Európai szintre emelné a hitelminősítők tervezett kötelező regisztrációját és felügyeletét az Európai Parlament gazdasági és pénzügyi bizottsága. Már meg is kezdődtek az egyeztetések, hogy ezt a tervet össze lehessen hangolni a Tanács némileg eltérő álláspontjával.
Az EP gazdasági és pénzügyi bizottsága március 23-án 21 igen szavazattal, 7 ellenében és 4 tartózkodás mellett elfogadta a hitelminősítő intézetek ellenőrzésének szigorítását célzó európai bizottsági irányelv-tervezetet. A képviselők azonban néhány ponton módosították az eredeti előterjesztést, amelyről a Tanács már megállapodott. A téma parlamenti jelentéstevője, Jean-Paul Gauzes francia néppárti honatya reményét fejezte ki, hogy sikerül megállapodni a Tanáccsal az eltérésekről – feltéve, hogy a szakbizottságban elfogadott szöveg lesz az EP egészének is az álláspontja. Ez vélhetően az áprilisi plenáris ülésen derül ki, annak napirendjén szerepel a Gauzes-jelentés elfogadása. A néppárti képviselő mindazonáltal már most hangsúlyozta, hogy a szakbizottságban széles körű egyetértés alakult ki a tervezett módosításokról.
Ezek értelmében nem a tagállami értékpapír-felügyeletekre bíznák a hitelminősítők tervezett kötelező regisztrációját és felügyeletét, hanem az Európai Értékpapír-felügyeletek Bizottságára (Committee of European Securities Regulators, CESR), amelyben a tagállamok illetékes szervei képviseltetik magukat. A CESR egységes szabályok és eljárásrend szerint végezné a hitelminősítők bejegyzését és tevékenységük felügyeletét. Jogosítványt kapna a tevékenységi engedély visszavonására is arra az esetre, ha valamely hitelminősítő nem teljesíti az előírásokat. A CESR folyamatosan értékelné a hitelminősítők múltbéli teljesítményét és erről rendszeres időközönként jelentéseket tenne közzé.
A hitelminősítők a globális pénzügyi válság tavaly őszi felerősödése idején kerültek a pénzügyi jogalkotás érdeklődésének középpontjába. Általánossá vált ugyanis az a nézet, hogy súlyos hibát követtek el, amikor nem figyelmeztettek előre a különféle strukturált értékpapírok (a sokat emlegetett innovatív pénzpiaci termékek) kockázati szintjének megemelkedésére. Ahogy a pénzügyi szolgáltatásokért felelős uniós biztos, Charlie McCreevy fogalmazott: „nem tudták kiszimatolni, hogy valami rohad a pénzügyi rendszerben”. Túlságosan jó besorolást adtak a legutolsó pillanatig olyan – az amerikai jelzálogpiachoz kapcsolódó – értékpapírokra, amelyek aztán hirtelen teljesen elveszítették értéküket.
Általános vélemények szerint a szakma egészének kudarcát részben az okozta, hogy a piaci önszabályozás csődöt mondott. Sokan rámutattak a hitelminősítők által alkalmazott üzleti modellben rejlő érdekkonfliktusra: az intézetektől maguk a kibocsátók rendelik meg egy-egy értékpapír besorolásának elvégzését, tehát ők fizetnek, nem a befektetők. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy a hitelminősítések jobbak lesznek az objektíven indokoltnál, hiszen a cégek szeretnének legközelebb is megrendelést kapni az adott kibocsátótól.
