A közhasznú szervezeteknek nyújtott adományok utáni adólevonási lehetőség nem korlátozható a belföldi székhelyű szervezetekre. Az adományozó tagállamának ellenőriznie kell a belföldi közhasznú szervezetekre vonatkozóan előírt feltételek teljesülését.
A Bíróság C‑318/07. sz. ügyben hozott ítélete – Hein Persche kontra Finanzamt Lüdenscheid
A német jog az azon németországi székhelyű közhasznú szervezeteknek nyújtott adományok után, amelyek bizonyos feltételeknek megfelelnek, lehetővé teszi az adólevonást, míg az adókedvezményből kizárja a más tagállamban székhellyel rendelkező és ott közhasznúként elismert szervezetek részére nyújtott adományokat.
Hein Persche német állampolgár a 2003‑as évre vonatkozó jövedelemadó-bevallásában azonban a portugáliai Centro Popular de Lagoa (idősek otthona, amelyhez gyermekotthon is tartozik) számára adományozott, mintegy 18 180 euró értékű adomány után kért adólevonást. A Finanzamt (adóhivatal) a kérelmezett levonást megtagadta azzal az indokkal, hogy az adomány kedvezményezettje nem Németországban rendelkezik székhellyel, és H. Persche nem nyújtott be megfelelő formájú adományozási igazolást.
A Bundesfinanzhof (németországi adóügyi legfelsőbb bíróság), amelynek a jogvitáról legfelsőbb fokon kell határoznia, a Bíróság elé azt a kérdést terjeszti, hogy a tagállam az adólevonási lehetőséget kötheti‑e olyan feltételhez, hogy a kedvezményezettnek belföldi székhellyel kell rendelkeznie.
Az e napon kelt ítéletében a Bíróság azt a kérdést vizsgálja, hogy a határokon átnyúló adományok utáni adólevonás lehetősége a tőke közösségi jog által biztosított szabad mozgása elvének hatálya alá tartozik‑e. E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy amennyiben az adóalany valamely tagállamban adólevonást kérelmez a más tagállamban székhellyel rendelkező, és e más tagállamban közhasznúként elismert szervezet részére nyújtott adomány után, az ilyen adományra akkor is kiterjed a Szerződés tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek hatálya, ha tárgyi adományról van szó, amelyet hétköznapi használati tárgyak formájában nyújtanak.
Mivel az adólevonásban való részesülés lehetősége jelentős mértékben befolyásolhatja az adományozó magatartását, az a tény, hogy Németországban a közhasznúként elismert szervezeteknek nyújtott adományok után nem alkalmazható az adólevonás, ha a székhelyük más tagállamban található, befolyásolhatja a német adóalanyoknak az ilyen szervezetek részére való adományozás iránti hajlandóságát. Az ilyen szabályozás tehát a tőke szabad mozgása korlátozásának minősül, amely főszabály szerint nem megengedett.
A Bíróság álláspontja szerint ez a korlátozás nem igazolt. A Bíróság megállapítja, hogy a tagállam számára megengedett, hogy az adományok utáni adólevonásra vonatkozó adójogi szabályozása keretében a belföldi és a más tagállamban székhellyel rendelkező közhasznúként elismert szervezetekkel szemben eltérő bánásmódot alkalmazzon abban az esetben, ha az utóbbiak a saját szabályozása által előnyben részesítettektől eltérő célokat követnek. A közösségi jog ugyanis nem írja elő a tagállamok számára, hogy a külföldi, a származási tagállamuk által közhasznúként elismert szervezetek részére automatikusan biztosítsák a területükön ugyanazt az elismerést.
Fennáll azonban továbbra is, hogy amennyiben a valamely tagállamban közhasznúként elismert alapítvány teljesíti az ezen elismeréshez más tagállam joga által előírt feltételeket is, és a célja ugyanazon társadalmi érdekek előmozdítása, oly módon, hogy így az utóbbi tagállamban is elismerhető közhasznúként, az utóbbi tagállam hatóságai nem tagadhatják meg az egyenlő bánásmódhoz való jogot e szervezettől kizárólag azzal az indokkal, hogy az nem belföldi székhelyű.
A vitatott szabályozást ezenfelül nem igazolja az adóellenőrzések hatékonysága megőrzésének a szükségessége sem. Semmi nem akadályozza ugyanis az érintett adóhatóságokat abban, hogy az adóalanytól megköveteljék az általuk annak értékeléséhez szükségesnek tartott igazolások benyújtását, hogy a kérdéses szabályozás által a költségek levonására vonatkozóan előírt feltételek teljesülnek‑e, és következésképpen helye van‑e a kérelmezett levonás engedélyezésének. A Bíróság álláspontja szerint az arányosság elvével nem ellentétes az adományozó tagállamának arra való kötelezése, hogy ellenőrizze vagy ellenőriztesse a belföldi közhasznú szervezetekre előírt feltételek betartását, ha az adóalany adólevonást kérelmez az olyan adomány után, amelyet más tagállamban székhellyel rendelkező szervezeteknek nyújtott.
Következésképpen a Bíróság megállapítja, hogy a tőke szabad mozgásának elvével ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely szerint a közhasznúként elismert szervezeteknek nyújtott adományok tekintetében az adólevonás kedvezménye csak a belföldi székhelyű szervezeteknek nyújtott adományok után jár, anélkül, hogy az adóalanynak bármely lehetősége lenne annak igazolására, hogy a más tagállamban székhellyel rendelkező szervezetnek nyújtott adomány megfelel az említett szabályozás által az adókedvezményre vonatkozóan előírt feltételeknek.
