Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok gyanúját veti fel, hogy Magyarországon olyan személyek is végezhetnek pszichológiai tanácsadást és terápiát, akik nem rendelkeznek pszichológusi oklevéllel – állapította meg Szabó Máté.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Magyar Pszichológiai Társaság panasza nyomán indított vizsgálatot a probléma hátterének feltárása érdekében. Az egészségügyi miniszter válasza szerint a hatályos jogi szabályozás a kérdést megfelelően rendezi.
A Magyar Pszichológiai Társaság panaszt tett az állampolgári jogok országgyűlési biztosánál, sérelmezve, hogy gyakorlatilag szakmai ellenőrzés nélkül, szabadon működnek Magyarországon a “spirituális pszichológiai tanácsadók”, “lélekgyógyászok”, néhány hetes, legfeljebb pár hónapos mandalaoktatásban, illetve csakra- vagy tantraoktatásban részesült “alap-, közép- vagy felsőfokú pszichoterapeuták”. E tanfolyamok felnőttképzés keretében, az akkreditációs eljárás után szabadon indíthatók.
A pszichológiai tanácsadás, illetve a pszichoterápia gyakorlása azonban alapos szakmai felkészültséget igénylő tevékenység, amely egyetemi tanulmányokat, majd erre ráépülve bizonyos esetekben több éves szakképzést és terapeutaképzést feltételez. A megfelelő hozzáértés és gyakorlat nélküli terápia vagy tanácsadás a kliensek lelki egészségét veszélyeztetheti.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az egészségügyi miniszterhez fordult, aki úgy válaszolt, hogy az egészségügyi tárca illetékességi körébe kizárólag azok a pszichológusok tartoznak, akik az egészségügyi ellátórendszer keretében végzik tevékenységüket. E dolgozók jogi helyzete és az egészségügyben irányadó feltételek köre rendezett.
Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a probléma ennél komplexebb megközelítést igényel, elsősorban annak érdekében, hogy egészségügyi intézményeken kívül is érvényesüljenek a szakmaiság alapkövetelményei. A biztos rendelkezésére álló információk arra engednek következtetni, hogy a pszichológus szakma képviselői több tekintetben is hiányos jogi szabályozás keretei között dolgoznak. Nincs olyan szakmára vonatkozó átfogó szabályozás, mint például az egészségügyben foglalkoztatott orvosok, illetve szakdolgozók esetében. Nincs továbbá kötelező tagsággal működő kamara, amely szintén felléphetne az érdekvédelem és a megfelelő színvonalú tevékenység biztosításáért. A problémák teljes körű feltárása és megnyugtató rendezése érdekében indított vizsgálatát ezért az ombudsman folytatja.
