A 2009. március 23–27., valamint március 30. – április 3. munkaheteken a sertésimport jogellenes korlátozása, a férfiak hátrányos megkülönböztetése,a hulladékszállítás, a bankpiac versenykorlátozó megállapodásai, a közösségi védjegyek, az erőfölénnyel való visszaélés, valamint a fogyasztói szerződések kérdéskörökkel kapcsolatos ügyek is terítékre kerülnek az Európai Bíróság munkarendjében.
A március 23-tól március 27-ig tartó munkahét
Bíróság
2009. március 24., kedd
C-445/06 Danske Slagterier – Ítélethirdetés
[Mezőgazdaság – Sertésimport jogellenes korlátozása – A tagállamok kártérítési felelőssége a közösségi jog megsértéséért – A kártérítési igény elévülése]
A Danske Slagterier, a dán sertéstenyésztők és vágóhidak szakmai érdekképviseleti szövetkezete mintegy 280 millió német márka összegű kártérítés megfizetését követeli Németországtól. A szövetkezet tagjait azért érte az említett nagyságú károsodás, mert Németország 1993 és 1999 között jogtalanul megtiltotta a nem kasztrált kan disznók húsának behozatalát, amely termék előállítására a dán termelők a 90-es évek elején specializálódtak. Az Európai Bíróság egy Németország ellen indított kötelezettségszegési eljárás keretében e tekintetben már 1998-ban megállapította, hogy az érintett hústerméket annak ellenére nem szabadott volna fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítani, hogy annak a sertéshús kanszagáért felelős androsztenonhormon-tartalma átlépett egy a német jogalkotó által meghatározott szintet. A jelen ügyben felmerült kérdés az, hogy kell-e Németországnak a közösségi jog megsértéséért kártérítést is fizetnie? Egy kölni bíróság a dán termelők kérelmének megfelelő ítéletet hozott, amely ellen Németország felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesgerichtshofhoz. A német felsőbíróság a kártérítési kötelezettség megalapozásával és elévülésével kapcsolatban tett fel előzetes döntéshozatali eljárás keretében kérdéseket az Európai Bíróságnak.
Trstenjak főtanácsnok 2008. szeptember 4-én megtett indítványában úgy vélte, hogy amennyiben az 1998-as ítéletben megállapított jogsértő magatartás egyben az áruk szabad mozgása elvét is sérti, úgy a jogsértésért Németország kártérítési felelősséggel tartozik. A főtanácsnok szerint nem ellentétes a közösségi joggal egy olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a kártérítési igény elévülését nem szakítja félbe egy a tagállam ellen a károkozáshoz vezető jogsértő magatartás tárgyában kezdeményezett kötelezettségszegési eljárás megindítása, és amely alapján az elévülés a kötelezettségszegési eljárás tartama alatt is folytatódik.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. szeptember 4.
2009. március 26., csütörtök
C-559/07 Bizottság kontra Görögország – Ítélethírdetés
[Foglalkoztatás – Nemek közötti egyenlő bánásmód – Nyugdíjazás – Férfiak hátrányos megkülönböztetése]
Az EK-Szerződés értelmében minden tagállam biztosítja a munkavégzéssel kapcsolatban a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód megvalósulását.
A Bizottság a jelen ügyben annak megállapítását kéri az Európai Bíróságtól, hogy Görögország, mivel hatályban tartotta a polgári és katonai nyugellátásról szóló törvénykönyvnek a férfiak és nők számára eltérő nyugdíjkorhatárt és minimális szolgálati időt előíró rendelkezéseit, megsértette az egyenlő elbánás elvét. A Bizottság úgy véli, hogy a görög szabályozási rendszer kedvezőtlenebb nyugdíjazási feltételeket biztosít a férfiaknak, mint a nőknek.
Görögország nem vitatja az eltérő elbánás meglétét, de azt állítja, hogy a kifogásolt rendszer olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a nőket a rövidebb időtartamú szakmai pályafutásukból adódóan elszenvedett hátrányokért kárpótolják.
C-411/06 Bizottság kontra Parlament és Tanács – Főtanácsnoki indítvány
[Hulladékszállításról szóló rendelet – Jogalap megválasztása – Megsemmisítés iránti kérelem]
A Bizottság a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet megsemmisítését kéri az Európai Bíróságtól, mivel azt álláspontja szerint a két közösségi jogalkotó szerv nem a megfelelő jogalappal fogadta el. A Bizottság úgy véli, hogy nem elegendő az EK-Szerződés környezetre vonatkozó rendelkezéseire jogalapként hivatkozni, hanem szükség lett volna a közös kereskedelempolitika vonatkozó szabályainak jogalapként történő megjelölésére is.
C-125/07 P Erste Bank der österreichischen Sparkassen kontra Bizottság, C-133/07 P Raiffeisen Zentralbank Österreich kontra Bizottság, C-135/07 P Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság és C-137/07 P Österreichische Volksbanken kontra Bizottság egyesített ügyek – Főtanácsnoki indítvány
[Versenykorlátozó megállapodások az osztrák bankpiacon – Lombard club – 124,26 millió eurós versenybírság – Fellebbezés]
A Bizottság 2002. június 11-én határozatot hozott, amelyben megállapította, hogy a Raiffeisen Zentralbank Österreich AG, a Bank Austria Creditanstalt AG, a Bank für Arbeit und Wirtschaft AG, a Raiffeisenlandesbank Niederösterreich-Wien AG, az Österreichische Postsparkasse AG, az Erste Bank der österreichischen Sparkassen AG, az Österreichische Volksbanken-AG, valamint a Niederösterreichische Landesbank-Hypothekenbank AG megsértették az EK-Szerződés kartelltilalmi rendelkezéseit, mivel rendszeres találkozókon az árak, díjak és a marketingstratégia tekintetében megállapodásokat kötöttek és magatartási szabályokat állapítottak meg annak érdekében, hogy az osztrák bankpiacon korlátozzák a versenyt. E bankkartell az e bankok által a lakossági és üzleti ügyfeleiknek kínált termékek és szolgáltatások teljes körére kiterjedt, a betéti és hitelkamatoktól kezdve a díjakig és költségekig. A Bizottság összesen 124,26 millió euró értékben szabott ki versenybírságot az érintett bankokra, amelyek az Elsőfokú Bíróságtól a bírságot kiszabó határozat megsemmisítését, vagy legalább a bírság összegének csökkentését kérték. 2006. december 14-én meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság nagyrészt megerősítette a Bizottság határozatát, egyedül az Österreichische Postsparkasse AG-re kiszabott versenybírság összegét csökkentette 7,59 millió euróról 3,795 millió euróra. A jelen ügy felperesei az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen fellebbezést nyújtottak be az Európai Bírósághoz.
Háttéranyagok
Háttéranyagok
Háttéranyagok
Háttéranyagok
Elsőfokú Bíróság
2009. március 25., szerda
T-191/07 Anheuser-Busch kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) – Ítélethírdetés
[Közösségi védjegyek – Budweiser – Amerikai-cseh sörháború]
1996 áprilisában az Anheuser-Busch amerikai sörgyártó az Alicantéban található OHIM-nál közösségi védjegyként kívánta bejegyeztetni a „Budweiser” szómegjelölést a sör termékkategória tekintetében. A Budějovický Budvar cseh sörgyár felszólalt a bejegyzési kérelem ellen, arra hivatkozva, hogy a bejegyezni kívánt szómegjelölés összeütközésben állna már létező nemzetközi védjegyekkel és eredet-megjelölésekkel. Az OHIM elutasította az amerikai cég kérelmét azzal az indokkal, hogy a „Budweiser” szómegjelölést korábban már több EU-tagállamban védjegyként bejegyezték a Budějovický Budvar javára. Az Anheuser-Busch az OHIM e határozatát támadta meg az Elsőfokú Bíróság előtt.
A március 30-tól április 3-ig tartó munkahét
Bíróság
2009. március 31., kedd
C-385/07 P Duales System Deutschland kontra Bizottság – Főtanácsnoki indítvány
[Csomagolóeszköz-hulladék összegyűjtése és hasznosítása – „Der Grüne Punkt” – Erőfölénnyel való visszaélés]
A DSD 1991 óta üzemeltet Németországban egy, az egész országra kiterjedő hálózatot a „Der Grüne Punkt” védjegyével megjelölt csomagolású termékek használt csomagolóeszközeinek visszavételére és hasznosítására. Ilyen, országos lefedettséggel e piacon csak a DSD rendelkezik Németországban. A DSD majd minden német magánháztartás tekintetében megszervezi a csomagolóeszközök rendszeres összegyűjtését. A DSD-rendszerhez csatlakozó vállalkozások kötelesek feltüntetni, hogy milyen típusú csomagolásokat kívánnak a DSD-rendszer útján ártalmatlanítani, és az ilyen típusú, a németországi nemzeti fogyasztásra szánt csomagolások mindegyikén feltüntetni „Der Grüne Punkt” logót annak érdekében, hogy a DSD a csatlakozó vállalkozást a német jog által előírt csomagolás-visszaváltási és -hasznosítási kötelezettség alól mentesítse. A megjelölt csomagolású termékek gyártói díjat fizetnek a DSD-nek a csomagolóeszköz-hulladék összegyűjtésének megszervezéséért. A DSD az említett díjat minden olyan termék után beszedi, amelynek csomagolásán megjelenik a „Der Grüne Punkt” megjelölés, függetlenül attól, hogy a csomagolóeszköz-hulladék összegyűjtését ténylegesen a DSD szervezte-e meg. Így előfordulhat, hogy tartományi szinten egy termelő a DSD valamely versenytársát bízza meg a termékéből származó csomagolóeszköz-hulladék összegyűjtésével, amely versenytárs azonban más tartományokban nincs jelen, így a vele kötött megállapodást kiegészítendő a termelő a DSD-vel is leszerződik a kérdéses tartományon kívül értékesített termékek tekintetében. Ilyen párhuzamos szerződések fennállásakor a termelő viszont kétszer fizet a kérdéses tartományon belül eladott termékek után, egyrészt ugye a DSD versenytársának a csomagolás tényleges összegyűjtéséért, másrészt pedig a DSD-nek a „Der Grüne Punkt” megjelölés használatáért. A Bizottság 2001. április 20-án hozott határozatában megállapította, hogy a DSD piaci magatartása erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, és összeegyeztethetetlen a közös piaccal. A DSD e határozat megsemmisítését kérte a T-151/01. sz. ügyben az Elsőfokú Bíróságtól, amely azonban 2007. május 24-én meghozott ítéletében elutasította a keresetet. A DSD a jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság ítéletének és a Bizottság határozatának a megsemmisítését kéri az Európai Bíróságtól.
2009. április 2., csütörtök
C-260/07 Pedro IV Servicios – Ítélethírdetés
[Versenykorlátozó megállapodások – Benzinkutak üzemeltetése – Csoportkedvezmény maximális időtartama – Fogyasztói árak megállapítása]
A Pedro IV nevű spanyol vállalkozás és a Total olajipari cég 1989-ben több szerződést is kötöttek egymással egy benzinkút felépítése és üzemeltetése tárgyában. A szerződések értelmében a benzinkutat egy a Pedro IV tulajdonába tartozó földterületen építette fel a Total, azt a földtulajdonos vállalkozás 20 éven keresztül üzemeltethette, és ennek során használhatta az olajipari óriás védjegyeit és egyéb kereskedelmi megjelöléseit, ugyanakkor az értékesítendő üzemanyagot csak a Totaltól szerezhette be egy a két cég által elfogadott számítási módszer alapján meghatározott áron. A szerződések szerint a Pedro IV 20 év elteltével a benzinkút tulajdonosává válik. A Pedro IV 2004-ben keresetet indított a spanyol bíróságok előtt a Totalhoz fűződő említett szerződéses kapcsolatainak a felszámolása végett, arra hivatkozva, hogy a kizárólagos üzemanyag-beszerzési megállapodás a közösségi versenyjogba ütközik, mivel annak időtartama meghaladja a közösségi versenyjogszabályokban az ilyen megállapodások fenntartására engedélyezett maximális időtartamot, illetve mivel abban az érintett felek egymás között, közvetlenül megállapítják a fogyasztói árakat. Az ügyben eljáró spanyol bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az említett kizárólagos üzemanyag-beszerzési megállapodás összhangban van-e a közösségi versenyjognak a termelési-értékesítési lánc különböző szintjein lévő gazdasági szereplők által kötött megállapodásokat a versenykorlátozó megállapodások tilalma alól meghatározott feltételek teljesülése esetén mentesítő rendelkezéseivel.
Mengozzi főtanácsnok 2008. szeptember 4-én megtett indítványában úgy vélte, hogy 2002. január 1-jétől az ügyben említetthez hasonló megállapodások csak akkor részesülhetnek öt évnél hosszabb időn keresztül a vertikális megállapodásokra alkalmazható csoportmentességben, ha a viszonteladó által üzemeltetett üzemanyagtöltő-állomás az üzemanyag-szállító cég tulajdonában van. Emellett a főtanácsnok szerint a szállító által a viszonteladó részére közvetlenül vagy közvetetten megállapított, rögzített vagy minimális fogyasztói árakat tartalmazó megállapodások semmiképp sem részesülhetnek csoportmentességben.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. szeptember 4.
C-202/07 P France Télécom – Ítélethírdetés
[Versenyjog – Erőfölénnyel való visszaélés – Nagysebességű internet-hozzáférés – Fellebbezés az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen]
Az eljárás tárgyát képező időszakban a Wanadoo Interactive SA (WIN) a France Télécom-csoporthoz tartozó társaság volt. A Wanadoo és leányvállalataiból álló csoport a France Télécom-csoport összes internetes tevékenységét, valamint a telefonkönyv kiadási tevékenységeit tömörítette. E csoporton belül a WIN a Franciaország területén nyújtott internet-hozzáférési szolgáltatásokkal – ideértve az ASDL (Asymmetric Digital Subscriber Line, aszimmetrikus digitális előfizetői vonal) szolgáltatásokat – kapcsolatos működési és technikai feladatokat biztosította.
A Bizottság 1999 júliusában úgy határozott, hogy az Európai Unió területén a nagysebességű internet-hozzáférés fejlődésével kapcsolatban ágazati vizsgálatot indít, amely különösen a helyi hurok átengedésével és a háztartási helyi hurok használatával kapcsolatos szolgáltatások nyújtására vonatkozik. Miután a Bizottság e vizsgálat keretében 2001 szeptemberében hivatalból versenyhatósági eljárást indított, részletesen megvizsgálta a WIN által a franciaországi háztartási fogyasztóknak nyújtott nagysebességű internet-hozzáférési szolgáltatások díjszabásainak feltételeit.
Ezen eljárást követően a Bizottság azt állapította meg, hogy a WIN arra irányuló terve keretében, hogy e piac fejlődésének lényeges szakaszában a nagysebességű internet-hozzáférési szolgáltatások terén piacot szerezzen, az eXtense és Wanadoo ADSL szolgáltatásaival kapcsolatosan olyan felfaló árakat alkalmazott, amelyek nem voltak alkalmasak a 2001 augusztusáig felmerült változó költségeinek, illetve a 2001 augusztusától 2002 októberéig felmerült teljes költségeinek fedezésére. Ezért a WIN magatartása a franciaországi háztartási fogyasztóknak nyújtott nagysebességű internet-hozzáférési szolgáltatások piacán kifejtett erőfölénnyel való visszaélésnek minősült. A Bizottság 2003. július 16-i határozatában 10,35 millió euró összegű bírságot szabott ki a WIN-nel szemben. A WIN e határozat ellen keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz. A 2004. szeptember 1-jén megvalósított összefonódást követően a France Télécom SA a WIN jogutódjává vált. 2007. január 30-án meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság megerősítette a Bizottság határozatát. A France Télécom ezen ítélet ellen nyújtott be fellebbezést az Európai Bírósághoz.
Mazák főtanácsnok 2008. szeptember 25-én megtett indítványában az Elsőfokú Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az ügynek az Elsőfokú Bíróság elé történő visszautalását javasolta az Európai Bíróságnak.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. szeptember 25.
