Az Európai Bíróság C-42/07. sz. ügyben hozott ítélete szerint összeegyeztethetőnek tekinthető a szolgáltatásnyújtás szabadságával az a portugál szabályozás, amely megtiltja a BWINHEZ hasonló gazdasági szereplők számára, hogy az Interneten keresztül szerencsejátékokat kínáljanak.
A Bíróságnak a C-42/07. sz. ügyben hozott ítélete – Liga portuguesa de Futebol Profissional (CA/LPFP) és Baw International Ltd kontra Departamento de Jogos da Santa Casa da Misericórdia de Lisboa:
Összeegyeztethetőnek tekinthető a szolgáltatásnyújtás szabadságával az a portugál szabályozás, amely megtiltja a BWINHEZ hasonló gazdasági szereplők számára, hogy az Interneten keresztül szerencsejátékokat kínáljanak.
Tekintettel az Interneten keresztül kínált szerencsejátékokhoz kapcsolódó sajátosságokra a fentihez hasonló szabályozás a bűncselekmények és a csalás elleni küzdelem céljával igazolható.
Annak megelőzése érdekében, hogy a szerencsejátékok Interneten keresztül történő működtetése csalárd célokra vagy bűncselekmények elkövetésére irányuljon, a portugál jogszabályok a több évszázada fennálló, a portugál kormánnyal szoros függőségi viszonyban non profit szervezetként működő Santa Casa da Misericórdia de Lisboa részére biztosítják a sorsolások, lottójátékok és sportfogadások Interneten keresztül történő szervezésének és működtetésének kizárólagos jogát. A szabályozás pénzbírság formájában szankciókat is kilátásba helyezett azokkal szemben, akik az említett kizárólagos jog megsértésével ilyen játékokat szerveznek, vagy reklámoznak.
A gibraltári székhelyű, on-line játékokkal foglalkozó magánvállalkozásként működő Bwint (korábbi nevén: Baw International Ltd), és a Liga Portuguesa de Futebol Profissionalt egyenként 74 500 euró, illetve 75 000 euró összegű pénzbírság megfizetésére kötelezték, mivel szerencsejátékokat kínáltak az Interneten keresztül, és ezeket reklámozták. A Tribunal de Pequena Instância Criminal do Porto – amely előtt a Bwin és a Liga e pénzbírságokat vitatta – arra kíván választ kapni, hogy a portugál szabályozás összeegyeztethető‑e a letelepedés szabadságával, a tőke szabad mozgásával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával.
A Bíróság mindenekelőtt úgy véli, hogy a letelepedés szabadsága és a tőke szabad mozgása a jelen ügyben nem alkalmazandó.
A fenti körülmények között a Bíróság megvizsgálta, hogy ellentétes‑e a szolgáltatásnyújtás szabadságával a portugál szabályozás, amennyiben a Bwinhez hasonló, más tagállamban letelepedett és ott jogszerűen hasonló szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplők számára megtiltja, hogy Portugália területén az Interneten keresztül szerencsejátékokat kínáljanak. Ezen elemzés keretében a Bíróság először is megállapítja, hogy a portugál szabályozás megvalósítja a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását.
A Bíróság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozásait nyomós közérdekek igazolhatják. A szerencsejátékok területének közösségi harmonizációja hiányában ugyanis a tagállamok szabadon állapíthatják meg a szerencsejátékokkal kapcsolatos politikájuk célkitűzéseit, és adott esetben szabadon határozhatják meg a kívánt védelem pontos szintjét. A Bíróság azonban rámutat, hogy a tagállamok által előírható korlátozásoknak meg kell felelniük bizonyos feltételeknek: alkalmasnak kell lenniük az érintett tagállam által elérni kívánt célok megvalósítására, és nem léphetik túl az azok eléréséhez szükséges mértéket. Végül a korlátozásokat mindenképpen hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni.
A portugál szabályozás igazolását illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a bűncselekmények elleni küzdelem Portugália által hivatkozott célja nyomós közérdeknek minősülhet, amely igazolhatja a szerencsejáték-ágazatba tartozó szolgáltatások kínálására felhatalmazott gazdasági szereplőket érintő korlátozásokat. E játékok ugyanis – figyelembe véve a szervezők által megszerezhető összegek nagyságát és a játékosoknak felkínált nyereményeket – bűncselekmények és csalárd cselekmények magas kockázatát rejtik magukban.
A szóban forgó szabályozásnak a fenti cél elérésére való alkalmasságát illetően a Bíróság úgy véli, hogy a szerencsejátékok Interneten keresztül történő működtetésére vonatkozó kizárólagos jogok odaítélése a Santa Casához hasonló, a hatóságok szigorú ellenőrzése alatt álló gazdasági szereplő részére lehetővé teheti e játékok működésének ellenőrzött mederbe történő terelését, és úgy tekinthető, mint amely képes megvédeni a fogyasztókat az üzemeltetők által elkövetett csalásokkal szemben.
A kérdéses rendszer szükségességének vizsgálata kapcsán a Bíróság azon az állásponton van, hogy valamely tagállam joggal tekintheti úgy, hogy azon egyedüli körülmény, hogy valamely, a Bwinhez hasonló gazdasági szereplő jogszerűen kínál az Interneten keresztül az említett ágazatba tartozó szolgáltatásokat a letelepedése szerinti más tagállamban, és hogy főszabály szerint már vonatkoznak rá az utóbbi tagállamban érvényes jogi feltételek és ellenőrzések, nem tekinthető a belföldi fogyasztóknak a csalás és a bűncselekmények veszélyével szembeni védelme megfelelő biztosítékának. Az említett összefüggésben ugyanis a letelepedés helye szerinti tagállam hatóságai a gazdasági szereplők tulajdonságainak és szakmai tisztességének értékelése során nehézségekkel szembesülhetnek.
Ráadásul a fogyasztó és a gazdasági szereplő közötti közvetlen kapcsolat hiánya miatt a Bíróság úgy véli, hogy az Interneten hozzáférhető szerencsejátékok az esetlegesen elkövetett csalások tekintetében eltérő jellegű és megnövekedett jelentőségű veszélyeket hordoznak magukban, mint e játékok hagyományos piacai. Egyébiránt a Bíróság szerint nem kizárt, hogy fennáll annak a veszélye, hogy az a gazdasági szereplő, amely védnöke a fogadásai tárgyát képező egyes sportversenyeknek, valamint az e versenyeken részt vevő bizonyos csapatoknak, olyan helyzetbe kerül, amely lehetővé teszi számára, hogy közvetlenül vagy közvetetten befolyásolja az eredményt, és ily módon növelje nyereségét.
Következésképpen, a szerencsejátékok Interneten keresztül történő hozzáférhetővé tételéhez kapcsolódó sajátosságokra tekintettel a Bíróság úgy ítéli meg, hogy annak megtiltása a Bwinhez hasonló gazdasági szereplők számára, hogy az Interneten keresztül szerencsejátékokat kínáljanak, úgy tekinthető, mint amelyet a csalás és a bűncselekmények elleni küzdelem célja igazol, és ezért összeegyeztethető a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével.
