A Szellemi Tulajdon Világszervezetében (a WIPO-ban) a főigazgató külön munkacsoportot alakított azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg a globális pénzügyi és gazdasági válságnak a szellemi tulajdonra gyakorolt hatását, és tárja fel: milyen szerepet tölthet be a szellemi tulajdon a válság enyhítésében, feloldásában.
E célból a WIPO főigazgatója tanulmányt készíttet arról, hogy a jelenlegi recesszió miként érinti a szellemi tulajdon – azon belül főleg a szabadalmak és a védjegyek – igénybevételét, illetve hasznosulását. A tanulmány összeállítására a müncheni székhelyű Ludwig-Maximilians-Universität két közgazdász professzora, Georg von Graevenitz és Dietmar Harhoff kapott felkérést. Munkájukat két szakaszban végzik el: előzetes jelentésükben a legfontosabb statisztikai adatokból és a korábbi kutatások eredményeiből leszűrhető tanulságokat összegzik, átfogó zárótanulmányukban pedig ökonometriai elemzéssel is szolgálnak. Az előzetes jelentés elkészült; angol nyelvű változata a WIPO honlapján megtekinthető a következő címen:
http://www.wipo.int/meetings/pdocs/en/memberstates/observatory.
Az előzetes jelentés szerzői hangsúlyozottan óvatosságra intenek ugyan az okozati összefüggések és az azokra épülő előrejelzések kezelésében, megelőlegezett következtetéseik mindazonáltal figyelemre méltóak. Az óvatosságot különösképpen indokolja, hogy számos múltbeli gazdasági válság egybeesett a nemzeti vagy a regionális szellemitulajdon-védelmi rendszerek szerkezeti átalakításaival. A szellemi tulajdont érintő és az üzleti viszonyokban bekövetkező kollineáris fejlemények ezért nem feltétlenül adnak teljes és pontos képet a recesszió és a szellemi tulajdont érő hatások közötti okozati kapcsolatról.
A jelentés az elméleti elemzésekből azt szűri le, hogy a konjuktúraciklusok két okból érintik a szellemi tulajdon igénybevételét, hasznosulását: egyrészt elapadnak az iparjogvédelmi oltalom megszerzéséhez és fenntartásához szükséges pénzügyi források, másrészt a válsággal járó bizonytalanság miatt az iparjogvédelmi rendszerek igénybevevői “kivárnak”, elhalasztják a kockázatosabb döntéseiket és csökkentik folyó kiadásaikat.
A jelentés szerzői közelebbről is szemügyre vették azokat a gazdaságtörténeti előzményeket, amikor a gazdasági visszaesés és az iparjogvédelmi folyamatok között ható oksági összefüggés viszonylag „tisztán”, azaz a szellemi tulajdon rendszerében bekövetkező szerkezeti változások „torzító” hatása nélkül érvényesülhetett.
A nagy gazdasági világválság idején az Amerikai Egyesült Államokban drasztikusan – 37 százalékkal – csökkent a szabadalmi bejelentések száma: az 1929. évi 89 969-ről 56 694-re zuhant 1933-ig. Ezt követően az 1929. évi csúcsot csak 1965-ben sikerült meghaladni. Védjegybejelentésekből 1926-ban fogadták a legtöbbet – 21 839-et; 1929 és 1932 között számuk 32,5 százalékkal (18 665-ről 12 601-re) hanyatlott. Az 1926. évi rekordot csak 1945-ben döntötték meg.
A Japánban 1992-t követően kialakuló válság inkább a védjegybejelentéseket érintette: 1997 után két év alatt 40 százalékkal csökkent a számuk. A szabadalmi bejelentéseknél 6 százalékos visszaesést regisztráltak 1992 és 1994 között.
Finnország 1991. évi bank- és pénzügyi válsága a szabadalmi bejelentések mennyiségét 33 százalékkal, a védjegybejelentésekét pedig 23 százalékkal vetette vissza az 1989 és 1993 közötti időszakban.
Az 1998. évi ázsiai pénzügyi válság a koreai szabadalmi bejelentések számában idézett elő 25 százalékos – igaz, csupán átmeneti – csökkenést.
Az előzetes jelentés szerint e gazdaságtörténeti előképek is azt valószínűsítik, hogy a jelenlegi recesszió számottevő visszaesést hoz majd mind a szabadalmi és a védjegybejelentések, mind pedig a fenntartott, illetve megújított oltalmak számában. A hatások súlyossága nagyban függ attól, hogy napjaink globális pénzügyi-gazdasági válsága mennyire húzódik el. A rövid távra korlátozódó recesszió bizonyos mértékig befolyásolhatja a vállalkozások cash-flow helyzetét, de aligha fogja vissza a kutatási-fejlesztési ráfordításokat és az innovációs kibocsátó képességet. Ellenben, ha a válság hosszan eltartana, az nagymértékben érintené a kutatási-fejlesztési beruházásokat és általában az innovációs tevékenységet. Mivel az innováció meghatározó szerepet tölt be a hosszú távú gazdasági növekedésben, a kutatási-fejlesztési ráfordítások visszafogása a hosszabb távú növekedési kilátásokban strukturális megtorpanást, törést idézhet elő. Másfelől, azok a vállalkozások, amelyek a válságos időkben is áldoznak szellemitulajdon-védelmi eszköztárukra, a későbbi fellendülés legnagyobb nyerteseivé válhatnak.
