Az Országgyűlés 216 igen szavazattal, 151 ellenében fogadta el hétfőn a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely korlátozza a bankok egyoldalú szerződésmódosítását.
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2008. november végén kezdeményezte a pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségeinek korlátozását, mivel úgy találták, hogy sok esetben szerződéses aszimmetria érvényesül az ügyfelek kárára.
Egyoldalú szerződésmódosítás esetén a pénzügyi szolgáltatók kikötik, hogy módosíthatják a szerződéseket, amennyiben bizonyos feltételek – például a refinanszírozási kamatlábak, pénzpiaci indexek, jegybanki alapkamat – változnak. A GVH szerint ez teljesen racionális, ám meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy amikor a bankok ezt a jogot gyakorolják, teljes kontroll legyen felettük, és az ügyfeleknek adott esetben lehetőségük legyen szolgáltatót váltani.
Ez a kontroll azonban a versenyhivatal szerint nem minden esetben működik megfelelően.
Gyengíti például a hitelintézeti törvény által jelenleg előírt mindössze 15 napos értesítési határidő, amelyen belül a banknak tájékoztatnia kell ügyfelét az annak számára kedvezőtlen szerződésmódosításról. A GVH szerint ez túl rövid “reakcióidőt” hagy az ügyfeleknek.
További anomáliát jelent a magas költség, amely az ügyfelet terheli, ha pénzügyi szolgáltatót vált. Ez a GVH számításai szerint jelzáloghitelek esetében a hitel értékének legalább 4 százaléka, személyi kölcsönök esetében pedig csupán a kilépési költség is a hitel értékének 4-10 százalékára rúghat. A magas kilépési díjak azt eredményezhetik, hogy a pénzintézet képes árdiszkriminációt alkalmazni leszerződött ügyfeleivel szemben – érvelt a GVH.
Felcsuti Péter, a Magyar Bankszövetség elnöke decemberben elismerte, hogy vannak olyan szerződéses feltételek, amelyek jobban védik a bankot, mint a fogyasztót. Hozzátette azonban, hogy vannak olyan klauzulák is, amelyek a fogyasztók érdekeit óvják. Úgy vélekedett, hogy a GVH figyelmen kívül hagyja, hogy a bankok nem saját pénzüket kockáztatják, hanem a betétesek pénzét helyezik ki, s az egyoldalú szerződésmódosítással az ő érdekeiket is védik.
A kormány a törvényjavaslatot 2008 decemberében nyújtotta be a parlamentnek.
Az ügy akkor került a belpolitika homlokterébe, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2009. február 2-án egy nyilatkozatában kijelentette, hogy a magyarországi bankok túl széles körben élnek az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével, ezért a szabályozást szigorítani kell ezen a téren. “A
bankok ugyanis ebből a szempontból túl erősek, az ügyfelek pedig túl gyengék” – hangsúlyozta.
Február 10-én a Magyar Bankszövetség vezető jogtanácsosa, Osváth Piroska úgy nyilatkozott, hogy a szervezet egyetért a GVH ajánlatainak egy részével, az egyoldalú szerződésmódosítást illetően azonban attól tart, hogy ha túlságosan rugalmatlan szabályozás születik, megemelkednek az induló hitelköltségek. Megalapozatlannak tartotta azt az állítást, hogy a fogyasztóknak nincs lehetőségük felülvizsgálni döntésüket, s szerinte a hitelváltás díja csupán töredéke a GVH által számított 4-10 százaléknak.
A benyújtott törvénymódosítás 60 napra növelné a jelenleg 15 napos értesítési határidőt, valamint kikötné, hogy a pénzintézetnek a változtatás hatálybalépése előtt legalább 40 nappal a hirdetmény mellett közvetlen módon is értesítenie kell ügyfelét. Az ügyfél eztán a szerződésmódosítás hatályba lépéséig ingyenesen felmondhatja a szerződést. A módosításra a banknak csak az eredeti szerződésben egyértelműen megnevezett esetekben van lehetősége, és ennek bizonyítása vitás esetben a bankot terheli. Végül a törvényjavaslat kiköti, hogy a szerződés nem módosítható egyoldalúan új díj bevezetésével.
