A főtanácsnok szerint magyar állampolgárok akkor is kérhetik házasságuk Magyarországon történő felbontását, ha időközben egy másik EU-tagállam állampolgárságát is megszerezték és lakóhelyük is ez utóbbi államban található.
A házassági ügyekben a joghatóságról szóló közösségi rendelet (1) értelmében a házastársak közös állampolgársága szerinti tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek a házasság felbontására. Több, joghatósággal rendelkező bíróság közül az elsőként megkeresett bíróság jogosult eljárni.
A magyar állampolgárságú H. László és M. Csilla Márta 1979-ben Magyarországon kötöttek házasságot, majd 1980-ban kivándoroltak Franciaországba, ahol később a francia állampolgárságot is megszerezték. H. László 2002-ben Magyarországon kezdeményezte a házasság felbontását, és a házasságot a magyar bíróságok 2004. május 4-én jogerősen fel is bontották.
Ezzel párhuzamosan M. Csilla Márta 2003-ban Franciaországban nyújtott be bontókeresetet, amelyet 2005-ben a családjogi ügyekben első fokon eljáró bíró a magyar eljárásra tekintettel elfogadhatatlanként elutasított. A francia fellebbviteli bíróság azonban megváltoztatta az elsőfokú döntést, megállapítva, hogy a magyar bíróság által hozott bontóperes ítélet Franciaországban nem elismerhető, és hogy a volt feleség által benyújtott bontókereset elfogadható. A francia bírói fórum lényegében arra alapozta e döntését, hogy álláspontja szerint a magyar bíróságnak a házastársak mindegyikének franciaországi lakóhelyére tekintettel és a hazánkhoz az állampolgárságukon kívül fűződő egyéb szoros kötelék hiányában nem volt joghatósága a házasság felbontására.
H. László felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a másodfokú ítélet ellen a francia semmítőszékhez, amely azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a rendeletnek az állampolgárságon alapuló joghatóságot megállapító rendelkezése értelmezhető-e megszorítóan, vagy az ugyanazon több EU-tagállam állampolgárságával rendelkező házastársak bármely érintett tagállam bíróságainál kezdeményezhetik házasságuk felbontását.
Juliane Kokott főtanácsnok a mai napon megtett indítványában megállapítja, hogy a francia bíróságok a házasság felbontására vonatkozó joghatósági kérdések eldöntésekor nem hivatkozhatnak a francia jog azon rendelkezésére, miszerint a francia állampolgársággal is rendelkező személyek kizárólag francia állampolgárként kezelendők. A rendelet helyes értelmezése ugyanis megkívánja, hogy a francia bíróságok figyelembe vegyék azt a tényt, hogy a felek egy másik tagállam állampolgárságával is rendelkeznek, ami alapján ez utóbbi állam bíróságainak a joghatósága is megállapítható.
A főtanácsnok ezután emlékeztet arra, hogy a rendelet egyik célkitűzése az volt, hogy az Unión belüli szabad mozgás jogával élő személyek számára választási lehetőséget biztosítson az esetleges házassági bontóperükben eljáró bíróság meghatározása tekintetében. A rendelet tehát szándékosan nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyek a valamely más tagállamban letelepedő személyek számára bármely szempont alapján korlátoznák az állampolgárságuk szerinti bíróságok megkeresését.
Éppen ezért sem a rendelet céljával, sem annak szövegével nem lenne összhangban egy olyan értelmezés, amely a legténylegesebb kapcsolatot kifejező állampolgárságra szűkítené az állampolgárság fogalmát. Következésképpen az ugyanazon több tagállam állampolgárságával rendelkező személyeknek tényleges lehetőségük van a joghatósággal rendelkező bíróságok közül az eljáró bíróság kiválasztására.
A főtanácsnok végül megállapítja, hogy az a tény, hogy a joghatósággal rendelkező bíróság által alkalmazandó anyagi jog meghatározása tekintetében nincsenek egységes közösségi szabályok, és ezért jelen esetben végső soron a magyar, és nem a francia, házassági jog alapján kerül sor a házasság felbontására, nem befolyásolja a joghatósággal kapcsolatos fenti következtetések érvényességét.
A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Közösségek Bíróságának bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.
(1) A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet
