Az Európai Bíróság a mai napon tartotta a tárgyalást a Nógrád Megyei Bíróságról érkezett C-74/08. sz. PARAT Automotive Cabrio ügyben. A tárgyaláson a szóbeli észrevételek előterjesztésére jogosultak (az alapügyben érdekelt felek, tagállamok, közösségi intézmények) adták elő az ügy eldöntésére vonatkozó saját álláspontjukat. A Magyar Köztársaság kormánya, valamint az Európai Bizottság tettek szóbeli észrevételeket.
C-74/08 PARAT Automotive Cabrio ügy lényege:
A magyar ÁFA-törvény 2006. január 1-je előtt hatályos rendelkezései szerint az adóalapot nem képező államháztartási támogatásban részesülő adóalany az egyes termékbeszerzéseihez kapott támogatás esetén kizárólag e beszerzéseire a nem támogatott hányad erejéig érvényesíthette ÁFA-levonási jogát (ÁFA-arányosítás). Korábbi európai bírósági ítéletek (a C-204/03. és C-243/03. sz. ügyekben hozott ítéletek) szerint az ÁFA-levonási jog ilyen jellegű korlátozása ellenétes a közösségi joggal (pontosabban a hatodik ÁFA-irányelvvel). A mostani ügyben tehát arról kell döntenie az Európai Bíróságnak, hogy e bírósági ítéletek, illetve a hatodik ÁFA-irányelv rendelkezéseinek fényében a korábban hatályban volt magyar szabályozás ellentétben volt-e a közösségi joggal, azaz, hogy a magyar jogalkotó jogtalanul tagadta-e meg a cégektől egyes estekben az ÁFA-levonás lehetőségét.
A tárgyalásra készített jelentés
„Hatodik HÉA‑irányelv – Levonási jog – Támogatott gépbeszerzés utáni adó – Az adó levonhatóságát a vételár nem támogatott hányadára korlátozó nemzeti rendelkezés − A tagállamok jogosultsága a levonási jognak az irányelv hatálybalépése idején fennálló kizárása fenntartására”
a C‑74/08. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Nógrád Megyei Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2008. január 30‑án érkezett, 2007. július 16‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Parat Automotive Cabrio Textiltetőket Gyártó Kft.
és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály, Észak-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály
között folyamatban lévő eljárásban:
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17‑i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.; a továbbiakban: irányelv) 17. cikkének értelmezésére vonatkozik.
Ezt a kérelmet a Parat Automotive Cabrio Textiltetőket Gyártó Kft. (a továbbiakban: Parat) és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály Észak-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály (a továbbiakban: APEH) között a támogatott termékek beszerzését terhelő hozzáadottérték‑adóval (a továbbiakban: HÉA) kapcsolatos levonási jogra vonatkozó nemzeti adójogi rendelkezések hatályának meghatározása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében nyújtották be.
I. Közösségi jogi háttér
A hatodik irányelv által módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1967. április 11‑i 67/227/EGK irányelv (HL 1967. 71., 1301. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet 1. kötet 3. o.) 2. cikke az alábbiak szerint szól:
„A közös hozzáadottértékadó-rendszer alapelve magában foglalja egy általános fogyasztási adónak az árukra és szolgáltatásokra történő alkalmazását, amely adó az áruk és a szolgáltatások árával pontosan arányban van, függetlenül azon ügyletek számától, amelyek a termelési és a forgalmazási folyamat során az adó felszámítási szakaszát megelőzően játszódnak le.
A hozzáadottérték-adót minden ügylet esetében az áruk vagy szolgáltatások ára alapján, az adott árukra vagy szolgáltatásokra érvényes adómérték szerint kell kiszámítani, és a különböző költségelemek által közvetlenül viselt hozzáadottértékadó-összeg levonását követően kell felszámítani.”
A fent hivatkozott 77/388/EGK irányelv 17. cikkének (2), (6) és (7) bekezdése szerint:
„(2) Amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használta fel, az adóalany jogosult az általa fizetendő adóból levonni a következő összegeket:
a) az olyan termékek és szolgáltatások után fizetendő, illetve megfizetett hozzáadottérték-adó, amelyet részére egy másik adóalany szállított [helyesen: értékesített] vagy fog szállítani [helyesen: értékesíteni], illetve teljesített vagy teljesíteni fog;
[…]
(6) A Tanács a Bizottság javaslatára az ezen irányelv hatálybalépésétől számított négyéves időtartamon belül egyhangúlag megállapítja, hogy milyen kiadás esetén nem keletkezhet a hozzáadottérték-adó levonásának joga. Az üzleti tevékenységhez szorosan nem kapcsolódó kiadás esetén, mint a luxuskiadások, szórakozási célú kiadások és reprezentációs költségek az adólevonást semmilyen körülmények között nem lehet alkalmazni.
A fent említett rendelkezések hatálybalépéséig a tagállamok fenntarthatnak minden olyan kizárást, amely az ezen irányelv hatálybalépése idején fennálló nemzeti jogszabályban szerepel.
(7) A 29. cikkben előírt konzultáció fenntartásával, konjunkturális okokból az egyes tagállamok teljesen vagy részben kizárhatják az adólevonás köréből a beruházási javak, tárgyi eszközök vagy más eszközök egy részét vagy egészét. A tagállamok az azonos versenyfeltételek biztosítása érdekében az adólevonásból való kizárás helyett azon termékeket, amelyeket az adóalany maga állított elő, vagy amelyeket belföldön vásárolt meg, illetve külföldről hozott be, úgy is megadóztathatják, hogy ez az adó nem lépi túl azon hozzáadottértékadó-mértéket, amelyet e termékek beszerzése esetén kellene megfizetni.”
II. Nemzeti jogi háttér
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 2004. május 1‑jén – Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása időpontjában – hatályos változatának VIII. fejezete, „Az adó levonása” cím alatt, az előzetesen felszámított adó megosztásáról szóló 38. §‑ában a következő rendelkezést tartalmazta:
„Az előzetesen felszámított adó megosztása
38. § (1) Az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét nyilvántartásában egymástól elkülönítetten kimutatni […]. A[z] […] adóalapot nem képező államháztartási támogatásban részesülő adóalany – feltéve, hogy az éves költségvetési törvény eltérően nem rendelkezik
a) az egyes termékbeszerzéseihez kapott támogatás esetén kizárólag ezen beszerzéseire a nem támogatott hányad erejéig érvényesítheti levonási jogát.”
A fenti rendelkezést 2006. január 1‑jével hatályon kívül helyezték. Ez az intézkedés azonban nem volt visszaható hatályú. Ily módon államháztartási támogatás esetén az arányos számítási módot kellett alkalmazni minden 2005. december 31‑ig végzett termékbeszerzésre.
III. Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A Parat vállalkozás a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nevében eljáró Magyar Fejlesztési Bank Rt‑vel 2005. május 11‑én megkötött támogatási szerződés értelmében a „Cabrio-tető gyártókapacitások bővítése” érdekében beruházást hajtott végre 2005 folyamán. A támogatási szerződés értelmében a felperes a beruházás elszámolható összköltségének finanszírozásához 47%‑os mértékű vissza nem térítendő támogatást kapott.
A Parat e beruházás címén négy, gépek beszerzéséről kiállított, összesen 43 882 953 HUF összegű számlát könyvelt le, és a 2005. szeptemberi adóbevallásában levonta az e számlákon feltüntetett általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) teljes összegét, azaz 10 971 718 HUF‑ot.
Ezt követően, az APEH Nógrád Megyei Igazgatóság Kiutalás Előtti Ellenőrzési Osztálya ellenőrizte a fent említett bevallást. Az adóhatóság megállapította, hogy a Parat köteles a beruházás keretében beszerzett gépek tekintetében levont áfa összegét csökkenteni, tekintettel az általa kapott vissza nem térítendő támogatásra.
Az APEH a levonható adó összegét a finanszírozási hányad (47%) alapján határozta meg, és megállapította, hogy a Parat a 2005. szeptember hónapban beszerzett tárgyi eszközök után levonásban helyezett 10 971 000 HUF áfaösszeggel szemben 5 748 000 HUF levonására jogosult. Az arányosítás elvégzése után fennmaradó 5 223 000 HUF le nem vonható áfa összegét a Parat terhére adókülönbözetként állapította meg. Ezen túlmenően kötelezte a Paratot adóbírság és mulasztási bírság megfizetésére is.
A Parat e határozattal szembeni fellebbezésében kérte az adókülönbözet és az adóbírság, valamint a mulasztási bírság összegének eltörlését. Többek között arra hivatkozott, hogy a nemzeti vonatkozó jog rendelkezései az áfalevonási jognak a hatodik irányelv rendelkezéseivel ellentétes korlátozását képezik. Az APEH ezt a fellebbezést elutasította.
A Parat az adókülönbözet, adóbírság és mulasztási bírság megfizetésére kötelező határozat hatályon kívül helyezése iránt keresetet nyújtott be. Különösen arra hivatkozott, hogy a hatodik irányelv 17. cikkének (2) bekezdése megengedte számára a beszerzett termékekre vonatkozó számlákon feltüntetett áfa teljes összegének levonását.
Ilyen körülmények között a Nógrád Megyei Bíróság felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:
„1. A Magyar Köztársaságnak az Európai [Unióhoz] történt 2004. május l‑jei csatlakozásakor megfelelt‑e az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 38. §[‑a] (1) [bekezdésének] a) pontjába[n] foglalt rendelkezés a Tanács hatodik irányelve (77/388/EGK) 17. cikkében foglaltaknak[?]
2. Amennyiben nem felelt meg, úgy a felperesnek van‑e lehetősége közvetlenül a hatodik irányelv 17. cikke alkalmazására az adólevonási jog gyakorlásakor az Áfa tv. 38. §[‑a] (1) bekezdés[ének] a) pontjában foglalt rendelkezéssel szemben[?]”
IV. A Bíróság előtti eljárás
A magyar kormány és a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételt. Az alapeljárás felei nem terjesztettek elő írásbeli észrevételt.
A főtanácsnok meghallgatását követően az előadó bíró jelentése alapján a Bíróság bizonyításfelvétel elrendelése nélkül a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és az ügyet a negyedik tanács elé utalta. A Bíróság emellett úgy döntött, hogy az ügyben főtanácsnoki indítvány nélkül határoz.
V. A Bíróság részére javasolt válaszok
A magyar kormány szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat kell adni:
„1) A […] 77/388/EGK […] irányelv 17. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikk rendelkezéseivel összeegyeztethető egy olyan nemzeti rendelkezés, amelynek értelmében azok az adóalanyok, akik (amelyek) adóalapot nem képező államháztartási támogatásban részesültek, a beszerzéseikre jutó HÉA összegét a támogatási hányad arányában nem helyezhetik levonásba, amennyiben e korlátozás az irányelv hatálybalépésekor, illetve az ezt követően csatlakozott tagállamok esetében az Európai Unióhoz történő csatlakozásuk időpontjában már fennállt.
2) A magánszemélyek nem alkalmazhatják közvetlenül az irányelv 17. cikkét, nincs akadálya ugyanakkor annak, hogy arra – és különösen e cikk (2) bekezdésére – a nemzeti bíróság előtti eljárásban hivatkozzanak, amennyiben megítélésük szerint a tagállam nem megfelelően ültette át a szóban forgó rendelkezést.”
A Bizottság azt javasolja a Bíróságnak, hogy a következőképpen válaszoljon a feltett kérdésekre:
„1) A [hatodik irányelv] 17. cikkével ellentétes az olyan HÉA-levonási jogot korlátozó rendelkezés, mint amelyet az Áfa tv. 38. §[‑a] (1) bekezdés[ének], a) pontja tartalmazott a 2004. május 1[‑je] és 2005. december 31. közötti időszakban, miszerint az adóalany [az] egyes termékbeszerzéseihez kapott támogatás esetén kizárólag a nem támogatott hányad erejéig érvényesíthette adólevonási jogát.
2) A [hatodik irányelv] 17. cikkének (2) bekezdésére nemzeti bíróság előtt hivatkozni lehet minden olyan nemzeti rendelkezéssel szemben, amely nem felel meg az irányelv rendelkezéseinek. A felperes adóalany jogosult HÉA‑kötelezettségének a [hatodik irányelv] 17. cikk[ének] (2) bekezdése szerinti újraszámítására, amennyiben a beszerzett tárgyi eszközöket adóköteles tevékenységéhez használta fel.”
