A Társaság a Szabadságjogokért és az Eötvös Károly Intézet nemrégiben minden országgyűlési képviselőnek levelet írt azzal a kéréssel, hogy ne támogassák a szólásszabadságnak önmagában a tartalom alapján történő korlátozását formailag lehetővé tevő alkotmánymódosítást. A levélre két országgyűlési képviselő válaszolt.
Pár nappal később e két szervezet az alkotmányozóhoz címzett nyílt levelet is megfogalmazott, amelyhez aláírásukkal nagyon sokan csatlakoztak. Minden egyes aláírást nagyon fontosnak tartunk, mert bizonyítják, hogy vannak még Magyarországon olyanok, akiknek fontos az alkotmányosság és a szabadságjogok. Köszönjük az aláíróknak.
2009. június 29-én az alkotmánymódosítás javaslatát végül elutasította a parlament.
A zárószavazás előtti napokban két országgyűlési képviselő válaszlevelét kaptuk meg. Dr. Perjési Klára egyetértésének adott hangot, Dr. Bárándy Gergely az ellenkezőjének. Az alábbiakban közöljük az országgyűlési képviselőknek írt levelünket, Dr. Bárándy Gergely válaszlevelét és az Eötvös Károly Intézet igazgatójának erre küldött viszontválaszát.
***
Nyílt levél az alkotmányozóhoz
Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosítására készül.
A parlamenti képviselők kétharmados többségének technikai lehetősége van arra, hogy megváltoztassa az Alkotmány szövegét, bármit beleírjon Magyarország legfontosabb jogi dokumentumába – és ezt az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatja felül. Amennyiben a képviselők kétharmada igennel szavaz az alkotmánymódosításra, ezzel megnyitja az utat a gyűlölködő beszéd, az egyes nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságát sértő beszéd, valamint az emberiség elleni cselekmények tagadásának kriminalizálása előtt. Abból azonban, hogy a tervezett büntetőjogi szankció így formailag összhangba hozható az alkotmányszöveggel, nem következik, hogy ez az Alkotmány alapját jelentő értékrenddel is összhangban állna.
A köztársaság intézményei a jelenleg rendelkezésre álló jogi eszközöket sem használják ki. A megfélemlítő masírozások, az uszító beszédek elhangzása, a meleg méltóság menetének megtámadása érdemi jogkövetkezmények nélkül maradtak. Sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem a bíróság nem lép fel hatékonyan az ilyen jellegű bűncselekményekkel szemben. Erre nem az Alkotmány módosítása a megfelelő válasz. A Büntető törvénykönyv izgatási paragrafusa a hatályos Alkotmány keretei közt is pontosítható volna, segítve a következetesebb bírói jogalkalmazást. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a jogi eszközök igénybe vétele csupán segítheti, de nem helyettesíti a demokratikus pártok egyöntetű kiállását az intoleranciával szemben, valamint az intolerancia okainak kiküszöböléséhez szükséges társadalompolitikai lépéseket.
A szólás szabadságát az Alkotmány elismeri, de nem az Alkotmány hozza létre. Az emberi jogok létezésüket nem a parlamenti képviselőknek köszönhetik. Az Alkotmányban csupán jogi megfogalmazást nyernek a tőle függetlenül létező morális elvek, mint az emberi méltóság vagy a szabad véleménynyilvánítás.
A szólást érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védelem illeti meg. Ez azt jelenti, hogy a beszéd addig védett, amíg hatása nem sérti mások jogát. Ezért válik a mások jogait valóban sértő beszéd akkor is büntethetővé, ha kódolt: hiszen nem a tartalma önmagában, hanem az általa kiváltott hatás alapozhatja meg a tilalmat.
Az Országgyűlés asztalára tett alkotmánymódosítási javaslatok áttörik ezt az elvet. Innentől kezdve bármely közlés pusztán a tartalma alapján megfosztható az Alkotmány védelmétől, ha a jogalkotó vagy a jogalkalmazó úgy ítéli meg, hogy hamis, erkölcstelen, sértő vagy felháborító.
Az Alkotmány nem megváltoztathatatlan; olykor valóban szükség van a módosítására, aktuális politikai célok szolgálatában azonban nem szabad hozzányúlni. A javasolt módosítások elfogadása beláthatatlan következményekkel járhat. A szólás szabadsága az alapjogok alkotmányos rendszerébe ágyazódik. Egy-két paragrafus átgondolatlan módosítása az egész rendszert megzavarhatja. Ilyen horderejű változtatásra csak alapos társadalmi és szakmai vita után volna szabad vállalkozni.
Arra kérjük az országgyűlési képviselőket, hogy szavazzanak nemmel az Alkotmány módosítására.
Budapest, 2009. június 22.
Ámon Ada közgazdász, Árvay Orsolya újságíró, Baltay Levente ügyvéd, Bauer Tamás közgazdász, Bayer Judit médiajogász, Chronowski Nóra egyetemi oktató, Csányi Vilmos egyetemi tanár, Cserepes Anna zenész-szervező, Dénes Balázs jogvédő, Fehér Zoltán üzletvezető, Fleck Zoltán jogszociológus, Földes Ádám jogász, Fridli Judit jogvédő, Halmai Gábor egyetemi tanár, Hanák András ügyvéd, Haraszti Miklós az EBESZ médiaszabadság-képviselője, Horkay Hörcher Ferenc eszmetörténész, Juhász Péter kommunikációs szakember, Kis János filozófus, Kováts Virág szociológus, Körtvélyesi András rádiós műsorvezető, Lattmann Tamás nemzetközi jogász, Lőke András újságíró, Menyhárt Leó Dávid, Miklósi Gábor újságíró, Miklósi Zoltán filozófus, Mink András a Beszélő szerkesztője, Navratil Szonja kutató, P. Tóth Tamás kutató, Pelle Andrea jogvédő, Rajk László építész, Rév István történész, Révész Sándor újságíró, Sárosi Péter történész, Simon Attila tanuló, Simon Éva jogász, Somody Bernadette alkotmányjogász, Szabó Máté Dániel alkotmányjogász, Szigeti Tamás jogász, Szöllősi Erzsébet biológus, Takács István Gábor pszichológus, Tálos Lőrinc újságíró, Ungváry Rudolf iró, Vissy Beatrix jogász
A nyílt levélhez az interneten a következő személyek csatlakoztak még:
Ruzsin Annamária, Váradi András, Varga András, Margita Anita, Horváth Attila, Kövesi Ágnes, Szekfű Balázs László, Vendely Barna, Békés Bence, Badacsonyi Daniel, Izsák Dániel, Merker Dávid, Köves Dóri, Fejes László Bagyinszky Ferenc, Dávid Ferenc, Király András, Nagy Fruzsina, Gőbl Gabi, Hájos Csaba, Balla Ilona, Elek Józsa, Rácz József, Juhász Balázs, Gyöngyösi Klári, Kovács Árpád, Novák Krisztina, Hanga László, Kolos Marcell, Majtényi Márta, Nyusztay Máté, Kékesi Miklós, Rácz Misi, Nattán Judit, Farkas Niki, Somogyi Pali, Sós Katalin, Kapronczay Stefánia, Tóth Szabolcs, Kardos Tamás, Redl Viktor, Geresdi Zsolt, Koncz Orsolya, Kovács Andrea, Sánta Szabolcs Miklós, Popele Róbert, Tóth Szabolcs, Károlyi Laszló, Gerebecz Nándor, Debreceni Krisztina, Varga Szabolcs, Polgár Andrea, Hideg Gergely, Garai Péter, Márkus Anikó, Dojcsák Dalma, Varga Tamás, Soós Zoltán, Bader Csilla, Tomasovics Attila, Kozma Veronika, Nagy Balázs, Holics Tamás, Tóth Pál, Feró Dalma, Hevesi Nándor, Falus Dániel, Merit Ulvik, Székely Áron, Both Ágnes, Balázs Anikó, Makra Dániel, Kádar Tibor, Dávid Ferenc, Kovács Árpád, Halmops Ádám, Petri Gábor, Máj Tamás, Fülöp Gábor, Varga Máté, Fekete Norbert, Vasvári Zoltán, Vigh István, Pásztor Dávid, Horváth Ákos, Manninger Ádám, Faludi Péter, Lukács Bence, Reiner Roland, Biró Jenő Bálint, Kiss Ákos, Tóth Ákos Károly, Margita Anita, Bársony Viktória, Fodor János, Németh István, Kovács László,Hell István, Pásztor Emese, Deák Sándor, Dobos Balázs, Szabó István, Büki Péter, Dr. Huszák Gábor, Gohér Attila, Szentpéteri Róbert, Vödrös Emese, Orosz Szilárd, Salakta Ernő, Lipcsei Lóránt, Barna Simon, Jobbágy István, Kemény Péter, Szabó Sándor, Francsics Lili
***
Dr. Bárándy Gergely részére
Tisztelt Képviselő Úr!
Az Országgyűlés, benne az Ön frakciója is a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosítására készül (T/9584. számú törvényjavaslat).
A parlamenti képviselők kétharmados többségének technikai lehetősége van arra, hogy megváltoztassa az Alkotmány szövegét, bármit beleírjon Magyarország legfontosabb jogi dokumentumába – és ezt az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatja felül. Önnek lehetősége van igennel szavazni az alkotmánymódosításra, és ezzel megnyitni az utat a gyűlölködő beszéd és az emberiség elleni cselekmények tagadásának kriminalizálása előtt. Abból azonban, hogy a tervezett büntetőjogi szankció így formailag összhangba hozható az alkotmányszöveggel, nem következik, hogy ez az Alkotmány alapját jelentő értékrenddel is összhangban állna.
A tervezett módosítás mögött húzódó szándék megvalósításához, a rasszizmus, az antiszemitizmus és a gyűlölködés visszaszorításához nem visz közelebb, ha az Alkotmányban lehetőséget teremtenek a kriminalizálásra. Ez a probléma sokkal inkább társadalompolitikai eszközökkel és a bírói jogalkalmazás megváltoztatásával, illetve esetleg a jelenlegi uszítás-bűncselekmény tényleges alkalmazását szolgáló büntető törvénykönyv-pontosítással oldható meg. Bizonyos beszédek betiltása nem képes ilyen súlyos társadalmi problémákra választ adni.
A szólás szabadságát az Alkotmány biztosítja, de nem az hozza létre. Az emberi jogok létezésüket nem a parlamenti képviselőknek köszönhetik. Az Alkotmányban csupán jogi megfogalmazást nyernek a tőle függetlenül létező morális elvek, mint az emberi méltóság vagy a szabad véleménynyilvánítás.
A beszéd tartalomsemleges védelmet élvez: a szólást annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védelem illeti meg. Ezt azt jelenti, hogy a szólás – legyen az a látszólag legártatlanabb beszéd – addig védett, amíg annak hatása nem sérti mások jogát. Éppen ez alapozza meg, hogy a mások jogait valóban sértő, kódolt beszéd is büntethető legyen, hiszen nem az egyes tartalmak, hanem a beszéd által kiváltott hatás alapozhatja meg a tilalmat. Az előterjesztők az alkotmánymódosítással nem pusztán az Alkotmány szövegét akarják megváltoztatni, hanem áttörik a szólás szabadságának egyik legfontosabb elvét, a tartalomsemleges védelmet – innentől kezdve minden egyes beszéd esetén mérlegelés tárgya lehet, hogy a parlament kétharmada szerint annak tartalma még érdemes-e az Alkotmány védelmére.
Az aktuális politikai célok szolgálatában kialakított alkotmányszöveg könnyen ellentétbe kerülhet a Magyar Köztársaság alkotmányos alapjogi értékrendjével és rendszerével. A szólás szabadsága nem kizárólag az Alkotmányban foglalt mondatokat, hanem azok mögöttes tartalmát és elvi alapját is jelenti. Az Alkotmány módosítását korlátok közé szorítja, hogy az általa közvetített – de nem általa alkotott, csupán jogi normává alakított – értékekkel nem kerülhet ellentétbe. A formailag alkotmányossá tett szabályozás ezért tartalmilag sérthet alkotmányos értéket.
A köztársaság húsz éves Alkotmánya szorulhat módosításra. Az alkotmányosság fokmérője azonban, hogy a módosítást aktuálpolitikai szándékok motiválják-e, vagy pedig megelőzi azt a nyilvánosság előtt zajló érdemi, szakmai vita, a pro és kontra érvek valódi megmérettetése, amiből kiderül, hogy az Alkotmány módosítására valóban szükség van-e.
Mindezek alapján arra kérjük Önt, hogy addig ne döntsön az Alkotmány sorsáról, amíg hosszabb, az érzelmi, aktuálpolitikai érvek helyett a szakmai megfontolásoknak is teret engedő vitában nem kristályosodtak ki az érvek. Kérjük Önt, hogy az Alkotmány módosítása helyett a társadalmi problémákat megoldó jogalkotásban gondolkodjon, és nemmel szavazzon az Alkotmány e módosítására.
Budapest, 2009. június 16.
Dénes Balázs
A Társaság a Szabadságjogokért elnöke
Szabó Máté Dániel
Az Eötvös Károly Intézet igazgatója
***
Dr. Bárándy Gergely országgyűlési képviselő részére
Tisztelt Képviselő Úr!
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy az általunk felvetett alkotmányjogi és társadalompolitikai érvek nem győzték meg. Levelünk célja azonban nemcsak az Alkotmány módosításának megakadályozása volt – és nyilván nem is mi akadályoztuk azt meg –, hanem egyúttal az is, hogy felhívjuk a képviselők figyelmét azokra az indokokra és érvekre, amelyek bennünket a fenti alkotmánymódosítás elutasítására késztettek, és amelyek fel sem merültek az alkotmánymódosítás vitájában.
Így elsősorban arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy az Alkotmány szövege egy meghatározott és körülhatárolható morális elveken alapuló, viszonylag állandó értékrendet tükröző normatív dokumentum. Ez az értékrend olyan koherens rendszert alkot, amelynek elemei egymással összefüggenek. Az alapjogok rendszerében a szólásszabadság egyik alapját a tartalomsemlegesség elve képezi, és ha ezt az elvet kihúzzák a szólásszabadság alól, azzal megbomlik az alapjogi szabályok mögött létező elvek rendszere, belső összhangja. Az Alkotmány nem megváltoztathatatlan jogi norma, de nem módosítható minden olyan esetben, amikor a jogalkotó társadalmi felháborodást észlel. Változtatás esetén az Alkotmány értékelveinek, illetve a belső rendszerének, kohéziójának továbbra is fenn kell maradnia.
Ezeket az érveket fogalmaztuk meg röviden az országgyűlési képviselőknek eljuttatott levelünkben, Ön ezeket az érveket unos-untalan ismételtnek és idejétmúltnak nevezi. A parlamenti képviselők felszólalásaiból és a benyújtott szövegjavaslatokból azonban számunkra az tűnt ki, hogy számos képviselő alkotmányfelfogásában az alapvető jogok az Alkotmányból erednek, azokat az alkotmányozó adja, és nem csupán elismeri és védi. Az ezzel ellentétes érvek lehet, hogy az Ön számára unalmasak, ám ismeretének és interiorizálásának jelét egyáltalán nem láttuk a vitában.
Válaszlevelében azt írja, csak az Ön tudományos cikkeivel „azonos színvonalon”, szakmai vitában hajlandó velünk részt venni, míg a mi érveinket nem elmélyültnek minősíti és hiányolja szakmai jellegüket. Erre az Eötvös Károly Intézet nevében nem kívánok annak ismertetésével válaszolni, hogy az intézet munkatársai és szakértői egyébként milyen tudományos munkát végeznek, különösen nem szeretném sommásan minősíteni az Ön elméleti munkáit. Mindazonáltal szíves figyelmébe ajánlom a Tézisek a szólásszabadság védelmében címmel az Élet és Irodalom 2009. április 24-i számában közzétett tanulmányunkat. Ebben az írásban kifejtjük, hogy a rasszizmus, az antiszemitizmus és a gyűlölködés visszaszorításának melyek az alkotmányosan támogatható eszközei. Véleményünk szerint társadalmi problémát csak társadalompolitikai úton lehetséges megoldani, így a gyűlölködés további kriminalizálása bár sokak szemében szükségszerű, de alapvetően alacsony hatásfokú megoldás. A politika aktorai akkor lesznek képesek a gyűlölködés elleni hatékony fellépésre, ha elfogadják, hogy a szélsőséges gondolatokat vallókat nem büntetőjogi eszközökkel kell megfékezni, hanem ehelyett őket marginalizálni, a politikai erőtér perifériájára kell szorítani.
A Tézisek megfogalmazására az indított bennünket, hogy tapasztalataink szerint az értelmiség szólásszabadsággal, illetve gyűlölködő beszéddel kapcsolatos vitáiban is egyre inkább demagóg érvek jelentek meg, egy-egy szólás megengedhetőségéről sokszor érzelmi alapon formálnak véleményt, a vitában éppen az adott célt szolgáló érvet előkapva, függetlenül attól, hogy az általános érvként is megállná-e a helyét. Szembesülhettünk azzal is, hogy sokan már-már minden társadalmi probléma okozójának a szólásszabadságot tartják – sokszor alapozva ezt a szólásszabadsággal kapcsolatban legendává vált különböző tévhitekre. A Tézisek megfogalmazásával éppen az volt a célunk, hogy hozzájáruljunk ezeknek a vitáknak a racionálisabb és megalapozottabb mederbe tereléséhez. Olyan álláspontot fogalmaztunk meg, amely egybefűzi a filozófiai, jogi és szociológiai érveket, megfontolásokat is, rámutatva ezek kapcsolódási pontjaira, és mindezt szándékaink szerint közérthető stílusban tettük.
Mint közpolitikai intézet, ilyen, nyilvánosság előtti szakmai vitákban veszünk részt, és ezzel kívánunk hatást gyakorolni az Országgyűlésben zajló politikai viták alakulására. Az intézet munkatársai és szakértői a tudományos minőségükben természetesen tudományos közlemények útján vitatkoznak. A tudományos vita ugyanakkor nem válthatja ki az alkotmányos intézményrendszer demokratikus működését, egy alkotmánymódosításról a parlamenti plénumon zajló vitát, és az érveknek az azt megelőző nyilvános szakmai megmérettetését. Levelünkkel pedig egyértelműen erre a vitára kívántunk hatást gyakorolni.
Válaszlevelének egy mondatában arra kér bennünket, tiszteljük meg azzal, hogy az Ön számára unalmas érveinkkel a jövőben nem keressük meg. Országgyűlési képviselői megbízatásának súlyos félreértéséről árulkodik az, ha a Magyar Köztársaság bármely polgárától, vagy bármely Magyarországon működő szervezettől ilyet kér.
Remélem, hogy együttműködésünk valóban elvezet a közérdek szolgálatához, amely meggyőződésem szerint csak az egyéni jogok és az alkotmányosság tiszteletben tartásán keresztül valósulhat meg.
Budapest, 2009. június 30.
Üdvözlettel:
Szabó Máté Dániel
az Eötvös Károly Intézet igazgatója
