Az Európai Közösségek Bíróságának ítélete szerint valamely tagállam kötelezheti a televíziós műsorszolgáltatókat arra, hogy működési bevételeik egy részét európai játék- és tévéfilmek finanszírozására fordítsák. A nemzeti jogszabály konkrét mértéket is előírhat azon alkotások finanszírozására, amelyek eredeti nyelve e tagállam valamely hivatalos nyelve.
A Bíróság C‑222/07. sz. ügyben hozott ítélete – UTECA kontra Administración General del Estado:
A televíziós műsorszolgáltatásról szóló irányelvet [1] átültető spanyol jogszabály a televíziós műsorszolgáltatókat arra kötelezi, hogy előző évi működési bevételeik 5%‑át európai nagy- és kisjátékfilmek, valamint tévéfilmek gyártásának finanszírozására fordítsák. E finanszírozás 60%‑át olyan alkotások készítésére kell szánni, amelyek eredeti nyelve Spanyolország valamely hivatalos nyelve.
Az Unión de Television Comerciales Asociadas (UTECA) keresetet nyújtott be a Tribunal Supremóhoz azt kérve, hogy e nemzeti jogszabályt nyilvánítsák alkalmazhatatlannak, mivel az sérti a közösségi jogot.
E bíróság úgy határozott, hogy kérdéseket terjeszt a Bíróság elé, hogy megvizsgálhassa a spanyol jogszabálynak a televíziós műsorszolgáltatásról szóló irányelvvel, valamint a Szerződés bizonyos rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségét.
A Bíróság emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak jogukban áll az irányelvben foglaltaknál részletesebb vagy szigorúbb szabályokat előírni. Az ilyen hatáskört azonban a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok tiszteletben tartásával kell gyakorolni.
A Bíróság először is megállapítja, hogy a Spanyolország által hozott intézkedés, amennyiben az konkrét mértéket ír elő azon alkotások finanszírozására, amelyek eredeti nyelve e tagállam valamely hivatalos nyelve, több alapvető szabadság, nevezetesen a szolgáltatásnyújtás szabadságának, a letelepedés szabadságának, a tőke szabad mozgásának és a munkavállalók szabad mozgásának korlátozását jelenti. Ugyanakkor az ilyen korlátozás indokolt lehet akkor, ha annak közérdeken alapuló kényszerítő oka van, feltéve hogy megfelel az általa kitűzött cél elérésének biztosítására, és nem lép túl az annak eléréséhez szükséges mértéken.
A jelen ügyben a Bíróság úgy véli, hogy a spanyol többnyelvűség védelmével kapcsolatos kulturális okok, amelyeken a vitatott intézkedés alapul, közérdeken alapuló kényszerítő okokat jelentenek. Mivel az intézkedés az olyan játék- és tévéfilmekbe való beruházás kötelezettségét vezeti be, amelyek eredeti nyelve a tagállam valamely hivatalos nyelve, megfelelőnek tűnik az ilyen célkitűzés megvalósításának biztosítására. Ezenkívül az ilyen intézkedés nem lép túl a követett célkitűzés eléréséhez szükséges mértéken. Azon tény, hogy valamely nyelvi kritérium a finanszírozás által kedvezményezett olyan vállalkozások számára jelenthet előnyt, amelyek többségükben e tagállamban letelepedett filmgyártó vállalkozások, önmagában nem bizonyíthatja a vitatott intézkedés aránytalan jellegét, anélkül hogy ne fosztaná meg értelmétől a tagállam által követett, egy vagy több hivatalos nyelvének védelmére és támogatására irányuló célkitűzés közérdeken alapuló kényszerítő okként való elismerését.
A Bíróság megállapítja, hogy a közösségi joggal nem ellentétes az olyan tagállami intézkedés, amely arra kötelezi a televíziós műsorszolgáltatókat, hogy működési bevételeik 5%‑át európai játék- és tévéfilmek előzetes finanszírozására fordítsák, továbbá ezen 5% 60%‑át olyan alkotásokra szánják, amelyek eredeti nyelve e tagállam valamely hivatalos nyelve.
Az ilyen intézkedésnek az állami támogatásokra vonatkozó szabályozással való összeegyeztethetőségét illetően a Bíróság – miután emlékeztetett arra, hogy valamely finanszírozásnak mely feltételeket kell teljesítenie ahhoz, hogy állami támogatásnak minősüljön – megállapítja, hogy a jelen ügyben a vitatott intézkedés által a filmipar számára nyújtott előny nem jelent közvetlenül ezen állam által, vagy az általa kijelölt vagy létrehozott köz- vagy magánszervezet által nyújtott előnyt. Az ilyen előny ugyanis olyan általános szabályozásból ered, amely valamennyi műsorszolgáltatót – függetlenül attól, hogy köz- vagy magánjellegűek‑e – kötelezi. Továbbá, amennyiben a vitatott tagállami intézkedés közszolgálati televíziós műsorszolgáltatókra alkalmazandó, nem tűnik úgy, hogy az érintett előny az ilyen műsorszolgáltatók hatóságok általi ellenőrzésétől vagy az e hatóságok által adott utasításoktól függne.
A Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben hozott intézkedések nem jelentenek a filmipar számára nyújtott állami támogatást.
[1] Az 1997. június 30‑i 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 202., 60. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 321. o.) módosított, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3‑i 89/552/EGK tanácsi irányelv (HL L 298., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 224. o.).
