajánlatot, hogy amennyiben más fejlett ipari országok – elsősorban az Egyesült Államok – hasonlóan ambiciózus vállalással állnának elő, az EU is kész felmenni 30 százalékig.
A BruxInfónak nyilatkozó szakértők szerint a klímacsúcson az Unió marginalizálódásának egyaránt oka volt az, hogy a konferenciát elnöklő dán politikusok nem tudtak egyensúlyt teremteni a különböző érdekcsoportok között, valamint az, hogy Kína és az Egyesült Államok folyamatosan zajló hatalmi párbaját nem tudták kezelni a konferencia keretei között. „A koppenhágai megállapodás tartalmi értelmezésével, és az EU nemzetközi politikai súlyával kapcsolatban is lesz bőven mit megvitatni a környezetvédelmi miniszterek keddi találkozóján” – közölte a BruxInfóval a Tanács egyik illetékese.
Nemzetközi NGO-k is élesen bírálták az Uniót azért, hogy kiengedte a kezéből a klímaalku irányítását. Az Oxfam és a Geenpeace szombati nyilatkozatukban kritizálták az uniós politikusokat, mondván hogy a nemzeti érdekeknek engedve nem merték egyoldalúan 30 százalékra emelni a az EU kibocsátás-csökkentési vállalását. „Pedig ezzel elkerülhető lett volna, hogy a finisben az Unió kiszoruljon a döntéshozásból Kína és az Egyesült Államok mellől” – szól az Oxfam érvelése.
Kína és az Egyesült Államok között éles választóvonal alakult ki Koppenhágában azt illetően, hogy Kína hajlandó-e hozzájárulni a hazai kibocsátás-csökkentések független, nemzetközi mechanizmus útján történő méréséhez.
Az Egyesült Államok azt hangoztatta, hogy nem hajlandó olyan megállapodást aláírni, amely nem biztosítja a résztvevő államok kibocsátás-csökkentésének megbízható és egységes mérését.
Kína pedig a maga részéről azt hangsúlyozta, hogy hajlandó a hazai statisztikákat nemzetközileg is hozzáférhetővé tenni és részt venni a nemzetközi információ- és tapasztalatcserében, de egyelőre elvi alapon nem akar hallani arról, hogy kötelező jelleggel egy nemzetközi ellenőrzési mechanizmusnak vesse alá magát. „Kína nemzeti jogszabályban rögzítve vállalta, hogy 2020-ig 40-45 százalékkal csökkenti az egységnyi GDP-re jutó széndioxid-kibocsátását. A nemzeti jogszabályok teljesítése számon kérhető a kínai kormányzaton, és ebben a kínai közvélemény is ellenőrző szerepet tölt be. Ezen túlmenően vállaltuk, hogy hatékonyabbá és transzparenssebbé tesszük a hazai mérési és statisztikai rendszert, továbbá hogy részt veszünk a nemzetközi információcserében” – jelentette ki pénteki, koppenhágai beszédében Wen Zsia-bao kínai államfő.
A kínai vezető elmondta: hazája 1,3 milliárdos lakosságából 150 millióan az ENSZ definíciója alapján még ma is a szegénységi küszöb alatt élnek, ezért a hosszú távú kibocsátás-csökkentési program, amit Kína önként vállalt, nagy erőfeszítéseket kíván az országtól. Ennek ellenére, Kína megtette a vállalását, ám elvi kérdésnek tartja, hogy nem enged szuverenitásába beavatkozni egy külső monitoring rendszer útján.
Függőben maradt a kiotói egységek sorsa
A szombati koppenhágai megállapodással kitolódott a döntés az első kiotói periódusból várhatóan megmaradó károsanyag-kibocsátási egységek 2012 utáni felhasználhatóságáról – közölte a BuxInfóval Faragó Tibor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium klímapolitikáért felelős államtitkára.
„Nem született kötelező hatályú megállapodás a klímacsúcson a 2012 utáni nemzetközi klímapolitikáról. Amíg nem születik olyan döntés, amely a 2012-ben lejáró Kiotói Jegyzőkönyv örökségét figyelmen kívül hagyja, addig nincs jogalap arra, hogy megakadályozzák a kiotói egységek átvitelét a következő kibocsátás-csökkentési időszakra” – közölte Faragó.
Hét közép- és kelet-európai tagállam – köztük Magyarország – a koppenhágai klímacsúcson közös javaslatot terjesztett be az Európai Unió soros svéd elnöksége elé a kiotói egységek (Assigned Amount Unit – AAU) 2012 utáni felhasználhatóságára vonatkozóan. A javaslat nem korlátozná az AAU-k átvitelét a következő kibocsátás-csökkentési időszakra, de fékeket építene be a nemzetközi kereskedelembe juttatható mennyiségekkel, valamint az eladásból származó bevételek felhasználásával kapcsolatban.
„Szeretnénk elérni, hogy a javaslatban foglaltak beépüljenek a mindenkori uniós klímatárgyalási stratégiába” – közölte Faragó.
A szombaton véget ért klímacsúcson több mint 190 ország küldöttei próbáltak megállapodni a 2012-ben lejáró Kiotói Egyezmény folytatásáról. A tárgyalások során az egyik szempont, ami megosztotta – az unión belül is – a résztvevő feleket, az volt, hogy az első kiotói időszakból megmaradó, várhatóan nagyszámú károsanyag-kibocsátási egység felhasználható legyen-e a csökkentési vállalások teljesítésére 2012 után is. A közép- és kelet-európai tagállamok, amelyeknél 1990 után a gazdasági szerkezet jelentős változáson esett át, számottevő AAU-többlettel rendelkeznek, és ennek felhasználhatóságáról nem kívánnak lemondani a következő kibocsátás-csökkentési időszakban.
A fejlettebb tagállamok, az Egyesült Államokkal és más fejlett ipari országokkal egyetemben viszont attól tartanak, hogy a nagyszámú AAU átvitele – és itt elsősorban az orosz és ukrán egységekre mutogatnak – alááshatná a 2012 utáni kibocsátás-csökkentési rendszer környezetvédelmi célkitűzéseit. Pedig az új megállapodás célja az lenne, hogy a Föld éghajlatának melegedését 2 Celsius-fok alatt lehessen tartani annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a klímaváltozással járó szélsőséges időjárási viszonyok, amelyek a fejődő országok többségénél már most is komoly gondokat okoznak. Ugyanakkor a Kiotói Egyezmény nem korlátozza az AAU-k továbbvitelét a vállalási időszakok között.
A BruxInfo által látott lengyel elképzelés szerint – amire a közös stratégiajavaslat is épül – az AAU-kat korlátozás nélkül át lehetne vinni a 2012 utáni időszakra, és azokat a tulajdonos országok mennyiségi korlátozás nélkül felhasználhatnák a saját kötelezettségeik teljesítésére, de csak azokban szektorokban, amelyek nem tartoznak az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszerébe (EU ETS). Ami a kereskedelmüket érinti, mind az eladói, mind pedig a vásárlói oldalon éves limitek kerülnének megállapításra a teljes kibocsátás-csökkentési időszakra vonatkozó országos mennyiségek százalékos arányaként, annak érdekében, hogy az AAU-k ne árasszák el egyszerre a nemzetközi karbonpiacokat. Szintén megkötés lenne, hogy az AAU-k eladásából származó bevétel egy meghatározott százalékát a fejlődő országok klímastratégiáinak a finanszírozására kellene fordítani, illetve hogy az „otthon maradó” bevételekből is a gazdaságot zöldítő beruházási programokat kellene támogatni, mégpedig nemzetközileg is átlátható és ellenőrizhető módon.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy a javaslat egyszerre kínál megoldást a környezetvédelmi aggályokra; védi a karbonpiacokat; és forrást teremt a fejlődő országok zöld beruházásaira.
Bár a Koppenhágában benyújtott javaslat jó alap lehetne a megállapodásra, az AAU-k sorsa végül ott fog eldőlni, hogy az unión kívüli AAU-tulajdonosok országok – elsősorban Oroszország és Ukrajna – lemondanak-e a kiotói vagyonukról más előnyökért cserébe– közölték a BruxInfóval tagállami szakértők. Ugyanis az októberi EU-csúcs konklúziója úgy fogalmaz, hogy az európai országok AAU-vagyonát nem lehet hátrányosabb szabályok közé szorítani, mint a nem európai országok kiotói „vagyonát”. „Ha Oroszországgal például háttéralkut kötnének a folyamatban lévő WTO-tárgyalások során az AAU-k rovására, akkor a kelet-európai tagállamok is lemondhatnak a kiotói egységekről” – magyarázták tanácsi illetékesek.
Szakértők arra is rámutattak, hogy egy másik döntő szempont az AAU-k szempontjából az lesz, hogy mennyire tekintik majd a jövőre megkötendő új klímaegyezményt a Kiotói Egyezmény folytatásának. Ha ugyanis nem emelik be a Kiotói Egyezmény fontos elemeit az új szerződésbe – az Egyesült Államok és Ausztrália például ebben az irányban lobbiznak –, akkor az AAU-nak sem lesz folytatása. Ha viszont beemelik a Kiotói Egyezmény alapelemeit – és az EU számára egyelőre ez a hivatalos tárgyalási irány, és ezt kérik a fejlődő országok is – akkor nehezen lehetne megindokolni, hogy miért tiltják ki a következő kibocsátás-csökkentési időszakból a kiotói egységeket. „A Kiotói Egyezmény átemelése viszonylagos biztonságot jelentene az AAU-kra nézve, bár arról később még mindig lehetne vitatkozni, hogy vajon ezek az egységek alapelemei-e az egyezménynek” – vélekedtek tagállami szakértők.
