“A szólásszabadságnak jelentős és pontos korlátai vannak a magyar jogban, éppen annak a megakadályozására, hogy a szólásszabadsággal való visszaélés erőszakra vezessen” – hangsúlyozza az államfő a Népszabadságnak adott interjújában.
A köztársasági elnök a Népszabadságnak adott interjújában részletesen beszél az elmúlt hetek eseményei nyomán a cigánysággal kapcsolatban indult politikai diskurzusról, a fellángolt indulatok gyökeréről, a cigányság helyzetéről, e népcsoport megismerésének és oktatásának alapvető jelentőségét hangsúlyozva az állam feladatáról és felelősségéről, a rendőrség szerepéről.
„Határozott véleményem az, hogy a szabadság elválaszthatatlan a felelősségtől: nem az a kérdés, és a vita tárgya, hogy milyen szót használ valaki, hanem, hogy pontosan mit is állít.” – emeli ki az interjúban Sólyom László.
Nem érzi annak veszélyét, hogy a szegregáció már a következő cigány generáció beilleszkedési esélyét is elveszi?
„Megkerülhetetlen az oktatás kérdése, nem győzöm hangsúlyozni. Pénz, jó tanár és jó program kell. Kállai Ernő, ma kisebbségi ombudsman egykori tanítványai miért tudtak híresen jól bánni a cigánygyerekkel? Mert megfelelő képzést kaptak, ismerték szokásaikat, otthoni hátterüket. Nem lehet doktriner módon megoldani ezt a kérdést, vagyis mindenkire mindenhol ugyanazt az integrációt rákényszeríteni. A magyar iskolarendszer azok között van, amelyek a legkevésbé képesek kiegyensúlyozni az otthonról hozott hátrányokat. Amíg ez így van, addig sokféle módszert lehetne megengedni a fölzárkóztatásban, megint csak megfelelően képzett tanárral, aki a szülőkkel is szót ért. Találkoztam ilyen iskolákkal például Cserhátsurányban és az ormánsági Magyarmecskén. Itt a fejlesztő pedagógus kijár a még a családokhoz is segíteni a szülők konfliktusaiban. Mindig az igazgató személyisége, felkészültsége és pénzszerzési képessége volt a döntő. Tudom, hogy a jó példákat intézményesíteni nehéz.”
Sokan úgy vélik, hogy a féktelen szólásszabadság az egyik gátja a terjedő erőszakosság megfékezésének.
„Nem így van. A szólásszabadságnak ugyanis jelentős és pontos korlátai vannak a magyar jogban, éppen annak a megakadályozására, hogy a szólásszabadsággal való visszaélés erőszakra vezessen. Az erőszak érzelmi előkészítése büntetendő. Jogszabály van, az alkalmazás a probléma. Miért nem született az elmúlt tíz évben egyetlen elmarasztaló ítélet sem? Miért egy olyan – ennél sokkal enyhébb esetekre vonatkozó – büntető tényállás hiányát hozzák mindig elő, egy közösség általában vett megsértését, amilyen a világon sehol sincs? Az Alkotmánybíróság sem gördít akadályt az elé, hogy el lehessen ítélni azokat, akik mást etnikai alapon emberi méltóságában megsértenek. Bőven van lehetőség arra, hogy a jog megtorolja az emberi méltóság megsértését és a diszkriminációt.”
Úgy tűnik, hogy a rendőrségbe, illetve az államba vetett bizalom meginogni látszik.
„Ezért kell mindent megtenni a hitelesség fenntartására, illetve helyreállítására. A bűn üldözésében, de azon túl is abban, hogy a jog érvényesüljön a társadalomban, óriási szerepe van az igazságszolgáltatásba, s különösen a bíróságokba vetett bizalomnak.”
A Köztársasági Elnök Hivatal hivatalos honlapján az interjú teljes terjedelmében elolvasható →
