Renate Kicker, a Kínzás megelőzésére létrejött európai bizottság (CPT) elnökhelyettese a Magyar Helsinki Bizottság által február 9-10-én szervezett konferencián kijelentette, hogy súlyos szakmai és emberi jogi fenntartások fogalmazhatók meg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés intézményével szemben. Ennek ellenére az Európában szinte egyedülálló szankciót a szaktárca új büntetőkódex-tervezete továbbra is tartalmazza.
A közhiedelemmel ellentétben a nem tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés sem jelenti azt, hogy az elítélt automatikusan távozhat például 30 év elteltével. A társadalomra való veszélyességet a feltételes szabadságra bocsátáskor a bíróság minden esetben vizsgálja, és 30 év múltán is dönthet úgy, hogy a szabadságvesztést fent kell tartani.
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés (tész) fenntartása mellett szakmailag meggyőző indok a konferencián, ahol a jogász szakma teljes spektruma képviseltette magát, nem hangzott el, ugyanakkor alkotmányjogilag aggályos a szabadságra bocsátás lehetőségének végleges és feltétel nélküli megvonása, az elítélt végérvényes kirekesztése a társadalomból. A szankció a büntetés-végrehajtásra is aránytalan terhet ró: olyan rabok szakszerű őrzése, akiknek már nincs vesztenivalójuk, nehéz, veszélyes és egyben rendkívül költséges feladat.
Renate Kicker, a CPT alelnöke hozzátette, hogy már korábban is felhívták a magyar hatóságok figyelmét a tész-szel kapcsolatos aggályokra, de mindeddig nem történt előrelépés ezen a területen.
A Magyar Helsinki Bizottság határozott álláspontja, hogy a tész jogintézményének megőrzését kizárólag aktuálpolitikai megfontolások indokolják. A politika által hangoztatott „társadalmi érzület” a Magyar Helsinki Bizottság szerint jogállamban nem elfogadható indok egy ilyen súlyú szankció fenntartása mellett, ezért a jogintézményt meg kell szüntetni.
