Példátlan többséggel (az érvényes szavazatok 86 százalékával) elsőre Jerzy Buzeket választották kedden az EP következő elnökévé. Megbízatás két és fél évre szól, majd – a jelenlegi megállapodások szerint – a szocialista Martin Schultz fogja őt váltani.
Az Európai Parlament történetében nem választottak még akkora többséggel házelnököt, mint most a hajdani lengyel kormányfő, egykori Szolidaritás-vezetőt: 713 szavazatból 644 volt érvényes, ebből jutott 555 Buzekre, míg részben euroszkeptikus kihívója, Eva-Britt Svensson 89 voksot kapott. Az EP első kelet-európai elnökét a szavazás után általános ünneplés övezte, miként a politikai csoportok vezetői is első felszólalásukban meleg szavakkal üdvözölték megválasztását, (jóllehet, az euroszkeptikusok és a függetlenek vezérszónoka „nyugtalanságát” fejezte ki amiatt, hogy a szavazás jelentős részt a nagy pártok megállapodásán is alapult).
Az Európai Néppárt színeiben indult Buzekről előzőleg Schultz sajtóértekezletén kiemelte: történelmi szimbólumnak tekinthető, hogy személyében a hajdani Szolidaritás mozgalom egyik prominens vezetője lehet most az Európai Parlament elnöke. Beszédében maga Buzek is utalt arra, hogy ifjú korában mindig arról álmodozott: ha majd lesz szabad lengyel parlament, annak tagjaként fog dolgozni. „De arra álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer az Európai Parlament elnöke leszek”. Ez is mutatja, mekkorát változott Európa – tette hozzá. Az új házelnök egyúttal kihívói – a svéd Svensson, és korábban a néppárti Mairo Mauro – felé tett gesztussal az utóbbit megnyugtatta, hogy számára is kiemelt jelentőséggel bír az emberi jogok védelme, míg a svéd jelölt „változtatási” törekvéseit azzal igazolta vissza, hogy „minden erejével azon lesz”, hogy elősegítse a Parlamentben folyó munka korszerűsítését. További fontos teendőként említette – immár a megválasztását követő sajtóértekezletén – a parlamenti munka vonzóbbá tételének, és az erről való jobb kommunikációnak szükségét. Kérdésre válaszolva az utóbbi hiányának tudta be a szélsőséges pártok térnyerését is a legutóbbi európai választásokon.
A beiktatáson felszólaló frakcióvezetők közül Guy Verhofstadt, a liberálisok nevében ugyanakkor arra is felhívta Buzek figyelmét, hogy jóllehet, kinevezése most elsöprő többséget élvez, de munkáját akkor végzi majd jól, ha ezt a többséget használja is, és rá támaszkodva valóban élére áll fontos törekvéseknek.
Buzek megválasztásának lehetősége igazából hónapok közbeszéd tárgya volt Brüsszelben és Strasbourgban, elsősorban annak fényében, hogy 2009. évi általános EU-intézményi “posztosztásban” mindenki világosan érezte: legalább az egyik – európai bizottsági, EU-tanácsi, vagy európai parlamenti – vezető helyre mostanra már megérett egy “keleti” kinevezés esedékessége is. És mivel a többi helyen – az Európai Bizottság, vagy az Európai Tanács élén, netán a külpolitikai főmegbízotti székben – továbbra sem látszott esély kelet-európai jelölt befutására, mind nyilvánvalóbbá vált, hogy erre leghamarabb az Európai Parlamentben kerülhet sor. Buze esetében emellett komoly felhajtóerőt jelentett pártjának jó szereplése is a júniusi választáson – 28 képviselővel az egyik legnagyobb nemzeti delegációt alkotják a néppárti frakción belül -, miközben politikai előélete csakúgy, mint immár félévtizedes EP-múltja is megfelelően determinálta a magasabb tisztségbe, (az EP ipari bizottságában dolgozott az előző ciklusban). Jerzy Buzek egyébként 1997-ben volt Lengyelország miniszterelnöke, előzőleg, a 80-as években pedig ellenzéki tevékenysége folytán vált ismertté.
Buzek amúgy nem az első lengyel politikus, akit házelnökségre javasolnak. Öt évvel ezelőtt, a 2004-es európai választás után az akkori liberális frakció Broniszlav Geremeket jelölte EP-elnöknek, aki azonban az érvényes 647 szavaztból 208-at kapott a végül is elnökké választott néppárti Josep Borrell 388 voksához képest.
