Az Országos Rádió és Televízió Testület 2008. április 29-én egyhangúlag úgy döntött, hogy a műsorszolgáltató (TV2) megsértette a magánszféra sérthetetlenségét, az információs önrendelkezés és az emberi méltóság feltétlen tiszteletének alkotmányos követelményét, ezáltal pedig a Médiatörvény alapelvi rendelkezését. Az ORTT döntésében 30 percre felfüggesztette a műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását.
A műsorszolgáltató a határozatot bíróság előtt megtámadta, az első fokú bíróság a műsorszolgáltató keresetének helyt adott, ám a Fővárosi Ítélőtábla 2009. július 8-án az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és műsorszolgáltató keresetét elutasította.
Az ORTT indokolásában hivatkozik az Alkotmánybíróság 2007-ben kifejtett értelmezésére, mely szerint az ORTT a Médiatörvény 3. § (2) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezés alapján annak megállapítására jogosult, hogy a műsorszolgáltató az emberi jogok tiszteletben tartásával tevékenykedik-e, és az egyes műsorainak témája, jellege, nézőpontja nem sérti-e az emberi jogokban megjelenő alapvető értéket.
Az ORTT Az igazság ára c. műsor tartalmát vizsgálva megállapította, hogy az egyre kínosabb, a magánélet mélyebb rétegeit érintő kérdések, adott esetben a közösség negatív értékítéletével járó válaszok a műsor helyzetében a közönség előtt más érzelmi fiziológiás állapotot idézhetnek elő.
A Fővárosi Ítélőtábla szerint játékosok önálló döntésére, önkéntes választására vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapítás azért nem helytálló, mert függetlenül attól, hogy hozzájárultak a műsorban való szerepléshez, még nem jelenti azt, hogy a műsor nem sérthette meg a médiatörvény 3. §-ának (2) bekezdését.
A műsor résztvevői olyan helyzetbe kerülhetnek, amelyben különleges személyes adataik feletti ellenőrzésük megszűnik, akár még a válasz esetleges megtagadása esetén is (hiszen, miközben pénzért vállalták előzetesen az önfeladást, még a nagy összeget veszni hagyó válaszmegtagadást is a kérdésben megfogalmazott állítás beismerésének fogja tekinteni a néző), ez pedig a személyiség teljes feladása előtti menekülési utakat elzárja. Ez önmagában is összeegyeztethetetlen az emberi méltóság, a magánélet tiszteletben tartásának mindenkire kiterjedő kötelezettségével.
