Az Európai Bíróság C‑116/08. számú ügyben hozott ítélete szerint a részmunkaidős szülői szabadsága alatt elbocsátott, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló végkielégítését a teljes munkaidő alapján járó díjazása alapján kell kiszámítani.
A C‑116/08. sz. ügyben hozott ítélet – Christel Meerts kontra Proost NV
A részmunkaidős szülői szabadsága alatt elbocsátott, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló végkielégítését a teljes munkaidő alapján járó díjazása alapján kell kiszámítani.
A munkaviszonyból eredő jogoknak a szülői szabadság esetén történő korlátozása visszatarthatja a munkavállalót attól, hogy ilyen szabadságot vegyen ki, és arra ösztönözheti a munkáltatót, hogy inkább a szülői szabadságon lévő munkavállalókat bocsássa el.
A 96/34 irányelv1 az európai általános iparági szervezetek által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás végrehajtására irányul. E keretmegállapodás a szociális partnerek arra vonatkozó kötelezettségvállalásának minősül, hogy minimumkövetelményeken keresztül olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek a férfiak és a nők egyenlő lehetőségeinek és a velük való egyenlő bánásmódnak azáltal történő támogatására irányulnak, hogy lehetőséget nyújtanak számukra a hivatásuk és a családi életük összeegyeztetésére.
Ch. Meertset 1992 szeptembere óta határozatlan időre szóló munkaszerződés alapján teljes munkaidőben a Proost NV foglalkoztatta. 1996 novembere óta a szakmai pályafutás megszakításának különböző formáit vette igénybe, és 2002. november 18‑a óta részmunkaidőben dolgozott szülői szabadsága miatt, amelynek 2003. május 17‑én kellett volna lejárnia.
2003. május 8‑án Ch. Meertset azonnali hatállyal, tízhavi fizetésének megfelelő végkielégítéssel elbocsátották, amely végkielégítést az ebben az időpontban kapott azon fizetése alapján számítottak ki, amelyet a munkateljesítményének a csökkenésével megegyezően a felére csökkentettek.
Ch. Meerts az arbeidsrechtbank van Turnhout (tournhouti munkaügyi bíróság, Belgium) előtt vitatta e végkielégítésének az összegét. Kérte, hogy a végkielégítést a teljes munkaidő alapján járó díjazása alapján számítsák ki, amely díjazásban akkor részesült volna, ha a szülői szabadságának a keretében a munkateljesítményét nem csökkentette volna.
Ilyen körülmények között a Hof van Cassatie (belgiumi Semmitőszék), amelyhez a jogvita került, a Bírósághoz fordult.
A Bíróság megjegyzi, hogy a szülői szabadságról szóló keretmegállapodás 2. szakaszának 6. pontja arról rendelkezik, hogy a szülői szabadság megkezdéséig megszerzett vagy a szerzés folyamatában lévő jogok e szabadság végéig változatlanok maradnak.
Mind e rendelkezés szövegéből, mind pedig annak összefüggéseiből kitűnik, hogy e rendelkezés célja a munkavállalót már a szülői szabadság kezdetén megillető, a munkaviszonyból eredő – megszerzett vagy a szerzés folyamatában lévő – jogok elvesztésének vagy korlátozásának elkerülése, és annak biztosítása, hogy e szabadság végével e jogokat illetően a munkavállaló ugyanazon helyzetben legyen, mint az említett szabadságot megelőzően.
A férfiak és a nők egyenlő bánásmódjának a szülői szabadságról szóló keretmegállapodásban kitűzött céljára tekintettel a megszerzett vagy a szerzés folyamatában lévő jogok tiszteletben tartásának a kötelezettsége úgy értendő, hogy az a közösségi szociális jog olyan elvét fejezi ki, amely különleges jelentőséggel bír, és ezért nem lehet megszorítóan értelmezni.
A szülői szabadságról szóló keretmegállapodásnak a célkitűzéseiből következik, hogy a keretmegállapodásban szereplő, „megszerzett vagy a szerzés folyamatában lévő jogoknak” a fogalma magában foglalja a közvetlenül vagy közvetve a munkaviszonyból származó összes jogot és készpénzben vagy természetben nyújtott összes előnyt, amely a munkavállalót a munkáltatóval szemben a szülői szabadság kezdetén megilleti.
E jogok és előnyök között szerepelnek mindazok, amelyek a foglalkoztatási feltételekre vonatkoznak, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott és részmunkaidős szülői szabadságban részesülő munkavállalónak azon joga, hogy egy határozatlan időre szóló munkaszerződés munkáltató általi egyoldalú felmondása esetén olyan felmondási ideje legyen, amelynek az időtartama a munkavállalónak a vállalkozásnál eltöltött szolgálati idejétől függ, és amelynek a célja egy új munkahely keresésének a megkönnyítése.
A jogok és előnyök ezen összessége nem érvényesülne abban az esetben, ha a részmunkaidős szülői szabadság során történő elbocsátáskor a törvényes felmondási idő be nem tartása esetén egy teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló elvesztené az ahhoz való jogát, hogy a neki járó végkielégítést a munkaszerződése alapján járó fizetése alapján határozzák meg.
Így a munkaviszonyból származó jogoknak a szülői szabadság esetén történő korlátozásához vezető nemzeti szabályozás visszatarthatja a munkavállalót attól, hogy ilyen szabadságot vegyen ki, és arra ösztönözheti a munkáltatót, hogy inkább a szülői szabadságon lévő munkavállalókat bocsássa el. Ez közvetlenül ellentétes a szülői szabadságról szóló keretmegállapodás célkitűzésével, amelynek egyik célja a családi élet és a hivatás jobb összeegyeztethetősége.
A Bíróság megállapítja, hogy a szülői szabadságról szóló keretmegállapodással ellentétes az, ha egy határozatlan időre és teljes munkaidőben foglalkoztatott, azonban részmunkaidős szülői szabadságban részesülő munkavállaló munkaszerződésének munkáltató általi, súlyos ok nélküli vagy a törvényes felmondási idő be nem tartásával történő egyoldalú felmondása esetén az e munkavállalónak fizetendő végkielégítést az elbocsátásának időpontjában kapott csökkentett fizetése alapján határozzák meg.
1Az 1997. december 15‑i 97/75/EK tanácsi irányelvvel (HL 1998. L 10. 24. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 263. o.) módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelv (HL L 145., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 285. o.).
