A 2009 március 15-i események vizsgálata során az ombudsman több olyan visszásságot is feltárt, amelyek közül egyesekre már egy évvel ezelőtt is felhívta a figyelmet. Mivel a 2009. március 15-i közterületi rendezvényekről szóló híradások alapján több alapvető joggal összefüggő visszásság gyanúja felmerült, az ombudsman – hivatalból, valamint közel húsz panasz alapján – vizsgálatot folytatott.
Szabó Máté ismét rámutatott, hogy az állam, vagy az állam képviseletében eljáró személy a gyülekezési jog alanya sem lehet. Fogalmilag tehát kizárt, hogy az állam vagy önkormányzat nevében a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényt lehessen szervezni. Ez pedig azt jelenti, hogy azokon – “más gyülekezési jogának gyakorlása” hiányában – nem követhető el “az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése” szabálysértés.
Az ombudsman szerint a Kossuth téren az adott körülmények között objektíve lehetőség lett volna arra, hogy a különböző véleményt megfogalmazó személyeket egymástól megfelelő távolságban helyezzék el, így biztosítva a véleménynyilvánítási szabadságuk érvényesülését.
Szabó Máté ugyanakkor rámutatott, hogy a rendőrség több esetben is a törvényben nem ismert okra hivatkozva tiltott meg gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvényeket.
A rendőrségi törvény szerint a rendőrség mérlegelési jogkörében döntött a budapesti Kossuth téren bekiabáló személyek előállításáról. A személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésnek azonban mindenkor meg kell felelnie a szükségesség és arányosság követelményének. Az előállítás szükségességével kapcsolatban kétséget ébreszt, hogy a videofelvételek szerint az intézkedő rendőri csoport tagjai sem voltak tisztában azzal, hogy a kialakult csetepaté résztvevői közül kit kellett kiemelni.
Az ombudsman rámutatott, hogy a rendőri fellépésnek arányban kell állnia az intézkedés törvényes céljával. Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményessége mellett az érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár. A konkrét esetben tehát mérlegelni kellett volna, hogy valóban az elfogás és előállítás ez az eszköz, illetve a gyanú alapján, megfelelő dokumentálás mellett megfelelően lefolytatható-e egy szabálysértési eljárás. A vizsgált esetben az intézkedés nem felelt meg az arányosság követelményének, az előállítást pedig inkább egyfajta megelőlegezett büntetésként, semmint az eljárás sikerét biztosítani hivatott kényszerítő eszközként alkalmazták.
A biztos munkatársai az elmúlt egy év során számtalan előállítást vizsgáltak, azonban az előállítottak korábban egyetlen esetben sem számoltak be arról, hogy meztelenre vetkőztették, és különböző gyakorlatok elvégzésére kötelezték volna őket. Az előállítás szabályai nem rendelkeznek arról, hogy az elhelyezést megelőzően meztelenre vetkőztetéssel járó ellenőrzést is le kellene folytatni. Ilyen eljárásra csak a bűnügyi, a szabálysértési, a közbiztonsági őrizetes, az előzetesen letartóztatott, valamint az elítélt és a szabálysértési elzárást töltő befogadásakor kerülhet sor. 2009. március 15-én az előállítások helyszíne ugyan egyébként rendőrségi fogdaként működő épület volt, azonban a legelemibb gondossággal egyszerűen megállapítható lett volna, hogy ebben az esetben nem a fogvatartottak befogadására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az ombudsman a strasbourgi joggyakorlatra is hivatkozva megállapította, hogy a rendőrség eljárása – az előállítottak levetkőztetése miatt – szemben állt az embertelen és megalázó bánásmód tilalmával.
Az intézkedés alá vont személyek nyilatkozatai nem rekonstruálhatók, ezért a biztos nem tisztázhatta megnyugtatóan, hogy minden esetben érvényesült-e az érintettek védelemhez való joga.
Szabó Máté szerint komoly alkotmányos aggályokat vet fel az a gyakorlat, hogy egyes állami vagy önkormányzati rendezvények biztosítását az állam a rendőrség helyett személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytató, úgynevezett őrző-védő magánvállalkozásokra bízza – mert ezek csak a szerződéses kötelezettségeiket teljesítik és velük kapcsolatban nem érvényesíthetők a rendőri intézkedések megítélésére vonatkozó alapelvek.
Az országgyűlési biztos az alapvető jogokkal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez, valamint az országos rendőrfőkapitányhoz fordult.
