Az Európai Bíróság C-440/07. P. számú ügyben hozott ítélete hatályon kívül helyezte az Elsőfokú Bíróság ítéletét azon részében, amelyben a Közösséget a Schneider által a Legrand vételárának csökkentése következtében elszenvedett kár megtérítésére kötelezte. A Közösségnek azonban meg kell térítenie a Schneider azon költségeit, amelyek az összefonódás újbóli vizsgálati eljárásában való részvétele kapcsán merültek fel.
A Bíróság C-440/07. P. sz. ügyben hozott ítélete – Bizottság kontra Schneider Electric:
A Bíróság hatályon kívül helyezi az Elsőfokú Bíróság ítéletét azon részében, amelyben a Közösséget a Schneider által a Legrand vételárának csökkentése következtében elszenvedett kár megtérítésére kötelezte.
A Közösségnek azonban meg kell térítenie a Schneider azon költségeit, amelyek az összefonódás újbóli vizsgálati eljárásában való részvétele kapcsán merültek fel.
A Schneider a villamosenergia-elosztás, az ipari ellenőrzés és az automatika ágazatában gyárt és értékesít termékeket és rendszereket, míg a Legrand kisfeszültségű berendezésekhez készült elektromos felszerelések gyártása és eladása területén tevékenykedik. 2001. február 16-án e két francia társaság arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az előbbi társaság részvények nyilvános eljárásban történő cseréje útján (OPE) meg kívánja szerezni az utóbbi társaság egésze feletti irányítást.
Azt követően, hogy az OPE 2001 augusztusában történt befejezésekor a Schneider megszerezte a Legrand részvényeinek 98,7%-át, a Bizottság 2001. október 10-i határozatával [1] az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, azon indokkal, hogy az összefonódás következményeként különböző francia ágazati piacokon jelentősen korlátozódna a hatékony verseny.
Mivel a Schneider olyan összefonódást hajtott végre, amelyet a Bizottság utólag a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított, 2002. január 30-án a Bizottság második határozatot [2] fogadott el, amelyben elrendelte a Legrand és a Schneider 9 hónapos, 2002. november 5-én lejáró határidőn belül végrehajtandó szétválását.
A Schneider megsemmisítés iránti kereset nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz az összeegyeztethetetlenséget kimondó és a szétválást elrendelő határozatok ellen.
Időközben a Bizottság a Schneider és a Legrand szétválására megállapított határidőt 2003. február 5-ig meghosszabbította.
A Schneider előkészítette a Legrand átruházását arra az esetre, ha mindkét megsemmisítés iránti keresetét elutasítanák, és e célból 2002. július 26-án átruházási szerződést kötött a Wendel-KKR konzorciummal, amely szerződést legkésőbb 2002. december 10-én kellett teljesíteni. A szerződés tartalmazott egy kikötést, amelynek értelmében az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozat megsemmisítése esetén a Schneider 180 millió euró bánatpénz fizetése ellenében 2002. december 5-ig elállhat az átruházástól.
Az Elsőfokú Bíróság 2002. október 22-én hozott két ítéletével [3] megsemmisítette az összeegyeztethetetlenséget kimondó és a szétválást elrendelő határozatokat. Az Elsőfokú Bíróság többek között úgy találta, hogy a Bizottság egy eljárási szabálytalanságból kifolyólag megsértette a Schneider védelemhez való jogát.
Ezen ítéleteket követően a Bizottság újraindította a Schneider és Legrand közötti összefonódás ellenőrzési eljárását. A Bizottság arról tájékoztatta a Schneidert, hogy az összefonódás veszélyeztetheti a francia ágazati piacokon érvényesülő versenyt. 2002. december 2-án a Schneider közölte a Bizottsággal, hogy úgy döntött, eladja a Legrand-ot a Wendel-KKR-nek, amely átruházásra 2002. december 10-én került sor, a 2002. július 26-án kötött szerződés értelmében.
2003. október 10-én a Schneider kártérítési keresetet nyújtott be a Bizottság ellen az Elsőfokú Bírósághoz az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozat jogellenessége miatt általa állítólag elszenvedett közel 1,7 milliárd euró kár megtérítés iránt.
2007. július 11-én hozott ítéletével [4] az Elsőfokú Bíróság kizárólag a Schneider által hivatkozott károk némelyike tekintetében ismerte el ez utóbbi kártérítéshez való jogát. Miután megállapította, hogy a Schneider védelemhez való jogának megsértése a jelen esetben magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető jog kellően súlyos megsértésének minősül, az Elsőfokú Bíróság okozati összefüggés fennállását állapította meg az elkövetett hiba és a Schneider által elszenvedett kár két része között. A kár első része a Schneider részéről az összefonódásnak – az Elsőfokú Bíróság 2002. október 22-én kihirdetett megsemmisítési ítéleteit követő – a Bizottság általi újbóli ellenőrzésében való részvétel kapcsán felmerült költségeknek felel meg. A kár második része a vételár azon csökkentésének felel meg, amelybe a Schneider kénytelen volt beleegyezni a Wendel-KKR-rel szemben az átruházás tényleges hatályba lépésének 2002. december 10-ig történő késleltetéséért cserébe. Az Elsőfokú Bíróság ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy ez utóbbi kárt csak kétharmad részében kell megtéríteni, mivel a Schneider saját maga is közrehatott a kárának bekövetkeztében, amikor vállalta az összefonódás összeegyeztethetetlenségét utólagosan kimondó határozat tényleges kockázatát, és a Legrand eszközeinek eladására való kötelezés eshetőségét.
A Bizottság az Elsőfokú Bíróság ezen ítélete ellen annak hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz.
A Bíróság először is helybenhagyja az Elsőfokú Bíróság ítéletét, amennyiben az kötelezte a Közösséget a Schneider részéről az összefonódásnak – a Bizottság két határozata megsemmisítését követő – újbóli ellenőrzésében való részvétel kapcsán felmerült költségeknek megfelelő kár megtérítésére.
A Schneider által a Legrand vételára csökkentésének következtében elszenvedett kárt illetően azonban a Bíróság úgy találta, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen állapította meg a Bizottság hibája és e kár között a közvetlen okozati összefüggés fennállását.
A Bíróság megállapítja, hogy 2002. július 26-án, amikor a Schneider a Legrand átruházásáról szerződést kötött a Wendel-KKR-rel, a Schneidernek a szétválást elrendelő határozat végrehajtása érdekében eladási folyamatot kellett kezdeményeznie.
A Bíróság megjegyzi ugyanakkor, hogy a Bizottság a szétválásra eredetileg 2002. november 5-ében megállapított határidőt 2003. február 5-ig meghosszabbította, illetve hogy az Elsőfokú Bíróság 2002. október 22-i ítéletével – a szerződésben az átruházás megvalósítására megállapított határidőt megelőzően – megsemmisítette az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatot.
E körülmények között a Bíróság megállapítja, hogy a Schneider úgy döntött, hogy nem él az elállás jogával a 2002. december 5-i határidőn belül, és ekképpen hagyta, hogy az átruházás 2002. december 10-én megvalósuljon.
A Bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a hivatkozott kár közvetlen oka a Schneider azon döntése volt, miszerint hagyta, hogy a Legrand átruházása 2002. december 10-én ténylegesen hatályba lépjen, amire semmi sem kötelezte. E következtetést nem kérdőjelezi meg azon körülmény sem, miszerint a Schneider e döntés meghozatalakor azon veszélynek volt kitéve, hogy 180 millió euró bánatpénzt kell fizetnie, e kockázat ugyanis az e vállalkozás által kötött átruházási szerződésből következett.
Következésképpen a Bíróság részlegesen hatályon kívül helyezi az Elsőfokú Bíróság ítéletét abban a részében, amelyben a Közösséget a Schneider részéről a Legrand vételára csökkenésének következtében felmerült kár megtérítésére kötelezte.
***
[1] Az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító, 2001. október 10-i 2004/275/EK bizottsági határozat (HL 2004., L 101., 1. o.).
[2] A vállalkozások szétválását elrendelő, 2002. január 30-i 2004/276/EK bizottsági határozat (HL 2004., L 101., 134. o.).
[3] Az Elsőfokú Bíróság T-310/01. sz. és T-77/02. sz., Schneider Electric kontra Bizottság ügyekben 2002. október 22-én hozott ítéletei (lásd még a 84/02. sz. sajtóközleményt).
[4] Az Elsőfokú Bíróság T-351/03. sz. Schneider Electric kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (lásd még a 48/07. sz. sajtóközleményt).
