Viszonylag rövid előkészítés után tette közzé szerdán hivatalos jogszabályi javaslatait az Európai Bizottság a pénzügyi felügyeleti rendszer átfogó reformjára.
Az Európai Rendszerkockázati Tanács és három ágazati (banki, biztosítási és értékpapír-piaci) felügyeleti hatóság felállítását célzó kezdeményezés útja azonban nem ígérkezik teljesen zökkenőmentesnek sem a miniszteri tanácsban, sem az Európai Parlamentben.
A pénzügyi felügyeleti rendszer reformjának kidolgozására a Bizottság szakértői tanácsadói csoportot kért fel a tekintélyes francia bankár, Jacques de Larosière vezetésével. A grémium február 25-én hozta nyilvánosságra javaslatait, amelyek középpontjában a makro- és mikroszintű felügyelet kettéválasztása, a pénzügyi felügyeletek európai rendszerének felállítása állt, amely alapvetően a tagállami szakhatóságok együttműködésére épít.
A De Larosière-féle javaslatokat júniusban támogatásáról biztosította az Európai Tanács. Az állam- és kormányfők jóváhagyták, hogy a jövendőbeli felügyeleti struktúra két fő pilléren nyugodjon: a makroszintű kockázatok előrejelzésére életre hívják az Európai Rendszerkockázati Tanácsot (ESRB), amelynek élén az Európai Központi Bank elnöke áll majd. A nem eurózóna-tag Nagy-Britannia korábban fenntartásokat fogalmazott meg az EKB irányító szerepével kapcsolatban, de később elállt ezektől, miután biztosítékokat kapott arra, hogy az ESRB ajánlásai nem lesznek automatikusan kötelezőek a tagállamokra, jelen esetben a londoni pénzügyi központra, a City-re nézve. (Nem hivatalos értesülések szerint London meggyőzéséhez az is hozzájárult, hogy informális ígéretet kapott: a Rendszerkockázati Tanács elnökhelyettese az angol jegybank vezetője lesz.)
Az új struktúra második pillére az egyes pénzintézetek mikroszintű ellenőrzésére létrehozza a pénzügyi felügyeletek európai rendszerét. Ez egyfajta munkamegosztást és szoros együttműködést jelent a nemzeti felügyeletek és a már meglévő, de a reform során átalakítandó és új jogkörökkel felruházandó három páneurópai struktúra, a banki, a biztosítási és az értékpapír hatóság között. Az Európai Bizottság eredeti elképzelései szerint a nemzeti felügyeletek közötti viták esetén az új európai szintű struktúrák a tagállamokra nézve kötelező erejű döntéseket hozhatnának. Ez azonban ebben a formában elfogadhatatlan volt Nagy-Britannia, Szlovénia és kisebb mértékben Románia és Szlovákia számára. Az akkori megállapodás elfogadta ugyan az európai szintű döntőbíráskodást, ám a britek kérésére azt is leszögezi, hogy erre csak abban az esetben kerülhet sor, ha annak nem lesznek anyagi következményei a tagállamok számára.
Európai, de nem egységes felügyelet
Az állam- és kormányfők felhatalmazásának birtokában az Európai Bizottság szeptember 23-án terjesztette elő hivatalos jogszabályi javaslatait. Ez immár jogi formába öntve is kísérletet tesz az eddigi, nemzeti alapon széttöredezett rendszer hiányosságainak pótlására, amelyek általános vélemény szerint nagyban hozzájárultak a pénzügyi válság kibontakozásához. A most javasolt új rendszer ugyan „európaibbá” tenné a nemzetközi relációban tevékenykedő bankok és biztosítótársaságok felügyeletét, de nem megy el az egységes európai pénzügyi felügyelet felállításáig. Nem kizárt azonban, hogy a tervek szerint már 2010-ben hatályba lépő új rendszer tovább közeledik majd ehhez a modellhez, amikor három év múlva górcső alá veszik a működését.
„A pénzügyi válság egyik oka egy, a makroszintű kockázatokat figyelemmel kísérő testület hiánya volt. Nem volt senki, aki a kollektív magatartás által kiváltott kockázatokra felhívta volna a figyelmet” – indokolta az ESRB létrehozását Joaquín Almunia, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa, aki jelentős áttörésről beszélt a kockázatok kiszűrésében. Az ESRB feladata lesz, hogy beazonosítsa a rendszerszintű kockázatokat, felhívja azokra a figyelmet és ajánlásokkal forduljon az érintett tagállamokhoz vagy tagországok csoportjához.
A központi bankok európai rendszerének fennhatósága alá rendelendő testület – amelynek mind a 27 uniós tagállam jegybankelnökei a tagjai lesznek – ugyanakkor végső soron nem utasíthatja jogilag kötelező módon a kormányokat és a nemzeti hatóságokat ajánlásainak végrehajtására. Mindazonáltal ha egy ország nem ért egyet az ESRB hozzá intézett ajánlásával és nem cselekszik, meg kell indokolnia, miért jár el így. Amennyiben a rendszerkockázati tanácsot nem győzik meg az érvek, a pénzügyminiszteri Tanácsot tájékoztathatja a problémáról. Tehát a kormányokból álló Tanács kollegiális nyomása a végső eszköz, ami jobb belátásra térítheti az ellenszegülő országokat.
