Az uniós energiaügyi miniszterek többsége a gázbiztonsági rendelettervezet hétfői vitája során támogatta a minimum gázellátás-biztonsági sztenderdek kötelező jelleggel történő bevezetését.
Több tagállam is hangsúlyozta azonban: a kritériumok megállapításához pontosabb képletre, a gyakorlati megvalósításhoz pedig a javasoltnál hosszabb határidőkre és alacsonyabb gáztartalék-képzési határértékekre lenne szükség ahhoz, hogy túlnyomórészt piaci alapon és racionális költséggel lehessen megvalósítani a szükséges infrastruktúra-fejlesztéseket.
Csehország és Ciprus kivételével a hétfőn felszólaló tagállamok egyetértettek azzal, hogy a januári gázellátási válság fényében kötelező jelleggel kellene bevezetni az n-1 szabályt, ami nem más, mint egy egységes képlet alapján, valamennyi tagállamra meghatározott gázbiztonsági minimum. (Ennek alapján a tagállamoknak meg kellene határozniuk, hogy az ellátási rendszerükben melyik az az egyetlen, legnagyobb forrás, amelynek kiesése súlyos ellátási zavarokat okozna, majd erre a forrásra vetítve kellene megállapítaniuk a minimális ellátási biztonság mértékét és összetevőit.) Csehország a maga részéről azt javasolta, hogy amíg a javasolt új rendszer működőképességéről a gyakorlatban meg nem győződnek a tagállamok, addig az n-1 sztenderd bevezetése önkéntes alapon történjék. Ciprus pedig azt szeretné, ha a tagállamok alapvetően maguk dönthetnék el, hogy szükségük van-e ilyen előírásokra a biztonságos gázellátáshoz. A többi tagállam – például Finnország, Spanyolország, Németország és Belgium – azt hangsúlyozta, hogy a sztenderdeknek elég rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni az egyes országok energiapiaci sajátosságait, mint például az alternatív energiaforrások használata, a fogyasztói oldali szabályozás lehetősége (pl. megszakítható ellátást biztosító szerződések), ipari létesítményeknél pedig a tüzelőanyag-váltás.
A tagállamok egy jelentős csoportja – ideértve többek között Lengyelországot, Belgiumot és Németországot – úgy véli, hogy konkrétabban meg kell fogalmazni a tervezetben a hálózatüzemeltető cégek, és általában a gázszektorban működő cégek felelősségét és szerepét (főleg beruházóként) a biztonsági sztenderdek gyakorlati megvalósításában.
Az „energia szigetként” működő országok – például a balti államok többsége, ahol elszigeteltek egymástól az energiahálózatok – arra fektettek nagy hangsúlyt, hogy esetükben az n-1 sztenderdek csak regionális szinten oldhatók meg. Ehhez kapcsolódóan kérték, hogy az Európai Bizottság a mostaninál jóval pontosabban határozza meg a regionális együttműködés kereteit, különös tekintettel a kapcsolódó költségek megosztására. Ezt a potenciális „donor”országok is fontosnak látják: Magyarország például szeretne biztosítékot kapni arra nézve, hogy ha elkészül az 1,2 milliárd köbméteresre tervezett stratégiai gáztározó, annak költségeit ne csak a magyar végfelhasználók fizessék meg a fogyasztói árban, hanem arányosan azon országok fogyasztói is, akik kedvezményezettjei egy ilyen biztonsági létesítménynek.
Magyar részről elhangzott az az igény is – Lengyelország és Ausztria támogatásával –, hogy legyen egy uniós szintű mechanizmus arra, hogy gázellátási válság esetén az önhibájukon kívül kárt szenvedő országok érvényesíteni tudják kártérítési igényüket. „Kétoldalú tárgyalások keretében nagyon nehéz kártérítési igényeket rendezni, ezért egy hatékony, uniós szintű mechanizmusnak szerepelnie kellene az új gázbiztonsági rendeletben” – hangzott a magyar hozzászólás.
Arra a széles körben megfogalmazott kritikára, hogy a rendelettervezet a mostani formájában túlzott hatásköröket biztosítana a Bizottságnak az uniós szintű válsághelyzet és a kapcsolódó szükséges intézkedések meghatározásában és irányításában, Andris Piebalgs energiaügyi biztos kijelentette: a Bizottság nem törekszik hatáskörének kiterjesztésére, és a tagállamok számára javasolt, az infrastruktúra-fejlesztésekre és gázszállítási szerződésekre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget sem bürokrácianövelő intézkedésnek szánja. „A cél az, hogy egy egységes logikára és egy jól látható cselekvési hierarchiára épüljön a rendelet, mert csak így lehet működőképes” – közölte a biztos. Hozzátette: meglepte a tagállamok azon megközelítése, hogy a Bizottságnak alapvetően csak koordinátori szerepet szánnának. „Gázellátási válság esetén a Bizottságtól cselekvést várnak, és ehhez kell hatáskör is. De megértettem, hogy ez egy kényes szempont a tagállamok számára és tovább fogjuk gondolni, hogyan lehet a hatásköröket és felelősségeket a leghatékonyabban elosztani a gázszolgáltató cégek, tagállamok, régiók és a Bizottság többszintű hierarchiájában” – nyilatkozta az energia tanács ülését követő sajtótájékoztatón a biztos.
A tervezet vitája a januártól soron következő spanyol EU-elnökség alatt folytatódik.
Piebalgs a sajtótájékoztatón kiemelte: fontos eredménynek tartja, hogy a tagállamok vasárnap este – a tanács nyitó vacsoráján – rövid egyeztetés után megállapodtak abban, hogy Ljubljanában legyen az uniós energiaügyi regulátor szervezeteket koordináló új ügynökség (Agency for the Cooperation of Energy Regulators – ACER) székhelye. Az ügynökség létrehozásáról a harmadik energiapiaci szabályozói csomag rendelkezik, amely előírja, hogy az ACER-nek legkésőbb 2011. március 3-án meg kell kezdenie működését. A tavaly elfogadott szabályozói csomag fontos szerepet szán az ACER-nek az új energiahálózati sztenderdek és működési szabályok kialakításában, valamint a határkeresztező infrastruktúra fejlesztésének összehangolásában.
