Az Európai Bíróság ítélete szerint a szállító nem teljesítése esetén a fogyasztónak joga van a hitelszerződés felbontására és a hitelezőnek már befizetett összeg visszatéríttetésére.
A Bíróság C‑509/07. sz. ügyben hozott ítélete – Luigi Scarpelli kontra NEOS Banca SpA:
Nem elengedhetetlen az eladó és a hitelező közötti kizárólagossági viszony fennállása.
A fogyasztói hitelről szóló irányelv [1] egyrészt jogot biztosít a fogyasztó számára arra, hogy az árut vagy szolgáltatást nyújtó fél nem teljesítése vagy hibás teljesítése esetén keresetet indítson a hitelező ellen, másrészt e jogot számos feltételhez köti, melyek között szerepel a hitelező és a szállító közötti kizárólagossági viszony fennállása is.
L. Scarpelli 2003‑ban gépjárművet vásárolt, és az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg aláírt egy – az eladótól származó – formanyomtatványt is, amelyben hitelért folyamodott a NEOS Bancához. Miután kifizetett az eladónak 10 000 eurót és felvett 19 130 euró kölcsönt, L. Scarpelli havi 402 eurót kezdett törleszteni a banknak. 24 havi részlet, vagyis a 130 euró közvetítői jutalékon felül 9 648 euró kifizetését követően a gépjárművet még mindig nem szállították le. Emiatt L. Scarpelli felfüggesztette a részletek törlesztését, ellentmondással élt a banktól származó, a fennmaradó összegre, vagyis közel 15 000 euró megfizetésére felszólító fizetési meghagyással szemben, és a már befizetett összeg megtérítését követelte.
A Tribunale di Bergamo azzal a kérdéssel fordult a Bírósághoz, hogy szükséges‑e a szállító és a hitelező közötti kizárólagossági megállapodás fennállása ahhoz, hogy a fogyasztó az eladót terhelő kötelezettségek nem teljesítése esetén pert indíthasson a hitelezővel szemben, és kérhesse a hitelszerződés felbontását, valamint a már befizetett összeg megtérítését.
A Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az irányelv elfogadásának kettős célja volt: egyrészt a fogyasztói hitelek közös piacának megteremtése, másrészt az ilyen hiteleket felvevő fogyasztók védelme.
Ezután az irányelv minimális szintű harmonizációt ír elő a fogyasztói hitelekre vonatkozóan. A tagállamok tehát szabadon elfogadhatnak a fogyasztók számára kedvezőbb szabályozást is, akiknek a hitelezővel szemben a szokásos szerződéses jogosultságokhoz képest szélesebb jogosultsággal kellene rendelkezniük.
A fogyasztó hitelezővel szembeni mindenfajta jogorvoslati jogának alávetése az e hitelező és a szállító közötti kizárólagossági megállapodás fennállására vonatkozó feltételnek az irányelv célkitűzésébe ütközne, amely célkitűzés elsősorban a fogyasztó, mint a gyengébb szerződő fél védelmére irányul.
Abban az esetben, ha a nemzeti jogi szabályozás biztosítja a fogyasztó számára azt a lehetőséget, hogy a hitelező ellen forduljon a hitelszerződés felbontása és a már befizetett összeg megtérítése érdekében, az irányelv nem követeli meg további feltétel, vagyis az eladó és a hitelező közötti kizárólagossági viszony fennállását.
Ezzel szemben e feltétel teljesülése megkövetelhető más, a szerződésekre vonatkozó nemzeti rendelkezésekben nem szereplő jogok érvényesítése céljából, mint amilyen a szállító hibájából bekövetkezett károk megtérítéséhez való jog.
A Bíróság tehát megállapítja, hogy a szállító és a hitelező közötti megállapodás fennállása, amelynek alapján a hitelt kizárólag e hitelező bocsátja e szállító ügyfeleinek rendelkezésére, nem szükséges feltétele annak, hogy ezen ügyfeleket a szállító nem teljesítése esetén megillesse a hitelezővel szembeni perindítási jog, amellyel élve követelhetik a hitelszerződés felbontását és a hitelezőnek fizetett összegek ebből következő visszatérítését.
***
[1] A fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1986. december 22‑i 87/102/EGK tanácsi irányelv (HL 1987. L 42., 48. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 326. o.), és különösen annak 11. cikke.
